Nicole és Jean egy 13. kerületi másfélszobás lakás foglyai voltak a Juhász Gyula utcában.
Az egyszobában Jean asztali gépe állt a dolgozóasztalon, egyébként core duo 1.7-es, a félszobában meg Nicole laptopja, 1.7 PentiumM, IBM R51 csak a miheztartás végett.
Éltek is szépen és békésen, a gigabyte routerük WPA titkosítással, adsl eléréssel szolgálta őket rendjén, amikor egy nap Jean a félszobában átölelte Nicolet, és a fülébe suttogta bele , mint szerelemes hímgerle:
- Jutalmat kaptam a cégtől. -
(* Itt a levegő láthatóan megállt, Nicole előtt amerikai és délamerikai turistautak látványa száguldott át, amihez tudni kell, hogy Jean egy amerikai - equadori multinacionális cég budapesti alkalmazottja volt.)
De nem. A jutalom abból állt, hogy Jean vásárolhatott bármilyen kütyüt a cég számlájára. A probléma önmagában is jelentős volt, mert a cég rábízta Jeanra, hogy mit vesz. Így neki magának kellett tudnia eldönteni, hogy milyen eszközt és mennyiért vásárol meg, és hogy az tetszeni fog-e a főnökének és azon keresztül a multinak, vagy sem.
- Te Nicole, én veszek egy dzsípíeszt.
- Na jó, de szükséged van rá? Vegyél inlább ramot a laptopba. Mormogta Nicole.
- De nem lehet. – sóhajtott fel Jean. – Kütyüt lehet csak.
- Azt veszel amit akarsz.- fordult sértődötten Nicole a laptop felé.
- Akkor ma sem lesz szex? - Sóhajtott megkönnyebbülve Jean, miközben kinézett az ablakon. Ahogy mindig, most is a szemközti ház mocskos ablakait nézte, kicsit reménykedve, hátha Hitchcock egyik figurája elevenedik meg valamelyik ablak mögött. De ahogy eddig, most sem történt semmi érdemleges.
- Na jó, akkor legyen kütyü, de pontosan mi ? -
A kérdés megfüggeszkedett levegőben, mint valami betonra keményítőzött cápaing. Kütyü. Aha. Na jó, de lehetne valami értelmeset?

Jean kétnapi keresgélés után belenyugodott a visszafordíthatatlanba: Csak és kizárólag egy fajta kézi herkentyű lehet hasznos és elengedhetetlen, csak egyfajta kézi berendezés nélkül elképzelhetetlen egy férfi élete a XXI. század elején, és ez a GPS.
Igen! Világosodott meg Jean elméje. Egy modern, kreatív ember nem lehet meg GPS nélkül. Ez egyfajta státuszszinbólum, gondolhatta volna, ha élt volna a magyar szocializmusban. De mivel nem élt, ezt a fogamat nem is ismerte. Így nem is tudta rendesen körülírni, hogy miért érzett ellenálhatalan vágyat egy GPS után.
-Nicole döntöttem! Veszek az pédéát! Az mindenre jó, veszek hozzá Európa térképet, és didzsi hawaj lesz a nyáron, mikor Görögországba utazunk! - Lelkendezett.
-Jean, te egyszerűen csak primitív hülye vagy- kommentálta Nicole.
- Vegyél inkább pna -t, az felpénzből meg van, és még a térképeket is megkapod ingyen!
És mivel Jean már nem akarta tovább ráncigálni a kettejük között feszülő harci kötelet hát belement.
*
Másnap Jean boldogan állított be egy Mio 710-es pna-val.
- Itt van! Megvettem! E! - fakította a sikerélményt.
- Minek vetted ezt a szart? - Lombozta le Jean lelkesedését Nicole 110 %-os hatékonysággal.
- Éppen elég lett volna egy 510-es is.- Szúrta virtuális tökön.
- Az éppen ugyezt tudja, éppen ugyanennyi térkép van rajta, fél áron!

- De ha ezt meghekkelem, akkor sokkal jobb lesz. Verte keresztbe a vitát Jean. - _És meg is fogom hekkelni. És akkor majd mehetünk geokesselni! Végre! Ki a szabadba, vidékre, az erdőkbe! Itt az ideje a sportos életnek, vége a nagyvárosi tunya henyélésnek! Ládák, travel bugok, miegymás!


És mivel az ölet szép volt és jó,hát lett. Jean három hétig bújta a netet, olvasta a kínai, spanyol és nyenyere honlapokat míg kimondatott a verdikt. A PNA nem PDA és csak egy megfelelő program van hozzájuk a kesselésre és trekkelésre, ez pedig a NoniGps nevű program.
De erről majd a legközelebbi írásban számolok be.