2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

Diákmunka

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Nem gondoltam, hogy egyszer ide is írni fogok... Előre elnézést kérek a helyesírási és...

[ ÚJ TESZT ]

Nem gondoltam, hogy egyszer ide is írni fogok...
Előre elnézést kérek a helyesírási és nyelvhelyességi hibákért.

Diákmunka

Nem ritka jelenség, hogy a diákok a nyári szünidő alatt regisztrálnak valamelyik munkaközvetítő diákszövetségnél. Ennek a célja az esetek nagy többségében a pénz. Ismerőse által dolgozott tavaly nyáron V. (a fiatal és munka terén tapasztalatlan diáklány) az APEH-nél, ahol minden szép és jó volt a fizetésen kívül. Ez nem is olyan nagy probléma, hiszen nem várhatja el, hogy annyit keressen, mint egy állandóra bejelentett ott dolgozó „felnőtt”. Az APEH-nél elmondták, hogy mi lesz a dolga, mennyi pénzt fog kapni, mennyi szabadideje lesz és hol fog dolgozni. Minden úgy történt, ahogy előre megmondták és amit a munkaszerződésben írásban foglaltak. Megkapta az ígért pénzt, ebédidőt és tényleg azt kellett tennie, amire számított, ami a munkaszerződésében is benne volt.
2007. nyarán nem volt lehetősége arra, hogy az APEH-nél dolgozzon, ezért május környékén regisztráltatta magát a RÉBUSZ 2.0 Iskolaszövetkezetnél egy esetleges diákmunka lehetőség reményében. 2007. július elején befutott az első ajánlat, behívták a szövetkezetbe, hogy ismertessék vele a részleteket. Hostess munkáról volt szó egy szigetszentmiklósi áruházban. Alkalmi munka, csupán két napról van szó, napi 5 órás munkaidővel. Jobb mint a semmi, mást nem kínáltak ezért V. aláírta a munkaszerződést. Jól jön a diáknak a pénz, ha kevés is, ennyivel több marad a családi kasszában! Az Auchan Szigetet jelölték meg, mint „találkozó pontot” az első munkanapon. Naívan azt hitte, hogy az Auchan-ban kell hostess munkát végeznie (mivel a találkozó helyeként az Auchan sziget lett megadva és a munkaszerződésben a munkavégzés helyénél az „áruház” szó szerepel). A későbbiek folyamán kiderül, hogy nagyot tévedett. Nem Auchan sziget, hanem Lakihegyi Ipari Parkról van szó. Busszal elég nagyot kell kerülni Csepel fele és jó 15 perces gyaloglás után el is érhetjük a TTC M0 Kft. telephelyét. A TTC M0 Kft. a RÉBUSZ felé jelezte, hogy dekoratív fiatal hölgyeket keresnek fekete szoknyában (esetleg nadrágban) és fehér blúzban. Ez érthető, egy fiatal, csinos lány sok esetben előnyösebb egy efféle (hostess) diákmunka elvégzésére. A TTC telephelyén V.-nek sikerült megtalálni a RÉBUSZ által megnevezett hölgyet (akinek a telefonszámát kérésre sem tudták előzetesen megadni). A TTC-s hölgy a kezükbe adott 200-200 szórólapot, kivitte őket az ipari park végén található kereszteződésbe, ami Szigetszentmiklóst és Budapestet (XXI. Kerület, Csepel) összekötő főútba fut bele. Hétfő 11 óra 30 perc, 35 fok árnyékban. A feladatuk ekkor lett egyértelmű. Lehetőleg teherautósoknak, nagyobb autóknak osztogassák a „drága” szórólapot, virágozzon csak a TTC által üzemeltetett kamionmosó. Ezért kellett a fekete szoknya és a fehér blúz, hogy tűző napsütésben két várost összekötő főútvonalon becsatlakozó mellékúton (ami a Lakihegyi Ipari Parkba megy) szórólapokat osztogassanak a kamionosoknak, akik ki kell, hogy szálljanak a járműből, hogy elérjék azt a papírfecninek nevezett szórólapot, amiről mellesleg lehagyták a kamionmosó (TTC M0 Kft. telephelyének) a címét is! Bár lehet, hogy úgy gondolták a TTC M0 Kft. munkatársai, hogy tűsarkúban másszanak fel a fiatal Hölgyek a 2 és fél méteres magasságban található kamion ablakához. Erről nem kaptak bővebb felvilágosítást. Azzal azonban hamar szembesültek, hogy a kamionok 10-40 tonnája nagy port tudnak felverni az adott kereszteződésben, hiszen a kis utcában lecsapják a nyergesvontatók a kanyarokat és a szárazság (vízhiány) egyébként is elviselhetetlen
Víz nem volt a két fiatal diákmunkás Hölgynél, gondolták az áruházban vehetnek maguknak és a mosdót is könnyen elérhetik. Nem így alakult. Vizet nem kaptak, az emberi szükségleteiket meg végezzék úgy és ott, ahol és ahogy akarják. Ezzel nem foglalkozott a TTC M0 kft (későbbiek folyamán telefonos megkeresésünkre azt mondták, hogy ennek a biztosítása a RÉBUSZ feladata). Ekkor V. barátja értesülve az eseményekről V.-ért ment a „munkahelyére”, a főútvonal mellé. V. munkatársa addigra már rosszul volt a melegtől és V. is leégett a 35 fokos déli napsütésben. Nem ilyen munkára vágytak. Tisztességesen szerettek volna dolgozni és megkapni érte a kis fizetségüket. 3 óra körül elfogytak a szórólapok. Ezek ellenére ott kellett volna maradniuk 17:00 óráig. Ennek nem sok értelme lenne, ezért V. megpróbálta elérni a TTC-s hölgyet telefonon- aki névjegykártyát adott, amikor kivitte a két fiatal diákmunkás Hölgyet a főút mellé, hogy elérhessék, ha bármi probléma lenne, vagy végeztek -. Nem volt elérhető, utólag kiderült, hogy tárgyalása volt. V. és munkatársnője nem látta értelmét ott maradni, amúgy is rosszul lett a napon, hányingere volt. V.-t barátja vitte haza 17 óra előtt. Későbbiek folyamán sikerült elérni a RÉBUSZ-os közvetítőt, aki kedvesen tájékoztatta V.-t, hogy a TTC M0 Kft. nem adott kellő felvilágosítást a munkával kapcsolatban, nem tudtak ezekről a dolgokról (főútvonal mellett, 35 fokos déli napsütésben két város között, kiöltözve szórólapozás). Annyit tudtak elmondani az esetről, hogy a TTC M0 Kft. két fiatal, dekoratív hölgyet keres, a munkaszerződésben is leírt áruházban történő hostess munkaköri feladatra fekete szoknyába és fehér blúzba – elegánsan -, (ki)öltözve. Felkerestük telefonon a TTC M0 Kft. által megadott kontaktszemélyt (azt a hölgyet, aki a két diákmunkást kivitte a főút mellé), aki megkeresésünkre elhárító válaszokat adott, hogy nem az ő dolga ez az egész, csak a munkatársnője „rásózta” ezt a terhet! Elmondtuk a TTC-s hölgynek, hogy a RÉBUSZ nem efféle munkáról tájékoztatta V.-t és munkatársnőjét és a munkaszerződésben az alábbiakat írták:
„Az hostess munkára vonatkozó feltételrendszereket, követelményeket [… a TTC M0 Kft. [… tájékoztatása alapján megértettem és tudomásul vettem [… A szabályok ismeretében mindezeknek megfelelően dolgozom és viselkedem az áruházban.”
A RÉBUSZ-nál kérdeztünk rá, hogy mi szerepel egy „hostess” munkaköri leírásában. Erre nem tudtak pontos választ adni, ezért rákérdeztünk: „Két város közti főútvonalba futó mellékút kereszteződésénél szórólap osztogatás hostess munkakört takar-e?” egyértelmű NEM volt a válaszuk!
Nem sokkal később V. munkatársnője kapott egy telefont a RÉBUSZ-tól, hogy holnap menjen be szerződést bontani (a TTC „kirúgta”), ugyanakkor a Rébusz felé jelezte a TTC abbéli szándékát, hogy küldjön normális munkaerőt. A RÉBUSZ-t újból felkerestük, elmondtuk a történetet és biztosítottak róla, hogy a TTC M0 Kft. a szövetkezetüknél nem talál új munkaerőt, nyilvántartásukból törölték.
Itt tartunk ma. Hihetetlen, hogy mit meg nem engedhet magának egy efféle cég. Az ideiglenes diákmunkásokat teljesen hülyének nézik és a jogaikat a szó legszorosabb értelmében (is) a porba tiporják. Úgy vannak vele, ha a telephelyükig elmentek, akkor a szájukat húzva, de csendben túllépnek mindenen, hiszen Ők (a két diáklány) senkik és a TTC nagy név az országban a szállítmányozás és logisztika nem is olyan szűk körében. Sajnálatos, hogy nem gondolnak bele azokba a tényekbe, hogy esetleg a mai diáklányok közül fognak kikerülni a nem is olyan távoli jövőben a logisztika és szállítmányozás új nemzedéke. Mit fognak gondolni az ehhez hasonló cégekről? Akik már a fiatal munkaerőt is butítják és átverik egy ilyen kis remélt haszon fejében, ami nem is a cég fő profilját képezi? Mennyiből tartott volna elnézést kérni V.-től és a munkatársnőjétől? Szomorú dolog, hogy a pályakezdés előtt kell ezekkel szembesülniük azoknak a fiataloknak, akik Magyarország jövőjéről gondoskodnak hamarosan. Tiszteljük a diákokat és becsüljük a munkájukat, ne verjük át Őket, hiszen tőlük függ a jövőnk!

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.