Mostarban!
Mostart nagyjából ebédidő környékén értük el. Legalábbis mire odaértünk, már igen csak korgott a hasunk. Bent a város elején megálltunk egy pékségnél kenyeret venni, és bekaptunk egy kis helyi pékárut. Igaz megbeszéltük, hogy eszünk valami rendes meleg ételt, de előbb megnézzük Mostart. Így ez a kajálás csak egy pici tűzoltásnak volt jó. A városon áthaladó főút fent megy a város mellett a domboldalon, mi viszont szerettük volna megtekinteni a várost és leginkább az öreg városrészt, amiért érdemes Mostarba látogatni. Ezért elhagytuk a főutat, és mivel nem igazán tudtuk, merre kellene megközelíteni az öreg városrészt, az első lehetőségnél legurultunk a belváros felé.
A belvárosban már könnyebb volt a helyzet, mert egy igazi kis nyüzsgő város fogadott minket, így volt, aki útba igazítson. Míg haladtunk át a városon, folyamatosan szembetaláltuk magunkat a balkáni háborús maradványokkal, még így 21 év elteltével is. Sokfelé látni a házakon lövedékek által okozott nyomokat és szinte a felismerhetetlenségig rombolt épületeket is. Szerencsére hamar megtaláltuk az öreg városrészbe vezető utat. Az első, ami rögtön szembe ötlött nekünk, hogy rengeteg a turista. Hiába, ez a hely a történelmi múltja miatt vonzza a turistákat. Mi a történelmi városrész elején szépen leszálltunk a bringákról, és a turistákat követve bementünk. A szűk utcákat és a tömeget követve kerestünk egy picit nyugisabb helyet, ahol leparkíroztunk.
Mivel viszonylag nagy volt a tömeg, úgy döntöttünk, hogy nem együtt fedezzük fel a várost, hanem külön-külön, és addig az egyikünk vigyáz a bringákra és a cuccokra. Először Laci barátom ment el városnéző körútra, és addig én pihengettem egy kicsit az árnyékban. Miután visszatért, én vettem a talpaim alá az öreg várost. Kicsit érdekes jelenség voltam talpig bringás cuccban a sok külföldi, csoportokba szerveződött turista között. Nem beszélve arról, hogy az SPD cipőm rettenetesen kopogott. Ugyanis itt a talaj köves volt, de nem ám valamiféle macskakő, vagy valamilyen csiszolt kőlapok, mint máshol, hanem egyszerűen öklömnyi nagyságú folyami kavicsokból volt lerakva az egész. Úgyhogy rosszabb voltam, mint egy tűsarkas leányzó.
Maga a város összességében látványosnak lenne mondható, ha nem zavarna bele a dologba az a tényező, hogy ezerféleképpen akarják a turistákat lehúzni és megsarcolni. Ezért mindenhova árusok vannak kipakolva, és ez eléggé belerondít az összképbe. Bár lehet, hogy csak én vagyok ilyen háklis ezekre a dolgokra. Maga a látogatható öreg városrész nem túl nagy, hamar végig járható, és hamar megtalálható az Öreg-híd is, amiről a város a nevét kapta. Maga a híd nem csak a történelmi múltja miatt nevezetes, hanem a háborúban elszenvedett sorsa miatt is.
Ugyanis az egészet belelőtték a Neretvába, majd később a háború után újjáépítették az egészet. Összességében az egész öreg városrész nagyszerű látványt nyújt, de így hogy mindenütt csak a bóvliárusokat látni, így nekem inkább csak egy olyan érzésem volt vele kapcsolatban, hogy akkor ez is megvolt. Még egy érdekes dolog volt bent az Öreg-hídnál. Helyi fiatalok a híd közepéről, ami egyben a legmagasabb pontja is, ugráltak le a Neretvába. Persze ezt nem ingyen tették. Előtte szépen végig kalapozták a turistákat.
Miután végeztünk az öreg városrésszel elindultunk kifelé Mostarból, bőszen keresve egy nekünk tetsző helyi éttermet, ami elsősorban nem a turistáknak van, hanem a helyiek használják leginkább. Sikerült is találnunk egy megfelelő éttermet már fent a főúton, kifelé a városból. Szerencsétlenségünkre sikerült megint egy muszlim illetőségű kajáldát kifognunk, így nem kaphattunk sört az étel mellé. Viszont maga az étel, amit kaptunk, az bőséges volt, finom és laktató. És mindezért egyáltalán nem kértek el sokat. Sőt még azt is megengedték nekünk, hogy az épület mellett, amíg eszünk, kiterítsük a sátrunkat száradni, mivel azt reggel még kicsit vizesen csomagoltuk el a hajnali pára miatt. Összességében erre az étteremre sem lehetett semmi panaszunk, ugyanúgy, mint Boszniában az összes olyan helyire, ahol megfordultunk. Sőt, nagyon is európai színvonalat képviselnek. Viszont sajnos a muszlimokra berendezkedett éttermekben nem lehet egy jó sörhöz jutni az ebéd vagy a vacsora mellé. Talán ez az egy negatívum van csak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
