Egy pici Bosznia
Miután átértünk a túloldalra, hamarosan vége szakadt a Piva kanyonvilágának és egy nyugodtabb, balkáni erdős részen haladtunk tovább, végig egészen a Montenegró-Bosznia határig. Tulajdonképpen innen egy hatalmasat lehet lefele gurulni egészen a határig, egy nagyon jó minőségű útszakaszon. Nagyjából ¾ 3-ra értük el a határt ahol nem gurultunk át azonnal, mivel a határ előtt közvetlenül volt egy étterem és úgy döntöttünk, hogy itt egy kávé és sör mellett pihenünk egy picit.
És egy kis mosolyt is csaltak a helyiek az arcunkra, mivel valami helyi énekesnek a nemzetközi dal válogatását hallgatták, aki egész Kelet-Európából csinált valamiféle válogatást, és vicces volt egy csokorban hallani a közismert Surda dalt a mi, tavaszi szél vizet áraszt című népdalunkkal, mindezt valami fura montenegrói szerb nyelvezeten. Persze az étteremben nem igazán tudták, hogy az egy magyar dal. Pihenő után hamar átkeltünk a határon. Egyébként maga határ település az Scepan Polje, egy kisebb falu, ami a turizmusból él. Ugyan is itt folyik össze a határon Montenegró egyik legismertebb és nagyobb folyója a Tara és a Piva, amik innen a határtól már együtt összeolvadva Drina folyóként folytatják az útjukat tovább egészen a Száváig, amivel egyesülve már Szerbiában, beleömlenek a Dunába.
Ez a környék a vízi adottságaiból adódóan kiváló rafting paradicsom, amit a helyiek ki is használnak. Tele van a környék a határ mindkét oldalán rafting kempingekkel. És ahogyan láttuk is, egészen jól érezték magukat azok, akik ezt a fajta sportot, szórakozást választották kikapcsolódásuknak.
A Boszniai határ felé egy hídon kell átmenni, ami már a Tara folyó felett halad át. Tulajdonképpen ez maga a határ. Itt egy kicsit elidőztünk a Tara látványában és szépségében, de sok időt nem fordítottunk rá, mivel a túránk utolsó napjai amúgy is a Tarát követve telnek majd el. Itt is gyorsan és zökkenőmentesen tudtunk átjutni a Boszniai határellenőrzésen, és már haladtunk is tovább gyorsan Brod felé végig a Drina folyását követve. Ami rögtön feltűnt nekünk Boszniában, az a sokkal rosszabb útminőség.
Sokszor borzalmas volt ezen a szakaszon haladni bringával, de nem volt mit tenni, itt ez jutott nekünk. Ami még más volt, az maga az autós forgalom. Itt tapasztaltuk meg először a Boszniai közlekedés viszontagságait. Nem nagyon tudnak mit kezdeni az autósok a bringás közlekedéssel, hiszen náluk ilyen szinte egyáltalán nincs a városok határain kívül. Két kezemen meg tudom számolni hány bringást láttam, amíg Boszniában tekertünk, és azokból is csak kettő volt olyan, aki helyinek mondható, a többi mind hozzánk hasonló csomagos túrázó volt. Szóval, nincsenek hozzászokva az ilyenekhez. Egyébként amíg Brod felé haladtunk, akkor találkoztunk először egy sorstárssal, egy csomagos bringással, aki éppen Montenegró felé kerekezett, arra amerről mi jöttünk.
Míg Brodig elértünk, utunk teljesen eseménytelen volt. Sajnos ezen az útszakaszon még magára a Drinára sem lehet rálátni, ami nagy szívfájdalmunk volt, hiszen maga az út végig mellette halad, csak egy kicsit feljebb a hegyoldalban. Egyébként itt is, mint Montenegróban, elég sok rafting kemping található a Drina mellett. Mi Brodnál kerültünk először kapcsolatba a Drinával, ahol is a városi hídon mentünk át a túloldalra, és folytattuk utunkat tovább Szarajevó irányában. Célunk az volt, hogy elérjük Miljevina környékét, ahol is az első éjszakánkat terveztük. Ezen az útszakaszon végig a Bistrica mellett haladtunk, aminek egy eléggé szép szurdokos völgye van, ami nagyon nagy meglepetéssel érintett minket. Ugyanis nem számítottunk rá, hogy ez itt ilyen.
Erről az útszakaszról nem nagyon szedtünk össze információkat még a felkészülésünkkor, hiszen ez az eredeti tervek szerint csak egy pici töltelék szakasz lett volna, ami persze aztán mégsem így alakult, de erről majd később. És itt halkan jegyezném meg, hogy ez a Bistrica (Beszterce), nem az Beszterce (Bistrica), ami sok magyar embernek a fejében él. Az ugyanis Erdélyben folyik, amit mi leginkább ezen a néven ismerünk. De sajnos nem véletlen, hogy tőlünk délebbre sok különböző dolgot hívnak ugyan azon a néven. Ezért is történhetett meg ezen a túrán is, hogy például 2 különböző országban is aludtunk, ugyanolyan nevű településen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
