2019. augusztus 21., szerda

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Az élet rovat

A dunsztos

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Jelenleg Döncike feje található a dunsztos üvegben. Anyu a kezét tördelve sipákol, apu...

[ ÚJ TESZT ]

Jelenleg Döncike feje található a dunsztos üvegben. Anyu a kezét tördelve sipákol, apu káromkodik, a nagyi sopánkodik, Döncike nővérének -Vicának- már nincs kedve röhögni, Sanyi bácsi pedig megsértődött, és hazament.

De hogy is volt?

Nagyi mosófazékban főzte a lekvárt, és a gondosan kimosott üvegek katonás rendben sorakoztak a konyhában. Nem volt sok dunsztos, de űrtartalmukat nézve épp elég, hogy befogadja a nagyi spéci lekvárját.
Évente ismétlődő ceremónia volt a művelet. Párat megtartott a családnak, párat meg szétküldött a rokonoknak.
Ami elment postán, annak a sorsáról nem volt tudomása, bár levélben dícsérgették. Azt már nem tudhatta a nagyi, hogy a rokonok kővel dobálták a postást, ha dunsztos üveget láttak a kezében. Utólag persze bocsánatot kértek tőle, és bőkezűen lejattoltak, hiszen szerencsétlen ember csak a kötelességét szerette volna teljesíteni. De ennél is fontosabb volt az, hogy testével védte a kőzáportól a dunsztost, hiszen azt vissza kellett küldeni a nagyinak. Békebeli üvegről van szó, tehát nem a mai csavarós bádogtetős, hanem a hatalmas szájú dunsztos. Szóval mindenki jól járt. A postás szép summát kasszírozott az őt ért sérelemért, elszenvedett puklikért, a rokonoknak pedig nem kellett megenni a nagyi lekvárját.
A családban meg az volt a módi, hogy anyu a közértből szerezte be azt, amit boldogan majszoltak, mint a nagyi életének legnagyobb sikerét.

Hogy miért? Mindenki szerette a nagymama lekvárját, ez tény. De ha már kicsit meszes a nagyi agya, és cukor helyett sót, netán lisztet, vagy más fehér port tesz a fazékba, azt inkább dícsérni, mint megenni érdemes.

Hirdetés

Tehát csillogtak a dunsztosok, és szinte megbabonázták Döncikét. Nem sokáig tétovázott a gyerek, felkapott egyet, és spuri a szobába. Mire nagyi feleszmélt, a dunsztos már Döncike fején volt található, mint rohamsisak. Kommandóst játszott, csak csúszkált a dunsztos, így egyre jobban a fejébe nyomta. Aztán egyszer csak szottyant az a dunsztos, és megadóan a vállára ült.

Döncike előtt új perspektíva nyílt, egész más szemmel látta a világot. Minden felnagyított, kicsit torz. Jót röhögött, mikor meglátta a szobába belépő Vica csámpás fejét, bár ő mindíg is ilyennek látta. Vica sem volt szomorú, Döncike üvegbe foglalt fejét látva még jobb kedvre derült, és vad röhögésben adta tudtára a világnak tetszését.
Na, erre már előkerült anyu is, aki fürödni készült. A tele kád mellől egy szál semmiben vált dús idomú jelenséggé, és vad visítozásba kezdett drága gyermeke szorult helyzetét látva. Anyu visítozására apu is megjelent, és a helyzetet felmérve lecsavart egy nyakast Vicának, akinek nem volt kedve tovább röhögni.
Nagyi is becsoszogott a ribillióra, és megnyugodva vette tudomásul, hogy nincs a memóriájával baj, jól számolt, csak ez a büdös kölyök játszik a dunsztossal, amely már nagyon kéne, hiszen készen rotyog a lekvár, csak az üveg hiányzik.
Szóval nagyi egyrészt megnyugodott, másrészt aggódott a dunsztosért.

Döncike közben már átlátszó fúrópajzzsá változott, és négykézláb randalírozott az asztal alatt. Brummogott, berregett, aztán ordított, mert a dunsztos felerősítette a hangokat, és bántotta a fülét. Nem volt jó ötlet, az ordítás méginkább megviselte. El is hallgatott, és azon töprengett, miként aknázhatná ki helyzetét. Jobb ötlet híján űrhajóssá vált, és elkezdett kommunikálni a földi bázissal.

Anyu már a kezét tördelte, Vica újra csak röhögött, nagyi sápítozott a dunsztos miatt, apu meg az orvosi ügyeletet hívta. Mivel sérülés nincs, az ügyeletes doki nem volt hajlandó kijönni. Ezek hallatán apu újabb nyakast akasztott le Vicának, akinek ismét elpárolgott a kedve a röhögéstől.

Most mitévők legyenek? Szaladtak a szomszédokhoz segítségért. Döncike közben kacsintgatva kerengett, és halkan berregett, mert üveg tetejű kisautót játszott.

Sanyi bácsi jött, felmérte a helyzetet, és anyu dús idomait. Nagyot legyintett, amitől éppen nem nyugodtak meg a többiek. Ez nem lombozta le Sanyi bácsit, és egy régi élményét kezdte mesélni.
Döncike kihasználva a helyzetet, hogy nem rá figyelnek, kiberregett a fürdőszobába. Új perspektíva nyílt meg előtte, látva a vízzel telt fürdőkádat. De most hagyjuk játszani, hallgassuk Sanyi bácsit.
Előbb azonban bemutatnám.
Szóval Sanyi bácsi paraszt szülők paraszt gyereke. Ezt kéretik nem negatívan értelmezni. Józan ésszel áldotta meg a sors, és józan észre volt szüksége, ha felszínen akart maradni az élet viharában. Ezzel csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy a józan paraszti ész adott esetben többet ér, mint a diploma.
Az általánost elvégezte, aztán elég is volt számára a tudomány. A közeli bányában kapott munkát, dolgozott becsülettel. Idővel vájár lett, aztán szorgalmát látva kiképezték robbantó mesternek. Karrierjét egy sújtólég robbanás törte derékba. Testileg egészséges maradt, szellemi állapotát ne firtassuk. Felesége igazgatta közös életüket.

Hol is hagytam abba? Ja, megvan.
Sanyi bácsi elmesélte, hogy kisgyerek korában erős vonzalom fűzte a trágyadombhoz. Gőzölgő, titokzatos halom, és hajtotta a kíváncsiság, hogy felfedje, mi rejtezik a mélyén. Kapart bele egy akkora lukat, ahova beledughatta a fejét. Bele is dugta, és hallgatózott, aztán elaludt. Arra ébredt, hogy a lábainál fogva cibálják, a trágyadomb meg a fejére szorult. Hosszas küszködés, meg csákány hatására ki is szabadult. Meghatározó élmény maradt számára az eset.

Elmesélte, idáig rendben. Ettől még Döncike fejéről nem került le a dunsztos, és ezt apu
-kicsit hangosabban a kelleténél- hangsúlyozta is.
De hol van Döncike?
Időben találták meg. Mélytengeri búvárt játszott, de a víz úgy döntött, hogy nem marad a kádban, hanem birtokba veszi a dunsztos üveget is.
Döncike prüszkölt, Vica röhögött, anyu a kezét tördelte, apu ordított, nagyi pedig továbbra is a dunsztosért aggódott.
Döncikét becibálták a szobába, ahol már nem prüszkölt, Vica egy újabb nyakas után nem röhögött, apu fájlalta a tenyerét, nagyi megnyugodva látta, hogy a dunsztosnak semmi baja. Anyu pedig terpeszbe állt, kezét csípőre vágta. Ennek Sanyi bácsi örült a legjobban.

Megoldás kellett, méghozzá gyorsan. Sanyi bácsi idejét látta, hogy átvegye az irányítást.
Bányász emlékeit elővéve közölte, hogy a bennszorultaknak szükségük van levegőre, és folyadékra. Levegő rendben, folyadék is rendben volna, de a víz nem táplál. Hogy Döncike kondiban maradjon, gyümölcslére, vagy tejre van szüksége. Tej volt, nem gond. De hogy juttassák Döncike szájába? Sanyi bácsi tapasztalata életmentő volt. Kell egy gumicső.
Vica már rohant is, és hozta. Sanyi bácsi betuszkolta a gumicsövet a dunsztosba, és megcélozta vele Döncike száját, aki fintorogva tiltakozott. Megérezhetett valamit. Anyu lehajolva érdeklődött, hogy mi a baj. Ennek ismét Sanyi bácsi örült, mert egyre jobb belátással bírt anyu dús idomainak rejtekébe.
Anyu gyanakodva kérdezte Vicát, honnan a gumicső. Hozta is a lány az irrigátor többi darabját, mondván tartozék. Akció lefújva. Ha nem rendeltetés szerűen használja anyu az eszközt, megszűnik a cseregarancia.

Sanyi bácsinak újabb ötlete támadt, csak előbb el akarta mesélni, hogy kisgyerek korában beszorult a feje a trágyadombba. Erről gyorsan lemondott, mert apu szemében gyilkos lángok égtek, anyu meg csípőre vágott kézzel, terpeszben állt előtte. Mivel Sanyi bácsi ült, az orra meggyőzte róla, hogy ideje távolabb kerülnie a dús idomoktól. Mint már mondottam, anyut fürdés előtt érte a lelki trauma.

Nos, Sanyi bácsi úgy döntött, hogy lerobbantja Döncike fejéről a dunsztost. Rohant volna haza paxitért, vagy trotilért, volt neki otthon mindkettő. Nagyi viszont elgáncsolta a fakanállal, mondván a dunsztosra szüksége van, fel ne robbantsa.
Feküdt Sanyi bácsi, és álmodozón kezdte volna mesélni, hogy kisgyerek korában beszorult a feje a trágyadombba, de meggondolta. Látta, ahogy apu lecsavar egy derekas nyakast Vicának, aki ettől elveszti röhöghetnékjét, és látta anyut, ahogy a feje fölött áll csípőre vágott kézzel, terpeszben.

Sokmindent el lehet viselni, de a mai nap sok volt Sanyi bácsinak. Sértődötten távozott.

Akkor ennyi. Legyen suta vége. Gondolkodj Te is, kedves olvasó.
Apu káromkodik, anyu pucéran tördeli kezeit, Vica nem mer röhögni, nagyinak kéne a dunsztos, amelyben Döncike vigyorog.
Dönts. Leszedjük a dunsztost? De ha úgy döntesz, hogy igen, akkor azt is mondd meg, hogy miképpen.

Hirdetés

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.