Az írás elköltözött: Paganella expressz. Megértéseteket köszönöm.

Új szerzemény:

Kész gép:

Miután tavaly a Mont Blanc régió pályáin siklottam egy pár lécen, idén a franciák keleti szomszédját, Olaszországot vettem célba. A kiszemelt terület Dél-Tirol, pontosabban a Plan de Corones - Kronplatz nevezetű síparadicsom, ahova január harmadikán reggel el is indultunk.

Persze az indulás sem mehetett egyszerűen, mivel szilveszterkor csúnyán kiütöttem magam. Nem, nem piával, s valójában nem is én, hanem valami vírusok tehettek az egészről, az viszont biztos, hogy január elsején délután két-három óra körül 38,5 Celsius fokos testhőmérséklettel rendelkeztem, ami bizony nem kecsegtetett sok jóval a síelést tekintve. Nagy gondot nem jelentett volna a láz, egy évvel korábban Franciaországban is lázasan, sokszor reszketve síeltem, de azért egészségesen csak valamivel szórakoztatóbb. Szerencsére azonban a sok fekvés, temérdek gyógyszer meg rengeteg takaró jobb állapotba hozott, így szinte egészségesen indulhattam útnak.

Régóta vágytam egy XC (cross-country) versenyre, főleg mostanság, hogy egy normálisabb bringát is sikerült összeállítanom. Pár hete volt egy ilyen Nagyszebenben, de sajnos oda anyagi okokból nem tudtam elmenni: kocsival messze van (ergo drága), vonattal meg rendkívül körülményes az utazás. Bezzeg ha odamentem volna melózni, milyen jó közel lett volna, ráadásul ország közepén, no mindegy, ez egy másik, unalmasabb történet.

Megneszeltem a napokban az egyik bennfentestől, hogy a hétvégén (2008. szept. 5-7.), pontosabban szombaton bizony bringás teljesítménytúrát szervez az EKE Bihar megyei szervezete. Nosza, tökéletes, el is döntöttem, hogy indulásom nem kérdéses, ha már ez így adódott egy életem, egy halálom, megpróbálom.

Pénteken este, meló után szépen megvolt minden karbantartási művelet, zsírozás itt-ott, guminyomás-ellenőrzés stb. Hamar el is jött a szombat reggel, másfél liter folyadék és csoki bepakolva, el is indultunk a rajthoz két bringás haverrral. Megérkezve a rajthoz kiderült, hogy bizony sokan nem vagyunk (19-es rajtszám lett az enyém), és a pálya sincs rendesen kijelölve, csak apró, faágakra aggatott szalagok jelzik a nyomvonalat. Ugyanakkor kaptunk egy kis füzetecskét, mely tartalmazott egy térképet és egy kis útvonalleírást.