A napokban egy igen különleges vendégem érkezett, valóban idegen a mai világban, és naná, annál inkább előkelő, de akár szó szerint is vehető. Sosem éreztem akkora vonzódást a mozizás iránt, mármint ami annak a gépészetére vonatkozna - egészen mostanáig. Igen, egy multimédiás eszközről van szó, mégpontosabban egy 16mm-es mozigépről. Iszonyatosan komoly belegondolni, hogy valaha ezek képviselték azt, amit ma használnak, és ismerünk, mégha az nem is feltétlenül az IMax... Azt hiszem ez az a nap, amikor hobbijaim közé hivatalosan is felkerült az analóg mozitechnika

A részleteiben is gyönyörű masina előéletét és korát szinte teljesen homály fedi előttem. Saccra az ötvenes-hatvanas évekre tenném felépítés, anyaghasználat és az elektronikus elektromos egységeiből ítélve.

Maga a szerkezet brutálisan erős vas öntvény házban lakik, néhány külön egysége szintén öntvényházasak, mások masszív sajtolt lemezek. Mindenében időtálló, erős, masszív talán néhol túlméretezett is az alkatrészek mérete illetve anyagmennyisége. A kezelőszervei nehezek, erősek, de mégis könnyedén bár kissé ólmosan klattyannak a helyükre. Hitvány lowcost megoldásoknak, műanyagnak nyoma sincs, leszámítva a csőfoglalatokat, és a kapcsolókarok burkolatait.
De ez jó, nagyon jó. Egy ilyen géppel történő vizuális kontaktus után nekem aztán beszélhetnek anyagminőségről a mai világban. Ami ma jónak számít, egy ilyenhez képest piacos bóvlinak tűnik. És -lévén 16mm-es masina- ezek a gépek egykoron mainstream eszközöknek számítottak!

Egyik nap jött az ötlet, valamiféle csokorba rendezgetni a régesrég készült, porosodó mobilos képeket. Egyrészt jó visszanézni, hogy ilyen is volt, másrészt jó visszanézni hogy mennyit fejlődött a mobilfotózás a hőskorához képest. Túl sokat nem, de mégis.Ma már nem vág mellbe egy-egy milliárd mpxeles kép látványa, mint anno a K700 után egy S700, neadjisten egy K750i. Valahogy megfoghatóbb, élvezhetőbb volt a dolog, mint ma. És bizony jó visszanézni...

Csak a history kedvéért kezdem a sor egy Alcatel OT565-el. Tulajdonképpen akkor is sz*r volt, de volt. A kis Alcatel nagyon szeretne egy K700at megörökíteni az utókornak, ám nem sikerül maradéktalanul...

... valamint egy "Top shotot" a Terminator-ból

Ez igen rövid volt, kérem. Pár napja még elégedetten éreztem teljesnek, egésznek a lábam mellett heverő dobozban élő valóságot, azt gondoltam kialakult az a csodálatos művi ökoszisztéma, amire még a legenyhébben elkockult user is elismerően bólint, hát még én. Kezdtem úgy érezni hogy az a rohadt kis (nagy) fekete téglatest végre más mint a többi, ő nem hoz szégyent vérvonalának egyébként is alaposan megtépázott hírnevére, megvolt az a tökéletesség-érzés, hogy minden utolsó kib*szott tranzisztor azt teszi, amire tervezték...

Ma reggel mégis bekövetkezett az ami mindenki rémálma, aki nagyvasat hajt, főleg ha az a nagyvas még oldtimer is. Tegnap este láttam Oblivion alatt egy röpke villanást, hát betudtam egy bugnak (épp egyik saját fejlesztésem tesztelgettem), mondván biztosan egy hiányzó normalmap miatt villant.
Reggel akartam lőni egy új tesztet, és azt hittem álmodom: A klasszikus csíkocskák, villódzás, majd a végtelen csend, illetve az azt megtörő ismétlődő hang, ami épp megmaradt az audigy pufferében. Utoljára akkor éreztem ezt, amikor darabokra törtem a jobb csuklómat egy esés közben : ez nem velem történik.
Egy gondolatmenet zajlott bennem le az alatt a röpke 10mp alatt amíg kikapcsoltam a tápot és inkább elmentem reggelizni...

Nem, még nem járt le a dinoszauruszok kora. Pár hónapja eltávozott tőlem nagyrabecsült XFX 8800Ultrám, tettem egy fogadalmat, hogy lezárom végleg a G80 korszakomat. Inkább veszek egy modernebb, kevésbé labilis karit. Ezt egy ideig megtestesítette egy VaporX 4890, ami egy iszonyatosan jó kártya, legendás ereje van még ma is. Időközben mégis úgy alakult, mégsem lesz az enyém.

Hozzámkerült pótlék gyanánt egy Radeon x550, őt nem kívánom részletezni, nem az a kategória amiről logout postot irkálunk. De nem bántom, hisz a maga kategóriájában még mindig jó kis kártya, és a feladatát becsülettel ellátta: őrizte a trónt, amíg megjön az új király.

Közben három versenyző került porondra, kik örökölhették volna ezt a bizonyos trónt.

Egy 4870 x2, időközben lecsúsztam róla.

Egy sima 4870, aki viszont nem volt szimpatikus, de félreértés ne essék, egy remek kártyának tartom.

GTX 275, egy ritkaság. Majdnem hajlottam rá, de kicsit sokat kértek érte, így függőben hagytam.

Oblivion HC modding 4a - Adabala.

Egy külön postot terveztem szentelni a Construction Set-nek, de ezt egybekötöm a saját készítésű modommal, aminek elkészítése eléggé HC projektnek tekinthető. Két post lesz, első a modot mutatja be, egy kis Lore résszel, míg a másik fele a mod elkészítése alapoktól a készig. Az Adabala az első általam publikált mod, de nem az első amit készítettem; mindössze ezzel jutottam el odáig hogy képes legyek az elképzeléseimet minél jobban megvalósítani. Tanulva ennek hibáiból, összegezve az elkészültével járó dolgokat fogom megírni a Construction Set-hez tervezett cikket.

A mod alapvetően egy "player home", azaz egy otthon a karakterünk számára. Legalábbis ennek indult. Időközben egyre gyakorlottabbá váltam a CS-ben, így területe Cyrod egynegyde lett, és elkezdett bonyolódni, questet írtam hozzá, Lore-t szőttünk köré. Az utolsót élveztem a legjobban...

Maga az épületegység, a hozzá kapcsolódó kisebb létesítményekkel együtt alkotja Angawey-t, ami ayleid nyelven hellyel-közzel "Otthonom"-ra fordítható. Lenne, ha ayleidben minden ennyire egyértelmű volna Igen, az épület az Ayleidekhez fűződik. Technikailag, és stílusra a klasszikus ayleid város-struktúra, persze mindezt egyedivé alakítva, megtoldva saját fantáziámmal. Első, hogy Angawey egy érintetlen ayleid város, amilyennek a Cyrodban láthatóaknak is kellett lenniök valaha. A romok alapján, és az ayleid stílust elemezgetve jutottam el a végső koncepcióig, kissé ötvöz magában némi felsőbbrendű spártaiságot a gótikus építészet jegyeivel. Én interpretációm szerint fénykorukban ilyesmik lehetett mindegyik városuk. Néhány előzetes kép. Konfigodtól, és Oblivion telepítményedtől függően jobban rosszabbul is kinézhet.

Ayleid Steps V3.

A sok extension, meg grafikus blabla után úgy gondolom rátérhetnénk a játékos részére a moddolásnak, ezt pedig hirtelen felindulásból egy igazán eredeti moddal fogom kezdeni. Azon túl hogy egyik legnagyobb kedvencem, ezzel együtt a legnehezebb összefoglalni, és néhány részletét érthetően közzétenni, mert igen komplikált... de ezt majd később. Régi motorosoknak az Oblivion vanilla (gyári) állapotában manapság aligha tud érdekfeszítő lenni, mivel mindannyian végigtoltuk már egy-több alkalommal. Sok koca-gamer úgy hiszi hogy ezzel itt vége, ennyi, itt a Skyrim, Obli mehet a polcra a Morro mellé. Hát én ezt azért átgondolnám azon modok fényében, melyek galaxisokkal feljebb emelték a Négyes színvonalát, és itt nem a grafikus-textúrás-HD-anyjakínja kiegészítőkre gondolok. Véleményem szerint egy játék sohasem a felbontástól, a mittudomén hányszoros ilyen-olyan szűrőktől, pengeéles textúráktól, meg a látványos parasztvakító múvis effektektől lesz igazán jó - vagy igazán játék. Az Oblivion modjainak igazán színe-javát a quest-szerű, egyedi, ötletesen megvalósított eredeti koncepciók adják, olyan modok, amelyek QTP, OBGE... akármi hasonlók nélkül is órákra oda tud bilincselni a monitor elé egy játékost. Melyek olyan érzést váltanak ki belőle, hogy... Hé, ezt miért nem csinálták bele gyárilag??... nos, ezek közül az egyik gyöngyszemet emeltem ki, ez pedig az Ayleid Steps. Nehéz, hosszadalmas, érdekes, ugyanakkor meglepő fordulatokkal teli történet. Aki úgy érezte, hogy az Oblivion, esetleg Skyrim alap főküldetése nem volt rossz, vagy esetleg jó... nos, meg fog lepődni

Oblivion HC modding vol.2 - Grafika, és környezet javító modok, avagy mitől szép... vagy szebb?

Bevezető.

Második részben a nevezett célokra szolgáló modokra, némely esetekben kiegészítőkre térünk rá. Egy részük "valódi" mod csupán, míg mások nem rendelkeznek tényleges mod fileokkal, kis részük permanens változtatásokat hajt végre a játékon, extrém esetben, pl. rossz telepítés esetén azt működésképtelenné is tehetik. Ilyen kiegészítők az ún. texture replacer csomagok, vagyis texturacserélgetők, ezek jeles képviselője pl a QTP csomagok. Üzembehelyezésük nem csupán egy kattintás a modsorrenden, annál inkább megkívánja néhány alapvető segédprogram ismeretét, ami megfelelő telepítésükhöz elengedhetetlen. Ezeket a következő fejezetekben röviden ismertetem.

Kis litánia, mielőtt nekikezdünk

Legfontosabb, hogy egyszerre csak egy modot, vagy bővítményt telepítsünk. Ahogy az OBGE kapcsán is folyton javasoltam, itt is megteszem. Gyakori tesztindításokkal sok kíntól kímélnek meg bennünket.
Alapvető feltétele egy játéknak a megfelelő vas. Őszintén gondoljuk át, mire képes a gépünk, és jól figyeljük meg a követelményeket. Bár sok readme-ben szárazon említenek egy körülbelüli konfigot, ez nem mindig szilárd feltétele a mod működésének. Az Oblivionnál (és azt hiszem sok más játéknál is) nem feltétlenül a videokártyán lesz a hangsúly, annak ellenére hogy ezt sulykolják folyton.

Sokan kérdezik, -igen, még ma is- hogy mivel lehetne szebbé jobbá tenni a jó öreg Obliviont. Ahogy az idő haladt, egyre-másra jöttek ki jobb-árosszabb kiegészítők, modok ehhez a remek játékhoz, de kissé kezd zavaró lenni, hogy nincs naprakész információ, ilyetén soksok ember el sem hiszi mire képes még a vén motor, persze egy kis hack-el, henköléssel megtámogatva. Így elkezdtem összeírni a dolgok mikéntjét, első lépésben az egyik legnagyobb jelentőségü, és egyben legnehezebben érthető moddal, az Oblivion Graphics Extender-el (OBGE).
A projekt viszonylag hosszu multra tekint vissza. Kezdődött az egész az OBGE-vel, Timeslip jóvoltából. Ez egy egyszerűbb OBSE plugin volt, extra grafikus képeségeket adott az Oblivion scriptnyelvéhez, ami által frankó effektek, extra HUD elemek stb használata vált lehetővé, információt volt képes szolgáltatni a memóriahasználatról, egyes texturák memóriából való törlését is lehetővé tette. Később jött egy OVEP nevü projekt IlmrynAkio által. Az OBGE-t használó rendszer lehetővé tett még több effektet, "mélyrenyúlós" DirectX trükköket. Ezek után Scanti jóvoltából jött létre az OBGE v2, aminek ismertetését láthatod alant. Lényegében az első OBGE, és az OVEP-re épülő projekt, ám gyökereitől újraírt kóddal, még gazdagabb lehetőségekkel, mintegy egyesítve, és kiegészítve az előzőeket. Ami még szebb, visszafelé kompatibilis a régi OBGE-vel, valamint saját shader effektek létrehozását is lehetővé teszi. Az OBGE v3, bár teljesen jól müködik jelenleg nálam is, inkább a v2 kerül górcső alá, ugyanakkor kitérünk a v3-ra is a telepítés és mikéntek erejéig.
Akkor kezdjük is

Vártuk, közelgett, néztük a dátumot... várták, és itt van - hatalmas marketingdömping, csinnadratta, óriási hypeolás, találgatások, fikcionálások... egy rövid szösszenet, vagy inkább monológ azokról a bennem kavargó érzésekről, benyomásokról, melyet a várva várt Ötös hozott el az Elder Scrolls fanoknak. Mindezt nem csak játékos, hanem a TES4-re jó ideje fejlesztő modder szemével.

Belekezdeni is nehéz ebből a helyzetből. Legésszerűbb volna egy pontokba szedett élménybeszámolót, vagy valamiféle elemzést írni - miben más, miben jobb, miben rosszabb (ez persze nem lehet, de mégis).
Két éve, amikor először vettem kezembe az Oblivion Construction Set-jét - majd később, ahogy feltárultak előttem a járható utak, ilyetén mélyebben kiismerhetővé vált a játék, elcsodálkoztam. Elcsodálkoztam azon, mennyire primitív, egyszerü minden, ami a legelső végigjátszáskor hatalmas élményeket okozott számomra. A TES4 nem túl magnifikáns, ám megragadó momentumai, a hozzá kapcsolódó cselekmények, helyszínek, személyek (NPC) mind mind valamilyen szinten részemmé váltak még a második végigjátszás idején is. Meg tudott fogni, mert -bár a Morrowindhez képest már arcade-bb jellegű, ám még mindig eredeti, sajátos környezetet, hangulatot tudott teremteni. Olyan világot, amely a maga hibáival együtt sem hasonlítható máshoz. Mert ez az Oblivion. Aki játszott vele, még csak futólag is, szinte biztosra vehető hogy azonnal meg tudja mondani mit is lát; hát még aki szereti is az Elder Scrolls-t, mint mondjuk így "műfajt" a szerepjátékok terén. Van "jobb" is tőle, van "rosszabb" is - mindez persze szubjektív - de Elder Scrolls4 : Oblivion-ból egy van. Akár alapjáték, akár egy szénnémoddolt install, teljesen mindegy.

Éjszakai kockulásnak indult, közben vetődött fel a nagy ötlet. Ringbe tettünk három VGA kártyát egy, bár nem tul mélyrenyúló, de hathatós erőpróba formájában. A versenyzők három külön világot, és két külön érát képviselnek a videokártyák fejlődésének mondjuk így, rögös útján.

Eleinte egy "klasszikus" ATI vs. NVidia párharcnak indult, később a helyzet úgy hozta, hogy ringbe szállt egy harmadik jelölt is. A zöldek térfelén egy játékos lépett porondra, egy XFX 8800Ultra Standard képében, míg a pirosak mezőnyét egy Gigabyte HD5770, illetve egy HIS 4850 IceQ képviselte.

Mindkét ATi kártyához a 11.10 verzióju standalone drivert használtuk. A zöldek egykori királyát a 285.58 hajtotta.
A Vasak...

A Jó... egy kitünő állapotu, megkímélt HIS 4850 IceQ, hathatós, halk Arctic hütéssel, egy mai viszonyokhoz képest is remek kártya, pláne ha az árát nézzük.