reggel 8:00 óra, telefon csörgésre keltem.Félhomályosan a kijelzőre
tekintek,de nem látok semmit.Közelebbről még egyszer megtekintem
de,semmi.Biztos csak álmodtam.Felkelek ma még úgy is sok a teendő,
nosza kipattanok az ágyból, és elmentem reggelit csinálni.Muter,kiabálom
hol a kávém,sehol egy válasz,sehol egy hang.Anyu mondom hol vagy?
Néma csend... Felmentem a szobába látom hogy a tv megy de,se kép se hang.
Néma csend mindenütt.Kimentem a házból körülnéztem,kimentem az utcára de
senki sehol. A mosoly egyből az arcomra fagyott,és szaladtam be a házba. Ekkor
megpillantottam valamit,egy levél volt az.benne ez állt:
Elmentünk itthonról,majd este jövünk. jó légy"
Lezuhanyoztam, ekkor...megszólal a telefon megint...
Rávetem a szemem s egy üzenetet találtam, s a következők voltak
e sorokba: 9 kor várlak a végen utóirat Betti.
Elkellet mégegyszer olvasnom mert nem hittem el.Magamba mondom,
ez biztos csak tréfa,tréfa az egész ha arra személyre gondolok,ő már rég lepattintott...
ő volt a mindenem,nagyon bele voltam esve. Nem tétovázhattam sokat összeszedtem
a holmimat,siettem a buszmegállóhoz.Felszáltam a buszra és vártam hogy induljunk.
Jó egy 10 perc alatt oda is értem a végállomáshoz,s leszálltam a buszról,
s vártam,és vártam...