A napokban olvastam egy cikket az index.hu-n H. Zsolt tollából, melyben a kolléga egy hetet töltött el okostelefon nélkül. Hozzáteszem önszántából, így igazából nem is érhette meglepetés és felkészületlenség. Ez eddig mind szép és jó, díjazom az ilyen ötleteket, miszerint túl sok manapság a digitális kütyükből, viszont a cikk végén a véleményével nem értettem egyet, miszerint nem lehetséges és nem tud így élni. Itt volt az a pont, amikor arra vetemedtem, hogy ezt a kis bejegyzést megírjam. A szóban forgó cikk itt olvasható.
Most, hogy 2014-et írunk elmondható, hogy lassan mindenkinek van okostelefonja. Ez szó szerint értendő, nem ímmel ámmal, ahogy a korábbi években. Pedig volt alternatíva bőven, de úgymond erősen fogalmazva ránk kényszeríti a világ, az ismerősök, mondhatni elvárás is. A kényszert persze ne értsük szó szerint, mindenkinek van választási lehetősége. Az idősek között tisztelet azoknak, akik tudják a touchscreen-t használni, akik az adott rendszer működését is ismerik úgy ahogy, azok előtt pedig emelem kalapom, hisz nem ebbe a technikai világba születtek. Itt már a jóval nyugdíj fölötti korosztályt értem. Fiataloknál (gyerekeknél) teljesen más a helyzet, elvégre a fejlődési szakaszban iszonyú gyorsan beletanulnak, ami nagy előnyt jelent, nagyon fogékonyak. Persze ez érthető, hisz ezzel szembesülnek a plakátokon, televízióban, minden nyomatja a „vedd meg, mert ez új, jobb, full hd ésatöbbi” szöveget. Az viszont más kérdés, hogy mikortól lesz sajátjuk, de ezt majd a szülő eldönti, ez nem az én dolgom.
