A következőkben egy kis főzőcskére szeretnélek invitálni benneteket eme különleges, ám mégis egyszerűen elkészíthető kaja receptjével.

A történetéről röviden annyit, hogy a párommal egy belvárosi étteremben tett látogatásunk alkalmával rendeltem az étlapról ezt a fogást, vagy ha nem is ezt akkor valami Poulet à la moutarde de Dijon et estragon-t, vagy ilyesmit(igen, a fordítóba írtam be ).
Lényeg a lényeg, hogy megtetszett így gondoltam, mivel amúgy sem ma kezdtem már a főzőcskézést, lemásolom, egy kicsit tovább finomítva.
Így hát megpróbáltam kitalálni az összetevőket és ízlés alapján "újrafőztem" ezt a fogást

Ez annyira jól sikerült, hogy azóta már sokadjára készítettem el a családnak, illetve édesanyám kérésére neki is lepasszoltam a receptet

Sziasztok!

Szeretnék megosztani veletek egy pár gondolatot, amit az avulás és a piac rohanásának közös elegye keltett bennem.

Mindenki aki vesz valamilyen kütyüt, tisztában kell legyen vele, hogy van egy pályafutása, vagy ha úgy tetszik "szavideje", amíg még tartja az értékét, hozza a szintet.
Bizonyára elég sok tényezőtől függ, hogy miként megy végbe, de erre a témára ott van számtalan elemzés, amit nálam sokkal okosabb/felkészültebb emberek írtak és még pénzt is kapnak érte.
Természetesen a teljesség igénye nélkül és kissé bizonytalanul fogok bele az írásba, de már jó ideje foglalkoztat az a tény-mert szerintem tény-, hogy mennyire piszkálja az egyszeri tulaj csőrét ha az általa vágyott terméknek a szokottnál is gyorsabban jár le a pályafutása.
Bizonyára kivételek itt is vannak, mindenesetre én pont nem tartozom közéjük.

Ahogy a címből is kiderült, a közelmúlt egyik tökéletes példája a fent leírt jelenségre a Svéd-Japán zabigyerek, nagy ígéretekkel- és magas árral- indult, de manapság kiderült, hogy nem képviselt megfelelő piaci ágat.
Ez az első- és olvasatomban egyetlen- "PlayStation Certified" mobil, az Xperia PLAY.