Olyan rég írtam, hogy az nem is igaz. Nem mintha bárkinek is hiányoztam volna itt Logouton. De jó írni. Mármint, nem azért hogy más olvassa, bár ha értékelik, ne adj Isten, pozitívan értékelik, akkor olvassák. De jó volt így visszanézni a tavalyi bejegyzéseimet, azt a keveset. Jókat röhögtem rajtuk.

Tavaly ilyenkor is a legnagyobb problémám az iskola volt, meg a megítélésem a többiek felől. Hát az iskolai dolgok megmaradtak, fogak összeszorítva minden reggel mikor bemegyek és hatalmas megkönnyebbülés, mikor kijövök, ez főleg péntek délutánokra igaz. A megitélés még mindig változatlan, a kis EMO-s köcsög, de már leszarom. Aki ismer, az tudja hogy ki illetve mi vagyok, aki meg nem ismer, az előbb ismerjen meg és utána alkosson véleményt. Utálok idegeneknek magyarázkodni, sőt, eddig se tettem, ezután se fogok.

Amúgy tavalyhoz képest nem sok minden változott. Nőtt a hajam, én is nőttem pár centit meg talán híztam is. Hülyébb lettem, gyerekesebb. Ez valahol ilyen hullámvasút. A gyerekes viselkedés az 20-30 éves korra elmúlik, utána van 10-20 éved normálisan élni, tiszta fejjel, majd megint hülyülsz, hullik a fogad és a hajad, és 70-80 éves korodra megint olyan kezelhetetlen és elanyátlanodott leszel, mint egy csecsemő.

A tesztet a se-portal.hu-n lehet majd megtekinteni pár napon belül, a forum.se-portal.hu-n pedig a megfelelő topikban véleményezni.
A telefont az XXL GSM biztosítja, a telefon alatt lévő Epiphone Thunderbird gitárt meg én.

De régen írtam már te jó ég. Pedig nagyon sok dolog történt velem az utolsó címlapos írásom óta. Most akkor rendszerezem, aztán zúdítom, bár a rendszerezés nem meg valami könnyen, akkor meg főleg nem, ha hatalmas időközről van szó, amit fel kell dolgozni és valami formában a lényeget közölni. Na de hajrá...

Először is a baleset. Azóta sok dolog történt, de apum jogsiját nem vették el és a kocsit is megcsináltathatjuk, mert a rendőrök által készített képeken tökéletesen látszik, hogy az autón lévő sérülések nem a fiú fejének becsapódását mutatják, ergó a fiú nem az elsodrástól, hanem a földre eséstől szenvedett koponyatörést, amibe belehalt.
Az ügyvédünk nagyon jófej, bár nekem fura, mert azt mondja, hogy ne aggódjunk, és egyáltalán nem tájékoztat minket. Múlt héten bevitték egy srácot, aki látta az esetet és ő nem szólt, hogy mi van. Apu itt tépelődött, izgult mindenki, de csak három napra rá számolt be a dolgokról, akkor is csak apum telefonhívása jelezte neki, hogy van itt még öt ember, akinek szólni kéne, elvégre is őket képviselem.

A Smith család átlagos családnak számított, teljesen normális életet éltek. Daniel Smith egy iskolában volt igazgató és tanár, mellette a politikai életben is jeleskedett, a városvezetés tagja volt, mint kerületi képviselő. Anne Smith is tanár volt, ugyanott tanított, ahol férje, a közéletben keveset mozgott, inkább három fiát nevelte, Tomot, Jamest és Christ. Deephillben laktak, a város központjához közel, egy békés mellékutcában, közel a rokonokhoz.
Szép szombat virradt a családra, mikor eldöntötték, hogy vásárolni mentek. James és Chris a nagyszülőknél fogják tölteni azt az időt, amíg a szülők és bátyjuk vásárlókörútra mennek. Miután Anne visszajött, beszállt a kocsiba és csak annyit mondott:
- Mehetünk!
Ezt mindenki értette, Daniel elfordította a kulcsot majd mindenki bekapcsolta az övét. A nagy piros Dodge a központ felé fordult, onnan tudott ráhajtani a sztrádára. Daniel nem szeretett sietni, be is tartotta a szabályokat, ami általában nem tetszett az embereknek. Sokan megelőzték, mert nekik sürgősebb volt, pedig Deephillben a maximális sebesség 40. Daniel se ment sokkal többel, nem volt sosem a sebesség megszállotja.
Tiszták voltak az utak, bár a parkolók még javában jegesek voltak. Semmi forgalom nem volt szinte, csak egy nagy fekete Range Rover jött szembe.
Anne éppen felvette szemüvegét, amit addig tisztított, míg Tom élete leglehangolóbb hírét kapta smsben. A lány, akit addig szeretett és sokra tartott, már másé. Hatalmas kés vagdalta a szívét, visszafogta indulatait, ám nem tartott sokáig a színlelt nyugodtsága.
Anyja, Anne, elordította magát egy nagy kereszteződés után.
- Vigyázz Daniel, egy gyerek! - sikított a nő.

Előszó

Utoljára akkor járt nálam Samsung, amikor a Mobilarénának írtam az M600-as tesztjét. Azóta semmilyen egyéb koreai alkotás nem volt a kezemben, nem is nagyon hiányoztak. Bár szeretem a márkát, mert jó minőségűek a kiadott termékeik, meg a billentyűzet is hasonló kiosztású, mint a Sony Ericssoné, de az ikonoktól a falra mászok.

Karácsonykor hív unokabátyám, hogy kapott szolgálati készüléket, meg akarom-e nézni. Persze, hogy nem mondtam nemet, imádom a mobilokat, kapni kell az alkalmon. Másnap meg is érkezett a kicsi piros doboz, benne a Vodafone számára átalakított L760v-vel. A csomagban találtam még egy sztereó headsetet, adatkábelt, töltőt, CD-t és leírásokat, de memóriakártyát nem.

Hogy miért pont L, azt nem tudom, de a L760 erősen hirdeti magáról, hogy 3G képes, durván ennyi a reklámszövege a gyártói oldalon is. Erre épült a koncepció, a gyors kommunikációra, amit a 3G biztosít, és az olcsóságra, amit az árcédula is mutat. Szerencsére a minőség nem romlott.

A heroin naplók eredetileg The Heroin Diaries: A Year In The Life Of A Shattered Rock Star címen jelent meg. Nikki Sixx 1986-87-es naplóbejegyzéseiből tevődik össze - a Mötley Crüe pályája csúcsán volt ekkor, ám Sixxet sosem látott mélységbe rántották a drogok és belső démonai. Két évtized elteltével megosztja velünk elborult világának e bensőséges memoárjait, valamint a könyv hasábjain megszólalnak Nikki akkori ismerősei, valamint maga Nikki is, 20 év távlatából.

Hazánkban sajnos még angol nyelven sem kapható a könyv, egy esetleges magyar nyelvű kiadás esélye pedig szerintem nulla. Így aztán, aki szeretné elolvasni, annak külföldről kell megrendelnie, valamint nem árt, ha tud angolul.

A könyvet eredetileg barátnőmnek, Zezette-nek kezdtem el fordítani, ám gondoltam, ha már úgyis fordítom, akkor az interneten megosztom a többi rajongóval is. A köszönet egy része tehát őt illeti, hiszen ha ő nem volna, biztosan nem készülne ez a fordítás sem. A könyvet folyamatosan fogom fordítani, ahogy időm engedi, és a legfrissebb, legbővebb változat mindig letölthető lesz egy PDF állományként. A weblap célja azonban nem csak A heroin naplók terjesztése, hanem ahogy a történet halad, a hozzászólásokban kitárgyalhatjuk Nikki Sixx kábítószeres utazásainak aktuális fejezetét.

Hamarosan többet is...

Nem nagyon vagyok hozzászokva a hétköznapokhoz, mert a hétvégém hosszúra sikeredett, hála a LIGA-nak.
Mindenesetre mostmár hamarosan vége. Az ajándékok 2 kivételével megvannak, szóval minden király, holnap még elugrok vásárolgatni.
Hamarosan vége ennek a kínzó dohos épületben töltött félévnek is, bár már tök lazán veszem a dolgokat... Ma volt 6 órám, abból 3 darabon ott is voltam. Tegnap meg az épületben cirkáltam órák alatt, tablókat nézegettem. Szóval csak lazán...

Viszont továbbra is tépelődök a társadalmi élet problémáin, hogy hol van elkúrva a világ, hogy ennyire elfajultak az emberek. Jó vannak EMO-k, vannak punkok, rapperek meg csomó minden, de annyi stílusnak nincs értelme. Én gót vagyok, és baromira zavar, hogy a hajam miatt, mindenki leemóz, meg kötekednek az emberek. Ez néha tettlegességig fajul, ami nekem nem a legjobb, semmi kedvem az ilyenekhez.
Ezúton üzenem minden ilyen embernek, hogy a vasalt haj, csíkos ruha nem feltétlenül egy emon van, hanem mondjuk egy góton is, mivel ez az egész emo egy összelopkodott mocsok kis stílus... Utálom...

Sok emailt és privát üzenetet kapok arra vonatkozóan, hogy hogyan kell egy átlagos mobilból Walkman telefont csinálni, ilyenkor általában csak egy linket adok, ahol az információk megtalálhatók, de változott a helyzet.
Ugyanis rájöttem, hogy a nagyobb márkaportálok FAQ részlegei inkább egy olyan réteget kívánnak megmozgatni, akik már jártasak a telefon belső felépítésében, és egy kezdő júzer nem nagyon tud velük mit kezdeni, mert a kapaszkodások lehetősége nulla. Annyit tud tenni, hogy regisztrál az adott oldal fórumába, ahol szépen a FAQ-ra lesz irányítva megint, onnan pedig visszaír nekem, hogy nem tudja, hogy mit tegyen. Kezdjük akkor az alapoktól.

Q: Milyen Sony Ericssonból tudok Walkman telefont csinálni?
A: Nem mindegyikből lehet, itt vannak azok, amikből viszont lehet:
D750, K750 -> W800
K310, K320, K510 -> W200
Z710 -> W710
S500 -> W580
V630, K610, K530 -> W660
K550 -> W610
M600 -> W950
P1 -> W960
A lista persze sose ér véget, ugyanis szinte hetente fedeznek fel új módszereket, próbálnak ki új szoftvercseréket.

Szóval itt egy újabb hétvége, tele izgalmakkal és kivételesen ez a hétvége 3 napos lesz.
Ezúton is gratulálok a mozdonyvezetőknek, hogy a mai Szolnok - Budapest vonalon fennálló 20-30 perces késések után van pofájuk sztrájkolni. Addig talán nincs értelme a munkát beszünteni, amíg annak a minősége nem jó. Az utazási körülményekről nem is beszélve, mert ugyebár szép tiszták a vonatok is.
De hála nekik hétfőn nem megyek suliba, hanem helyette vásárolni valamerre, mert itt a karácsony, és öcséméknek még semmit sem találtam. Meg szeretnék egy jobbfajta hajvasalót is, a jelenlegi vékony csöppet és már sok vihart átélt, ideje lenne váltani.

Ami viszont ma baromira tetszett, az a havazás volt, ami pont arra volt elég, hogy mindkét tetőablakomat befedje, majd elegánsan odafagyjon, így az orromig sem látok majd holnap délelőtt, pedig Bognak kéne fotózni. Meg gitározgatni is kéne, mert olyan szinten el voltam foglalva a héten, hogy ezekre nem volt idő.