Múlt héten szombaton találkoztam egy lánnyal. Az extra a sztoriban:
12 ÉVE NEM LÁTTAM már őt, mert mikor 18 volt, akkor kiment Miami-ba az apjához, és kint ragadt... Rá két évre a nővére is... (Pár év múlva a bátyjuk is.)
Leírhatatlan élmény volt látni, megérinteni, magamhoz szorítani őket. 
Őket, akik olyan távol voltak egy évtizedig. A világ túlsó oldalán, sokezer kilométer távolságra.
Andi tavaly tette tiszteletét nálunk, Viki pedig most. Kiléptek a Skype és Messenger által nyújtott 2 dimenzióból, ide a lakásomba. Szűk a szókincsem, nem tudom leírni, hogy milyen érzés...
Mintha valakit örökre elvesztettél volna, és most még egyszer magadhoz ölelheted, talán utoljára.
Andi meghívott minket (kicsi feleségemet és engem) magához egy laza 2 hetes Floridai kikapcsolódásra, de ez még várat magára. Lehet hogy sosem jutunk ki, de nem adom fel! 
Andi komolyabb, nyugodtabb lett, Viki maradt ugyanolyan dinnye (pozitív értelemben) mint volt.
Lányok! Hiányoztok! 
Viki és én (Hozzál vizet!)
Andi és én
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
