Ma kisebb kitérőt kellett tennem a szokásos napi menethez képest, azaz el kellett mennem Érdre, hivatalos ügyek miatt. A mostani lakóhelyemtől Érd többféleképp megközelíthető, úgy gondoltam most az egyszerűség kedvéért maradjunk a vonatnál. Az elmúlt 15 évben úgysem ültem vonaton, egy esetet leszámítva, amellyel akkor sem volt probléma emlékeim szerint.
Szóval időpont kinéz, jegy megrendel (nem is tudtam, hogy van már normális netes rendelés), kifizet, nyomás a Délibe. Jegy kivált 1 perc alatt, lássuk honnan megy a szerelvény. Volt még 20 percem indulásig, még nem volt bent. De 5 perccel később megérkezett, emberek le, új arcok fel. Köztük én is. Jött az indulás ideje, hangosbemondó beugatta, hogy tíz perccel később indulunk "műszaki okok miatt". Ja, mondtam magamban, még nem pofázták ki magukat kallerék, vagy valami ilyesmi (mégis mi a rák lehet műszaki ok, el ne mondja nekem valaki, hogy ezek a szép új piros szerelvények már most szarakodnak - inkább az lehet, hogy állunk még egy kicsit mert csak).
Na mindegy, ez apróság, meg aztán elindultunk, és húsz perc alatt Érd Alsón voltam. Most ültem először ezen a csodavonaton, hát tényleg nagyon szép, csendes, meleg, kultúrált, stb. Az utazás során (is) tényleg a 21. században éreztem magam. Minden nagyon szép, minden nagyon jó. Snitt.
Hazafelé. Na mondtam magamban, mégiscsak jó ez a vonatosdi, mit szarakodjak én itt a Volánbusszal. Megnéztem mikor indul a legközelebbi szerelvény, negyed óra, na mondtam magamban ez fájintos. Indulás előtt hangosbemondó: természetesen tíz percet késik a vonat. Jó, hát ez belefér. Öt perc múlva megérkezett, szóval még ennyit se késett. Két megállót mentünk, aztán Nagytéténynél hallottam, hogy a kinti bemondó valamit pofázik, hogy huppsz, itt valami állás lesz. Jó, álljunk, nem sietek sehova. Na ezután álltunk.
Fél óra múlva kezdett ideges lenni a nép, köztük én is, hogy mégis mi a frász van már. Kis idő múlva megjelentek kallerék, hogy hú meg há, hát még kb. tíz percet állunk. Kérdezik, miért is? A válasz lényegében annyi volt, hogy mert csak. Kösz bazmeg, tényleg nyugodtabbak lettünk. Mindenesetre ekkor ment lefelé Martonvásár felé az a vonat, aminek előbb ott kellett volna lennie Érd Alsón, mint hogy a mienk elindult onnan a Déli felé. No comment.
És vártunk. Vártunk még további húsz percet, azaz összesen kerek ötvenet. Eközben lement Marton felé még egy szerelvény. Mi meg álltunk. Hát anyád.
Végül nagy nehezen csak megmoccant a kocsi, s onnantól normálisan haladva beértünk a Délibe, összesen kerek egy óra késéssel. Még a végén persze benyomták, hogy jaj de mocskosul köszönik, hogy a vonatot választottuk, ja de figyeljünk, hogy az állomás egész területén jegy/bérlet így meg úgy legyen nálunk, mert kérhetik Az ajtókon meg méteres "Ne bliccelj" feliratok. Anyád az. Ne blicceljek, de te meg olyan szolgáltatásért kérsz pénzt, ami akárhogy is nézem, egy nagy kalap szar, és elvárod baszki, hogy vigyorogjak mellé. Hát nem fogok. Ma nem.
Nem vontam le túl messzemenő következtetéseket, de a pár órával korábbi "hú de csodás a 21. századi vonatozás" érzésem elmúlt.