Régen írtam már ide túrabeszámolót. Elég változatos volt az elmúlt másfél évem, ezért rögtön kettővel jövök visszamenőleg még júniusból és júliusból. Mindkét teljesítménytúrám megérne egy-egy önálló bejegyzést, mégis annyi hasonlóságot és olyan ellentmondásokat is tapasztaltam mindkettő során, hogy egy cikkben kell feldolgoznom az eseményeket. A télen szinte hetente tudtam menni túrázni, bár inkább kisebb, 10-20 km-es távokon. Márciusban még voltam hosszabb távon, de az április teljesen kimaradt és májusban is mindössze kétszer voltam. Ezzel a kevés felkészüléssel ugrottam neki két százasnak...
2021.06.19. 08:25 - Indulás Füzérről
Beleszerettem a Zemplénbe!
Évek óta terveztem már, hogy elindulok a Zemplénben a Kazinczy emléktúrák egyik hosszabb útvonalán, de mindig közbejött valami. Az idén is terveztem, de le is mondtam róla, mert nagyon keveset túráztam április-májusban. A kondícióm és az általános felkészültségem messze volt az ideálistól.
A Zemplén mégis húzott magához, ezért gondoltam egy vakmerőt és 19-re lapot húzva beneveztem. A szívem legyőzte a józan eszemet és kiválasztottam a három közül a legkönnyebb százast.
2021.06.19. 9:45 - Már a szlovák oldalon járok
A Kazinczyn négy “ötvenes” van, ezek alkotják a legendás 200 km-es távot. Ebből a 4 útvonalból 3 féle kombinációban mehetünk 100 km-t. A Tövisek és virágok a három közül a legkönnyebb százas a maga 3200 méter szintemelkedésével és ez a szakasz a 200-as táv második fele is. Ebből az utolsó 50 km nagy részét március végén jártuk be Ildivel és a kutyákkal, amikor kéktúráztunk. Az a hétvége viselte meg a térdemet annyira, hogy az áprilist ki is kellett hagynom, de még alig kizöldülve is olyan gyönyörű volt a környék, hogy teljesen beleszerettem a Zemplénbe. Ezzel a márciusi túrával már lett elég helyismeretem, hogy második zempléni utam, a Kazinczy során éjszaka, fáradtan könnyebb dolgom legyen Füzértől Sátoraljaújhelyig.
2021.06.19. 12:05 - Szaláncra visszatekintve
Ezzel meg is volt a stratégiám: A kánikula, a kevés felkészülés és a többnyire ismeretlen terep miatt fejben nagyon összeszedettnek kell lenni. Úgy voltam vele, hogy az első ötvenes sikerül valahogy és akkor döntök majd a folytatásról.
A borzasztó meleg már június 18-án pénteken sem kímélte a nálam sokkal tapasztaltabb kétszázasokat, de a folytatás sem volt jobb. Szombaton reggel 4 óra autókázásból kiszállva 8 után pár perccel rajtoltam el Füzérről. Kissé fáradtan, de energikusan indultam el az emelkedőn. Tiszta volt a fejem, jól éreztem magam, gyönyörű volt az erdő. Szaláncról az Izra-tóig nagyon megsütött a nap, de az erdőben már könnyebb volt. A szlovák-magyar hatán mentén az északi zöld talán a legszebb képét mutatta. Délután volt egy kis zivatar a környéken, Pusztafalu előtt jártam még a Bába-hegyen, de a levelek alatt csak pár csepp ért. Egész nap nagyon tudatosan figyeltem a frissítésre a kánikula miatt, így elég jó állapotban fejeztem be az első ötvenest.
2021.06.19. 16:18 - A fantasztikusan szép zöld határon
Szűk 40 percet pihentem Füzéren, aztán bizakodva indultam neki az éjszakának is. Füzérkomlósra érve sötétedett be annyira, hogy már lámpát kellett kapcsolnom. Innen már ismertem az utat, de sötétben ellenkező irányban haladtam, mint márciusban. Így azért mégis más egy kicsit a hangulat. Kishutától aszfalt, majd Nagyhután ismét pihi, mert fáradt voltam és ilyenkor már könnyen elcsúszok a kalória pótlással. Nagyhutától felfelé a K+ jelzésen az Eszkála erdészház felé emelkedve jött a hullámvölgy, majd további ~10 km után Makkoshotykán, 86 km-nél az abszolút mélypont. A feladáson gondolkoztam...
Balaton-felvidék bármikorék
A Kék Balaton 110 km-es túrájára a megjósolt sok eső ellenére magabiztosan készültem fejben. A tavalyi sikeres teljesítés óta már ismertem a teljes útvonalat. Megvoltak a viszonyítási pontok időben is. Tökéletesen tudtam tervezni szinte mindennel. Talán éppen ezért a magabiztosság miatt kellett észnél lennem.
2021.06.19. 21:17 - Pár perce elhagytam Füzért, irány Sátoraljaújhely
Kifejezetten kimerülten indultam el július 17-én szombaton Pétfürdőre a Kék Balaton rajtjába. Hajnalban nagy zivatar ébresztett, de a rajtban is negyed órát vártam az indulással, hogy csendesedjen az eső. Alsóörsig mégis hoztam a tavalyi jó tempómat, de utána egyre fülledtebb és párásabb lett a levegő. Eső már nem volt, csak a fullasztó pára. Balatonfüred előtt a Tamás-hegy meredek emelkedője teljesen kicsinált. Ekkor már tudtam, hogy sokkal gyengébb vagyok, mint előző évben, nem is tudtam rohanni.
‘Füredet elhagyva még az Evetes-völgy előtt szétcsúszott a víztasakom csöve, elfolyt az összes vizem. Csak 1 liter kólám maradt a kánikulában a kb 12 km-re lévő Zádor-kútig. Bosszankodtam ugyan, de nem volt vészes a helyzet. A Zádor-kútnál feltankoltam és felette a várat még éppen az eső előtt sikerült elérnem. Ahogy indultam volna tovább, akkor jött felhőszakadás. Első gondolatom az volt, hogy felveszem gyorsan a poncsómat és esőben megyek tovább, hogy ne veszítsek időt. A poncsót viszont hátuljával előre kaptam fel és mire megfordítottam volna, már ömlött. Jó 20 perc kényszerpihenő következett az EP-n a ponyva alatt. Nagyon érdekes, vicces és egyben hátborzogató, amikor az erdőben hallod a méterről-méterre közeledő suhogást, aztán téged is elér az eső.
2021.06.20. 04:02 - Kiértem Makkoshotykáról előttem a Sátoros hegyek
A felhőszakadás után irány tovább a Halom-hegy, a 70 km-es EP. Itt bő 2 óra késésben voltam a tavalyi időmhöz képest. Tavaly még világosban értem fel, az idén már Zádorvártól 10 percre lámpát kellett kapcsolnom az esőfelhők sötétje miatt. 76 km-nél Szentantalfán következett hosszú pihenő. Fáradt voltam, de a talpam rosszabb állapotban volt. A feladáson gondolkoztam...
Tényleg nem készültem fel?
Utólag állt össze a fejemben a kép. Lakásfelújítás kapcsán elég sok fizikai munka akadt otthon júniusban és júliusban is, ami nem túrázás volt, de az ízületeket és az általános állóképességemet némileg formába hozta. Néhány köbméter sittet megmozgattam május-júniusban a bontások során. A különbség, hogy a Kazinczy előtt volt egy szabadnapom, míg a Kék Balaton előtt nem. Ez a plusz pihenés, vagy annak hiánya pedig nagyon sokat számított a tempóban és mentálisan.
Az esős Balaton-felvidék!
A Kazinczy júniusi szárazsága könnyebben elviselhető volt, mint a Kék Balaton fülledt, párás, esőerdei kánikulája. Ha pedig szárazság… A Zemplénben egy pár zokniban (minden különösebb lábkezelési praktika nélkül) mentem végig a 100 km-en, a tavaly is bevált és alaposan kihasznált túrazoknimban, ami már talán túlságosan elhasznált is volt. A száraz időben a cipő is tökéletes volt. A kevés felkészülés ellenére nagyon jól viselte a lábam a távot. A Kék Balaton során viszont sok csapadék volt és ugyan az a cipő már reggeltől kényelmetlen volt...
2021.07.17. 06:45 - Mire elhagytam Pétfürdőt, rövid időre elállt az eső
Ismerem az elméletet, de nem alkalmaztam a gyakorlatban és ez lett a vesztem. Terepfutó cipő vált a teljesítménytúrázás során és abból sem vízhatlan típus. Itt az lenne az elmélet, hogy ami víz bekerül a cipőbe, azt a lépéssel ki is pumpáljuk. Több órás menet során azonban a talp kiázása nagy probléma, de a bőr kiázását megfelelő krémekkel nagy mértékben lehet csökkenteni, vagy elkerülni is. A többségnek van bevált praktikája, például lanolin, vagy vazelin, netán 1-2 másféle krém. Én csak egyszerű körömvirág krémmel kentem át a lábamat reggel, de ez kevés volt. A “vékony” krémet a nap során többször kellett volna használni, de ezt egészen 76 km-ig, Szentantalfáig nem ismételtem meg, akkor pedig a zoknicsere és a krémezés késő volt.
Vissza a holtpontra!
A Zemplénben azt beszéltük párommal, hogy 86 km-nél, Makkoshotykán találkozunk hajnalban. Hozza a kutyákat, aztán közösen tovább megyünk a Megyer-hegyi tengerszemig, majd onnan a kutyákkal besétálok a célba. Nehezen értem el az Eszkála erdészházat, de utána a folytatás még nehezebb volt. Meleg volt éjszaka, fáradt voltam és bíztam, hogy a lehűlés majd felfrissít, de nem így lett. A felkészítő túrák hiánya miatt nem akartam kockáztatni a sérülést sem. Szép táv az a 86 km. Piszok kényelmes és egyszerű lett volna Makkoshotykán beülni a kocsiba és befejezni a túrát. Aztán eszembe jutott, hogy Ildi miattam alig aludt és régóta látni akarta a tengerszemet. Ha pedig már odáig elmegyek, akkor nem sokkal több van hátra a célig, mint vissza a kocsiig. Nem csinálhatom ezt vele! Megembereltem magam és bár lassan, de tovább mentem a kettő közül egy kutyával, Csokival. A 25 órás szintidőbe négy kéz láb is bele kell férnem. Végül a reméltnél jobb idővel 23 óra 45 perc alatt teljesítettem a 101 km-es távot.
2021.07.17. 07:25 - Borús távlatok a Balaton-felvidéken
Egy hónappal később hasonló volt a terv. Akkor Szentantalfán, a 76 km-es EP-hez beszéltük meg Ildivel a találkozót, akkor is kutyákkal mentem volna tovább. Egy jó órát üldögéltünk, szárítottam a lábamat. Nem akartam tovább menni a talpam miatt. Az ismerős terep miatti magabiztosságom és a hátralévő 34 km mondatta azt velem, hogy ki kell szállni, de Ildi mégis rábeszélt a folytatásra. Csoki kutya ezúttal másként gondolta és túrázás helyett az alvást választotta, nem volt hajlandó elindulni velem.
A talpamon nem segített a zoknicsere és a krém sem. Akkor már késő volt. Mérges voltam magamra, mert tudtam, hogy mit kellett volna csinálnom, de nem tettem. Az esti eső után egyre kevesebb víz maradt az ösvényen, így a kiázott talpam elkezdett égni, az pedig előbb, vagy utóbb vízhólyagot jelent. Szó szerint azért léptem bele a pocsolyákba, hogy a talpamat hűtse a víz. Ez használt is volna, de Köveskál után még sok száraz, aszfaltos szakasz volt még hátra. Döntöttem, Köveskálon 85 km-nél kiszálltam.
2021.07.17 16:57 - Kéretlen hátmosás a kánikulában
Fáradt voltam, de az energiám elég lett volna a célig, a talpamat azonban nem akartam napokra tönkretenni egy talpleválással, vagy néhány nagyobb hólyaggal. Ez volt akkor jó döntés és nem bántam meg. Mivel a Kék Balatonon van 80 km-es résztáv (bár nem Pétfürdőről indulva), de Edutól a rendezőtől kaptam egy 80 km-es díjazást. Ő már csak tudja mit szabad 
Emlékezetes túra volt és új tapasztalatot is szereztem vele. A vizes környezetben a láb krémezése kritikus tényező.
A két túra kapcsán annyit tudok összefoglalásként elmondani, hogy a Kazinczyn részben szerencsém volt, de ezen túl a kánikula miatt volt benne munkám bőven. A Kék Balaton esetén pedig kockáztattam azzal, hogy nem vettem komolyan a vizet. Tavaly a Bakonyban a Betyár-körön mentem már 70 km-et folyamatosan csurom vizes lábbal krémezés nélkül és gond nélkül, de elégé határon fejeztem be a túrát. Itt meg lett volna még 40 km... Kockáztattam, nem jött be, tanultam belőle. Ez a lényeg.
2021.07.17. 20:02 - Zádorváron ponyva alól szemlélem az eseményeket
Tavaly augusztusban írtam utoljára, akkor még erősen az első korlátozások hatásai alatt. Azóta elég jelentősen megfordult az életem, de abszolút pozitív irányba. Ennek része a már emlegetett házfelújítás is. Megérne az is egy-egy bejegyzést, tanulságos. Meglátom, ha rendszerezem a gondolataimat annak kapcsán, talán írok róla, mivel szívesen olvasom a többiek bejegyzéseit is a témában az utóbbi időben. Hátha az enyémnek is lesz majd haszna.
