Pár munkahelyen voltam már nőkkel körülvéve, egy kis ízelítőt hadd adjak élményeimből.

Egyszer egy nő azt mondta, hogy huncut vagyok. Na ja, a beszélőkémmel nincs probléma, állítólag humorom is van. Válaszul azt feleltem, hogy igen, máriás huncut.
A nő meghökkent, és rákérdezett a miértre.
- Magácska mondta, hogy huncut vagyok, a feleségem pedig Mária.
Na, el is terjedt szépen a hír, hogy hibbant vagyok.

Kötöztem egy zsák száját, és egy nő megjegyezte, hogy milyen ügyesen csinálom.
- Molnár volt a feleségem.
- Molnár? - Kérdezte csodálkozva.
- Igen, Molnár Mária.
Na, ezek után hülye is lettem.

Kórház, a laborból kellett vinnem vizsgálati anyagot a Lászlóba. Belibbentem, és mit láttam? A laboros csaj valami alacsony izén ült, lábai meg egy jóval magasabb izén pihentek széttárva. No persze majdnem szembe a bejárattal. Nosza, lehuppantam egy izére, amely a bejárat mellett volt.
- Mit bámulsz?
- Amit mutogatsz.
- Szemtelen vagy, tudod?
- Te meg kitárulkozó.
Innen kezdve már paraszt is voltam.

Egyébként érdekes, hogy a nők hogy tudnak helyeselni, vagy megrökönyödni függően attól, hogy milyen előjellel beszél az ember róluk. Mikor a csipkelődést már megengedhettem magamnak, kevesen sértődtek meg negatívnak vélt, de egyáltalán nem komoly megállapításaim okán.

Egyszer például azt mondtam, hogy amíg van két dolgos kezem, addig a feleségem nem dolgozik. A nők elismeréssel, egyféle szeretettel néztek rám, és az egyik az egekig magasztalt. No persze azt nem tudták, hogy a feleségem rokkantnyugdíjas. Én voltam a férfiak netovábbja, a minta, az idol.
Terjedt a hír, miszerint kellemes jelenség vagyok.

Más esetben azt mondtam, - mivel egy nő pökhendi módon, becsmérlően beszélt a férfiakról,- hogy a nő arra született, hogy kiszolgálja urát és parancsolóját, a férfit. Elakadt a szava, egy másik nő szólalt meg, miszerint majd adnák én az uramnak! Nem igazítottam ki, hogy "adnék", de mosolyogva mondtam neki, hogy jól mondta, az urának, bár a "parancsolóját" kihagyta.
Híre ment, hogy hímsoviniszta bunkó vagyok.

Más történet, itt bizony mellényúltam.
Két oldalon nyílt a lift függően attól, hogy félemeleten áll-e meg. Mentünk felfelé, félemelet, megállította a liftes néni a szerkezetet, mert a büféből érkező irodisták lusták voltak másfél emeletet lépcsőzni. Beszálltak a nők, az egyik finoman szólva is karcsú volt, és süti volt a kezében. Indult a lift, a liftes néni mosolyogva mondta, hogy biztos fincsi a süti. Kapásból kiszakadt belőlem a célzott humor, mely szerint szemmel láthatóan hizlal.
Takarásban voltak a nők, így csak a kollégám suttogta a fülembe, hogy egy dagi tömi magába az édességet, nem a túlzottan karcsú nő.
A lift megállt, megérkeztünk. Kicsődült a nép, én pedig próbáltam szépíteni a dolgokat, és közöltem a ducival, hogy egyrészt imádom a teltkarcsú nőket, másrészt az én szememben tökéletes alakja van.
- Ezt nem magával fogom megvitatni!
A nő ordítása visszhangzott a folyosón, én meg blamáltam magam.

Egy fiatal és kellemes menyecske határozottan utazott rám. Mikor már nem volt más kiút, közöltem vele, hogy nem született a világra az a nő, akivel megcsalnám a feleségem.
Más se kellett, nők tömkelege igyekezett bizonyítani, hogy hazudok. "Véletlen" érintések, csábos pillantások, női praktikák özöne.
Nem érdekelt a dolog, pedig az is előfordult, hogy az alagsorban járva az egyik nő kigombolta és széttárta a köpenyét előttem.
Nem volt más megoldás, hazudtam egy jó nagyot. Amikor az egyik nő kellette magát, akkor közöltem vele, nem hinném, hogy kibírja egy férfi súlyát. Harminchat centis vagyok, és vastagabb, mint az ökle.
Vége lett a csábítási hullámnak.

Ti nők, én szeretlek titeket, meg ne haragudjatok mindazért, amit leírtam.