Azannya, mehetek nyaralni!
Mi is kell hozzá?
Lóvé, hogy kifizethessem a szállodát, panziót, vendégházat. Meg persze enni is kell. Ha már nyaralás, akkor fagyi, lángos, sör, miazmás.
Váltás ez meg az, ingek, zoknik, gatyák, szmoking... Ja, az nem kell.
Kedv. Elengedhetetlen, én viszont szűkében vagyok.
Akkor most mi a fene lesz? Megyek nyaralni, vagy nem?
Váltás izék megvannak, kedv nyista. És a lóvé?
"Kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozóinkat jutalmazzuk."
Kiemelkedtem, teljesítményt nyújtottam. Baró, szupi, el vagyok ájulva önmagamtól, és a jelek szerint el van ájulva tőlem dolgozóm vezetősége.
Nem túl sokan kaptuk, nem semmi. Tényleg fontos lehetek, ha már felkerültem a listára.
A köztudat szerint hét vezérünk volt, ám volt egy méltatlanul nem említett nyolcadik is.
Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm, és Szameg.
Álmosnak két kedvence volt, Szameg és Huba. Ha nem tudott dönteni, őket szólította. Huba Szameg, most mit csináljak?
HubaSzameg, most mit csináljak?
Bár álmos vagyok, vezér nem. Csóró proli vagyok, akinek egyedül kell fenntartania a lakását, fizetnie a rezsit, önmagáról gondoskodnia, napi apróságok, mint kenyérke, krumpli, zokni, alsógatya...
Hurrá nyaralunk!
Húszezer összértékű üdülési csekk ütötte a markom. Sokaknak bökte a bögyét, szúrta a szemét.
Mármostmér ez a hosszú hajú lófarkas köszörűs kapta? Itt rohadunk a 180 C°-os gépnél, megvesz minket az Isten melege, ő meg lébecol az apró bizgeréi között.
Igazuk van. Ők ott rohadnak a forró gépnél. Letelik az idő, a gép kinyílik, és ők kiszedik ami benne van, újratöltik, indítják. Bizonyos értelemben rabszolgák.
Én csak lébecolok az apró bizgeréim között. Mellékes, hogy a hajszál vastagságának felével megegyező méreten belül kell dolgoznom egy kiszuperált géppel. Mellékes, hogy nekem még nem hoztak vissza elcseszett darabot, nekik viszont 3% átlagban a selejtjük.
HubaSzameg, most mit csináljak?
Megvalósíthatnám nagy terveimet. Átsétálhatnék a Tower Bridge-en, megtapasztalhatnám Pripjaty elhagyatottságát, belevethetném magam Tokio felfedezésébe, megtapasztalásába.
Húszezer csengő magyar valuta értékű bón. Már csak a váltás zokni, alsógatya, miazmás hiányzik. Habár az is megvan, mit is beszélek össze...
HubaSzameg, most mit csináljak?
Hogy mondjam meg a cég második istenségének azt, hogy nem ez az elismerés módja? Hogy mondjam meg neki, hogy talán inkább béremelést kellett volna adnia akkor, amikor mások kaptak, én meg nem?
Hallgattam, hallgattam.
"Köszönöm a munkáját."
Nem hallgattam. "Köszönöm az elismerést."
Lejattoltunk, átvettem, mentem a francba.
HubaSzameg, most mit csináljak?
Itt rohad a csekktömb az asztalomon. Minden csekken ott virít a "Times New Roman" típusú nevem.
Ha még élne Marikám, talán kiruccannánk valahova. Így viszont...
HubaSzameg, most mit csináljak?
Élni kell, enni kell. Pénz kérdése, ez nem vitás. Még élek, és még van pénzem arra, hogy enni tudjak.
De mi a frászt kezdjek ezzel a számomra értéktelen tömbbel? Nézem, és némi lenéző gúnyt érzek a levegőben. Lekezelő gúnyt.
Addig jó nekem, amíg ki nem szúrja valamely górém ide vésett szösszeneteimet...
jogosan járó prémium nincs már 2 éve, üdülési csekk 1éve még volt, most nincs... jövő 7től 2hét szabi, de szerintem a környéken próbáljuk eltölteni az időt ezzel-azzal 
