Megkaptam a szép új Maestro bankkártyám. Ezen már chip van, így elméletileg biztonságosabb, mint az elődje. Van ám rajta még valami. Egy parányi rádióadó, amelynek segítségével "érintőlegesen" fizethetek az arra alkalmas terminálokon.
PayPass a kis aranyos.
Első lélegzetvétellel örülök neki, hiszen nem taperolja majd a kártyám a pénztáros, nem kell szúrósan néznem, ha zavart mosollyal másodszor is le akarja húzni mondván, hogy az első nem volt sikeres.
Úri gesztussal, kecses mozdulattal majd oda libbentem én magam a kártyám a leolvasóhoz, csippantás, kész vagyunk. 5.000 forintnyi számla alatt még PIN-kód se kell. Köszönöm, csókolom, mehetek dolgomra.
Na ja. Ám egy kicsit körülnéztem a NET-en, és lelohadt az örömöm.
Azt nem hiszem, hogy elveszíteném a kártyát, de ha igen, akkor PIN-kód ide, vagy oda, mire hiányolnám, valami jótét lélek ötezres értéken belüli vásárlásokkal rendesen megcsapolhatja a számlámat. Ezt idáig is tudtam.
Azt azonban csak sejtettem, hogy okos emberek céleszközökkel még a zsebemben lapuló kártyám is meg tudják csapolni.
Hova rakjam? A cipőmbe? Mondjuk a mellem magasságában lévő zsebben hordom, amit nehéz lenne úgy megközelíteni valami buzerátorral, hogy ne vegyem észre.
De mégis, mi a frászt tehetek?
Mondjuk a NET-en látott módszert követve alufóliával védhetem a kártyám. Nos igen, ez is egy módszer.
Érdekes, már kapható védőtok, amely megakadályozza a kártya leolvasását. No persze nem a helyi barkácsboltban, hanem online kereskedő oldalon.
Üzletszagot érzek.
Csókoltatom a bankot. Mi a csudáért nem képes rá, hogy ha nem is ingyen, de ha kérem, adjon ilyen tokot?
No persze, rossz esetben nem az ő pénzét lopják, hanem az ügyfelekét.
PayPass, félek tőled.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
