Extra kaja

Épp főzőcskét játszottunk, ami nem volt egyszerű. Mindenki adott valamit bele, a szakács meg kínlódjon, hogy ehetőt tudjon alkotni.
Az utolsó napon két remekmű született, ez az egyik, aztán itt a másik.
Nem bírtam ki, muszáj volt beleszólnom.

- o -

Ha pályáztam volna, sokkal egyszerűbben oldottam volna meg a feladatot, egy fogásba sűrítettem volna a vacsorát.

Hogy miként?
Először is kinéztem volna egy élő polip hölgyet. Fontos, hogy nőnemű legyen, érzékeny lelkivilágra van szükség.

Nos, körbepakoltam volna mindennel, amit a vacsihoz összeadtunk, egyen kedvére.
Mikor már csak válogat, akkor vicceket meséltem volna neki, esetleg táncolok, valamit csak evett volna még. Ha már így sem, akkor szomorú történeteket meséltem volna, és talán elmeséltetem vele első szerelmének történetét, így bánatában is evett volna valamennyit.
Na, utolsó húzásként vigasztalgattam volna, dicsérgettem volna szépségét, és szerelmet vallottam volna neki. Vagyok olyan ronda, mint egy polip, így jó eséllyel számíthattam volna rá, hogy viszonozza érzéseimet.

Ennél a pontnál feltettem volna egy kondért a tűzre, félig töltöttem volna olajjal, és alágyújtottam volna.
Szóval amit még nem evett meg, azt szépen beadagoltam volna neki, mondván ezt az én kedvemért, ezt meg az eljegyzésünk előlegeként, házasság, gyerekek, meg minden.

Mikor mindent felzabált, átmentem volna kegyetlenbe. Kigúnyoltam, kiröhögtem volna, mire szerelmi bánatában biztos öngyilkossággal fenyegetőzött volna. Rámutattam volna a kondérra, hogy amennyiben beleugrik, elhiszem neki, hogy szeret, és holtomiglan, holtáiglan.

Innen már csak időben kell kiszedni a forró olajból, és rárakni egy jó nagy tálra. Minden benne van, és mindenki egye ahogy akarja.

Nem ám fújolni...