Viszonyszám? Nem.
Van mágikus tartalma? Nincs.
Akkor mégis mi ez?
Ennyi a nyugdíjam jó magyar kincstári pénzben.
Ma kaptam meg a paksamétát, amely végre megnyugtatott.
Igen, véglegesen regisztrált nyugger lettem, nyűg a melósok nyakán. Dagonyázhatok kedvemre, dől a lóvé. A kisujjamat sem kell érte mozdítanom.
Akad valaki, aki irigyli? Ha igen, miért?
1966 szeptemberében lettem szakmunkástanuló, ez már beleszámít a nyugdíjamba. Tanuló létemre is eladható terméket gyártottam, hasznot hajtottam a "népgazdaságnak".
Első munkahelyem a Hungarocamion volt, sok autó azért róhatta az utakat, mert én esztergáltam hozzájuk keréktőcsavarokat, vagy bármit, ami a szakmámba vág.
Két év katonaság. Őriztem a hazámat, fagyos éjszakákon bámultam az égen a sziporkázó csillagokat, miközben csak ábrándozhattam arról, hogy szép paplanos ágyban alhassak, mint azok, akik álmának nyugalmát biztosítottam.
Hú, de fellengzős duma...
Tény, hogy rab voltam. Bár fegyver volt a kezemben három tár lőszerrel, hazám iránti kötelezettségem rabja voltam.
A két évből huszonöt hónap lett. Aki volt katona, az átérzi azt, amit én éltem meg az utolsó hónapban.
Tettem a dolgom, dolgoztam becsülettel.
Hat munkahelyem volt összesen aktív életemben.
Isten velem volt, vagy talán a munkaadók becsülték bennem a megbízható melóst.
Egyetlen példa volt rá, hogy kirúgtak.
Színhely az Országos Traumatológiai Intézet. Tizennyolc és fél év után mehettem a francba, mert ugye spórolni kell, megszüntették a munkaköröm. Semmi extra, mosásra szállítottam a textilt.
Sokkal egyszerűbb, ha a tisztító cég szállít, zsíros számlát mellékelve.
Túl vagyok rajta.
Megjegyzendő Dr. Manninger Jenő, a Varsói Szerződés tagállamainak főorvosa személyesen nyújtotta át nekem egy évvel korábban a Miniszteri Dicséretet ottani munkámért, amelyet Dr. Csehák Judit egészségügyi miniszter személyesen írt alá.
Egy petákot sem ér.
Kis maszek cég, viszonylag gyorsan kaptam állást.
Smirglit gyártottunk, ötven kilós zsák lépcsőn fel két méter magasra. A derekamnak annyi.
Tauril.
Uccsó hely, júniusban volt kilenc éve, hogy beléptem. Közel van, cirka nyolc perc gyaloglás.
Gumigőz, fátyolosak tőle a fények. Nesze tüdő, szívjad. Szenvedj melós, de ne mutasd, inkább élvezd a helyzeted, hiszen van munkád. Megégetted a kezed a közel 200 fokos szerszámhoz érve? Nyald meg a sebed, és melózz! Nyomasd a három műszakot, azzal meg ne törődj, hogy túlórák nélkül annyi sincs a béred, mint Solymosi Jóska nyugdíja. Ha meg nem tetszik, mehetsz haza.
Hogy miért ilyen magas a nyugdíjam?
Közel 45 év szolgálati idő.
Egyetlen nap betegállományom sincs, kivéve azt, amikor a feleségem kórházban volt, és rám hárult a két gyerek pátyolgatása.
Vagy nem is olyan magas a nyugdíjam?
