Tisztelt Logout Fórumozók ! Őszinte vallomás következik...
Nehezen tudom elmesélni a történéseket mert magam sem tudom, hogy honnan is kellene elkezdeni.
A Zasszonnyal nevelünk leltár szerint 2 darab, félig értelmesnek és tehetségesnek mondható fiú ivadékot. Az egyik a feleségemre hasonlít, a másik pedig még rám sem... !
Az idevágó Bródy János idézettel élnék: "Tiszteld a felséged gyermekeit, mert hátha a tiéd is köztük van!" Persze ez csak poén, a Zasszony hűségével kapcsolatban semmiféle kifogásnak nincsen itt helye !
A második sajnos nehéz szülés volt, adódtak gondok. Én megőrültem az aggodalomtól és még Ő nyugtatott engem ! Fogalmam sincsen a mai napi sem, hogy honnan volt annyi lelki ereje hozzá.
Aztán elkövetkezett az az idő, hogy nekifogjunk egy "terv szerinti", XX kromoszómával rendelkező gyermek fabrikálásának. A "fabrikálás" részleteibe nem avatnám be a Tisztelt Olvasókat, ezt mindenkinek a saját fantáziájára bízom... Nahhhh, de azért senki ne forgasson le egy Woodman filmet a fejében. Külön köszönöm !
A próbálkozások után kiderült a szomorú igazság. Miszerint, több utódunk természetes úton már nem lehet. Nehéz időszakokat éltünk meg. A Zasszony magába a tényszerű igazságba roppant bele, jómagam pedig abba, hogy sehogyan sem tudtam enyhíteni ezt a terhet...
Mivel az élet nem áll meg, nálunk is haladtak a dolgok a maguk útján. A nagyobbik ivadék úgy néz ki egészen tehetséges sportoló lesz, a kisebbik pedig inkább a tudományokat és a tanulást választotta. Próbáljuk egyengetni az útjukat lehetőségeink szerint.
Ugorjunk pár évet...
A feleségem húga kislánynak adott életet. A Zasszony kicsit eszét vesztette ekkor. Értsétek a jó értelemben ! Ment amikor hívták, vigyázott rá, dédelgette és mély kapcsolatot épített ki a kislánnyal nagynéniként. Részemről akkor tört meg a jég, amikor a 4 éves szülinapját ünnepeltük. A fiaim maradék LEGO-it összepakoltuk egy zsákba és ezzel érkeztünk az ünnepségre. A családi legendáriumban ez az "epikus" pillanatok között van nyilvántartva. A kislány azonnal kupacba borította a nagy szőnyegen és elkezdte színek szerint szétválogatni az különböző elemeket. Mi csak pislogtunk...
Azt még hozzá kell tenni, hogy a kicsi lány imádja a Matchboxokat. De kizárólag a funkcionális járműveket: kukás-, rendőr-, tűzoltóautó stb... Tűzoltóautókból különösen nagy gyűjteménye van ! A pakolás után kijelentette: hogy a tűzoltóautóknak "házat" kell építeni, mert nincsen hol aludniuk. Ezen a ponton a család összes tagjának, összes feje az irányomba fordult kérdő-felszólító hangsúlyú szemöldöktartással. Nos, ekkor kezdtem el én is szaporábban venni a levegőt és ezzel szinkronban a pislogásom is felgyorsult... Hogy én, de miért, és hogyan ?!? Közben hallható és látható módon kialakult egyfajta "családi egyetértés" egy közeli fagylaltozó meglátogatására (ami a kis csajt teljesen hidegen hagyta!), egyedül maradtam egy 4 éves kislánnyal... Életemben nem féltem még annyira ! Nem féltem, rettegtem !
Hát akkor építsünk "házat" a tűzoltó autóknak ! Minden LEGO tudásomat bevetettem, hogy tetsző legyen a végeredmény. Volt néhány Lego Technic alkatrész is a zsákban, az elkészült szerkezet pedig egy külön karral nyitható garázskapus megoldás lett... A kis csaj vezényelte az esztétikai megvalósítást: oda kell 2 kék, oda kell még 3 sárga... Közben pedig vadul figyelte magát a mechanikai megoldást is...
Amikor a "mocsok családom" megérkezett a fagyizás után, egy pisszenés nélkül vonultak be és figyelték a fejleményeket a szomszéd szobából (nem is vettem őket észre, koncentráltam a feladatra). A Zasszony volt a hunyó, és Ő nevette el magát először és jöttek be hozzánk nevetve, tapsolva és újra felköszöntve a kislányt. Később a feleségem elsírta magát (tudjuk miért!), viszont felszabadultan és KÖZÖSEN tudtunk ünnepelni !
Azóta rengeteg dolgot építettünk együtt a kislánnyal... Közben felidézhettem azokat az időket, amikor a fiaimmal LEGO-zhattam... Ha megérem és a kislányból 25 éves, komoly nő lesz biztosan köszönetet fogok Neki mondani mindezekért az élményekért. Ebben maximális egyetértés van a feleségemmel is. Noha nem a" mi" lányunk, de rengeteget köszönhetünk Neki a lelki békénk fenntartásában nyújtott szerepéért !
Ugorjunk pár évet...
Ismét születésnap van... "valamennyi" éves !
A fiaim "tiszteletlenül" bántak egy, még az apámtól ajándékba kapott orosz (szovjet), 20x-os nagyítású Hold-távcsővel... Igazi túlélő darab. Vastag acél cső, csőtok, pontosan csiszolt és pozicionált lencsék, nagyon jó leképezés még kézben tartva is (állványról bámulatos a részletessége) . Bírja a lejtést és az ütődéseket is (gyerekkoromban én is leejtettem párszor).
Egyszóval, a fiúk nem tisztelték az általam elvárt módon. Úgy döntöttem, hogy finomabb kezekbe való.
Az anyukával előre megbeszélve, a kislány számítógépére (amit szintén én raktam össze egy születésnapra) a Stellarium programot telepítettem egy rendes Hold-fázis plugin-nel együtt. Szégyenszemre, még bányásztam a Hardverapró-ról egy olcsó állványt is hozzá (nem tudtam előre, mi is lesz az eredmény).
Megint el fognak ragadni az érzelmek, de az a tekintetet amit az átadás pillanatában kaptunk, az leírhatatlan! Sajnos, éppen akkor 3 napig felhős volt az ég, nem tett lehetővé megfigyeléseket.
Később anyuka mesélte, hogy az első tiszta éjszakát a lány kint töltötte a szabadban és lelkesen mesélte a megfigyeléseit...
Ugorjunk pár évet...
Ismét születésnap van... "valamennyi" éves !
Egy családi beszélgetés alkalmával vettem észre meglepődve, hogy még nem látta az Interstellar-t (Csillagok között) c. filmet. Nosza, legeltessük meg a kis házi, egyszerű, panel-proli hangrendszeremet a szülinap alkalmával! Bulika nálunk, kaja-pia, besötétítés... A szomszédok nagy örömére a rendszer "mozis-dübörgősbe" kapcsolva...
Lássuk be, ez nem egy rossz film! Össze van tisztességgel rakva.
Azért volt közben/végén össznépi könnyezés, öröm/zokogás... Megismételhetetlen élmény volt.
Amitől az agyam ledobta a láncot, azok a szeretve tisztelt kislány kérdései miatt voltak a film végén. Olyan kérdéseket tett fel, hogy rendesen megizzasztott velük... Lányos zavaromban letúrtam a polcról néhány fizikáról szóló könyvet és a kezébe nyomtam: Tiéd !
Ugorjunk pár évet ismét...
A konfliktus kirobbant a családban ! A kicsi lány olyan érdeklődést mutatott és olyan szinten ásta bele magát a fizikába, hogy ebből származnak a gondok ! Jómagam, külső cég munkatársaként, programozóként részt vettem anno Paks-1 reaktorvezérlő számítógépeinek tesztelésében. Az volt a feladatom, hogy olyan problémákat találjak ki, amivel a vezérlőprogram nem tud elboldogulni. Gyakorlatilag "tönkre akartuk tenni" az erőművet ! Nem sikerült !!!
Máig nyomon követem a fejlődést, és rajongok az atomenergiáért ! (Szuperzöldek kíméljenek!)
Egyszóval és összefoglalva: a szeretve tisztelt "kislány" jelenleg atom- és reaktorfizikát tanul. A szülei más pályát szántak neki... Most én vagyok a véres kard ! Pedig én csak LEGO-zni kezdtem egy 4 éves kislánnyal... Bocsánat, hogy garázsban, olajszagban, gépek között nőttem fel... Amiért sohasem tudtam kifejezni a hálámat sem édesapámnak, sem a nagyapámnak !
Sajnos, megfertőztem az egyik fiam és az unokahúgom a "műszaki-tudományok" nevű halálos vírussal.
Megrontottam két fiatal gyermeket "ócska tudománnyal".
"A Halál lettem, világok pusztítója..." (Bhagavad-gíta / Robert Oppenheimer)
Én kérek elnézést !
Az utókor mérje rám a méltó büntetésemet !
Köszönet és Tisztelet a Végigolvasásokért és a Hozzászólásokért !
Hajrá Magyarock !