a cím kicsit riasztó volt, viszont a sztorit elolvasva ismeretlenül is eggyel nagyobb ember lettél a szememben.

a lány szüleit meg nézd el de egy kicsit ócsárolni fogom, az ilyesfajta trófeatenyésztő mentalitástól feláll a szőr a hátamon.
a 21. században mégis hogy a f*szomban gondolhatja komolyan valaki azt hogy a tudományos pálya, legyen az bármilyen, az egy olyan dolog amit tévútként kéne elkönyvelni?? helyetted is haragszom a szüleire, a lánynak meg nagyon remélem hogy megtalálja ebben az érdeklődését.

az egyik legkártékonyabb dolog elterelni egy gyereket az érdeklődése felől, főleg abban az esetben amikor ez ráadásul még egy sejthetően perspektivikus valami lesz. nekem is van egy ilyen cimborám, k*rvaszomorú volt nézni érettségi után hogy az ország potenciális jövőbeli top történészéből/szociológusából metróvezető lett.

jómagam elég vicces utat jártam be a jelenlegi helyzetemig, szüleim nem nyomasztottak és nem nyomasztanak a mai napig azzal hogy mit csináljak, csak csináljam és fejlesszem magam, így volt ez már a középiskolai felvételinél is. vegyésznek akartam menni, aztán még a vegyészképzés során kitaláltam hogy elektromérnök, majd hogy nekem a mikológia az életem értelme, a biológusképzésen meg átnyergeltem az etológiára egy audiofiziológiás téma kapcsán... eközben önjáróan kiképeztem magam Linuxból egy viszonylag elfogadható szintre, most pedig bioinformatikát hallgatok mesteren. hogy mit fogok csinálni két év múlva a jóég tudja, de bőven van amit magammal tudok hozni. eddig nagy kaland volt, remélem ezután is az lesz, és remélem hogy az unokahúgodnak is része lehet valami ilyesmiben, ha nem is ilyen kacskaringós utakon.

A tipikus munkafolyamat legjobb tesztszimulációja a tipikus munkafolyamat. A "napi anti-corporate hsz"-ok felelőse :)