Nem vagyok egy hardcore gamer. Egyre ritkábban és egyre kevesebbet játszom, ennek pedig az egyik oka az, hogy kevés olyan név jön ki, ami kicsit is felkeltené az érdeklődésemet. Ebből kifolyólag a gépemet sem újítottam nagyon sokáig és így kedvem sem volt kipróbálni bármit is, mert mi értelme a lebutított grafikának és a diavetítésnek? Pár hete azonban mégis gondoltam egy merészet és lecseréltem a régi gépvasam egy relatíve erősnek mondható gépre. Ezzel már nincs szükség komolyabb grafikai butításokra és minden, amit akkor feltelepítettem csak úgy száguldott. Elérkezett hát az idő, hogy utánanézzek mit lenne érdemes még játszanom.
Az első név, ami felkerült és elnyerte a tetszésemet az a Far Cry 3 volt. Komolyan, el voltam képedve. A történeten, a grafikán, a játékmeneten, az interaktivitáson. Alig tudtam abbahagyni. Vaas karaktere azóta is favorit.
Természetesen végig is játszottam és a befejezés is akkorát ütött, amekkorát már régen nem ütött semmi. Ültem ott a monitor előtt és néztem a stáblistát és csak meredtem magam elé keserédesen. Filmben és játékban is ezeket szeretem. Amikor a végén ott maradsz és elgondolkozol és benned marad valami plusz, amit kaptál. Akkor azt hittem, hogy kizárt, hogy a közeljövőben jöhet még valami, ami jobban tetszhet a Far Cry 3-nál. Nos, tévedtem.
Ezután végig játszottam az Alan Wake mindkét részét (az első rész nagyon bejött, a kettő viszont számomra nagy csalódás, inkább tekinthető DLC-nek, mint önálló játéknak). Utána pedig elkezdtem a Dishonored című játékot, de valahogy mégsem ragadott magával. Jó-jó, szép-szép, lehetőség is van benne, de nem az én világom ez a lopakodós gyilkolászás. Ezután jött az új Tomb Raider és így ismét találtam egy címet, amit kénytelen voltam végig vinni. Ez is magával ragadott és ez is beszippantott, még akkor is, ha nem sok köze volt a régi TR-ekhez. Szinte már fájt nézni ahogy folyamatosan esik-kel szegény Lara A Far Cry 3-at azonban egyik fentebb felsorolt címnek sem sikerült letaszítania a trónról. Aztán eljött a születésnapom, március 26, és megjelent PC-re egy név, amiről rögtön éreztem, hogy különleges lesz.
Bioshock: Infinite
Tegnap hajnalban értem a végére. Minden zugot, minden rést felfedeztem, bejártam, megcsodáltam. Olyan hatással volt rám a játék, hogy még most is ezen kattog az agyam, a háttérben pedig Elizabeth dala szól. Az indítás után olyan világ tárult elém, ami rögtön beszippantott. Húsz percek teltek el azzal, hogy néztem az épületeket, az embereket, csodáltam a lebegő házakat. Az első pár órában szinte alig haladtam előre valamit, mert minden lépés után meg kellett állnom valamin csodálkozni. Olvastam tesztekben, hogy elavult az Unreal Engine és a grafikából sokkal többet ki lehetett volna hozni és hogy sokkal szebb is lehetett volna. Csak egy kérdés: Mi van??? Lehet csak azért érzem így, mert évek óta nem játszottam semmi modern játékkal, de számomra ez a világ úgy csodálatos, ahogy van. A grafika lehengerlő. Minden egyben van, minden él, mozog. Aztán ott a történet... nem akarok spoilerezni, de játékban talán még soha nem volt olyan sztori, ami ennyire összetett és ennyire megkapó lett volna. Komolyan mondom, a végén mikor minden darabka összeállt akkor sikerült annyira elérzékenyülni, hogy fátyolos is lett a szemem. Ennek a játéknak bizony lelke van. Látszik, hogy az Irrational Games-es srácok mindent beleadtak. Elizabeth karaktere hihetetlenül szerethető. A reakciói, a viselkedése. Aztán ott vannak a zenék. Annyira passzolnak ehhez a világhoz. Most jön az a rész, hogy ráfüggök a soundtrackre is. Ritkán mondok ilyet, de ez a játék nálam 10/10-es és attól félek nagyon sokáig nem lesz nálam ellenfele.
Tehát a jelenlegi listám:
1: Bioshock Infinite
2: Far Cry 3
3: Tomb Raider 2013
Zárásként jöjjön az egyik kedvenc jelenetem az Infinite-ből:
(Katt a képre!)
A teljes dal pedig meghallgatható itt: [link]
(Nem tudom megunni.)