Hirdetés

Minden kezdet nehéz...na de ennyire? (egy strébernek tituált lány története)

Sziasztok. Renáta vagyok, 16 éves, átlagos kamaszlány. Röviden ennyit magamról, bele is vágnék a történetbe. 2011. szeptember 1. napján megkezdtem a középiskolai tanulmányaimat. Eredetileg gimnáziumba szerettem volna menni, de sajnos nem volt elég az átlagom, hogy felvegyenek az általam kiválasztott gimnáziumba, (4,6 a követelmény, én csak 4,2 voltam. :O ) ezért egy közgazdasági szakközépiskolában kezdtem meg tanulmányaimat. Sajnos az általános iskolából egyetlen osztálytársam sem tartott velem, így teljesen egyedül kezdtem az új iskolában. Elhatároztam, hogy amennyire csak tőlem telik megpróbálom a legjobb jegyeket produkálni, ami sikerült is viszont pont ezért nem vagyok az osztály kedvence. A félévi bizonyítványom színötös lett, félévig ötösnél rosszabb jegyem egyetlen tantárgyból sincs (és azóta is csak ötös osztályzatokat kapok). Mielőtt megköveznétek, nem hencegni akarok ezzel (bár ettől függetlenül büszke vagyok magamra, hogy kitűztem magam elé egy célt és azt úgy néz ki, hogy sikeresen teljesítem is), csak el kell mondanom ahhoz, hogy teljesen megismerjétek a helyzetemet. Mostanra mondhatni, hogy sikerült magam megutáltatni az egész osztállyal. Félévkor rajtam kívül nem volt olyan tanuló köztünk, aki ne bukott volna legalább egy tantárgyból. Pedig én kb. minden dolgozatnál próbálok segíteni, azzal kezdem, hogy egy kis papírra leírom a válaszokat és körbeadom. A padtársam dolgozatát az esetek 95%-ában én írom, ennek ellenére senki nem kedvel az osztályban. Szerencsére már nem sokáig kell idejárnom, a 10. évet már abban a gimnáziumban kezdem, ahová nem sikerült először bejutni. Egyébként volt már valaki ilyen helyzetben?

Még van hozzászólás! Tovább