Vasárnap, mikor elhatároztuk, hogy - a mostoha időjárás miatt - ideje fűtésre használni a légkondit észrevettük, hogy nem működik a távirányító. Persze nem volt nehéz rájönni, hogy valószínűleg a másfél éves kislányom közreműködése miatt, mivel sok minden szeret megrágogatni, így valószínűleg belefolyt a nyála az eszközbe, ami - értelemszerűen - nem feltétlen jelent jót egy nyomtatott áramkörnek.
El is határoztuk, hogy hétfőn felhívjuk a hivatalos légkondi szervizt. Felhívtuk, ahol megígérték, hogy megnézik, van-e náluk távirányító, valamint megkérdezték, hogy fűteni szeretnénk-e vele.
Másnap megjelent nálunk egy szerelő. Megkérdezte, hogy mikor lett beszerelve a légkondi. Kb. 2 éve, szó szerint ezt mondta a feleségem; kb. A következő kérdés a garanciáról szólt, mire a feleségem válaszolta, hogy 2 év. Még megemlítésre került az is, hogy csak azért jött ki soron kívül, mert fűtésre van szükségünk.
Ezek után az úriember átnyújtotta a távirányítót, elköszönt és eltávozott.
Le vagyok döbbenve, mert nem kellett megmutatni semmilyen papírt, nem kellett aláírni semmit, és nem kellett fizetni semmit, pedig arra számítottunk, hiszen a mi hibánkból ment tönkre a távirányító, és ezt közöltük is.
Ezek után úgy gondolom, hogy igenis vannak tisztességes és ügyfél centrikus cégek és szakemberek Magyarországon.
(Csak egy szobai hősugárzó-ventilátorral melegítettünk, igaz az is elég volt.)
Ez a pszichológia milyen szép dolog. ![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
