"Majdnem bezártam az egész helyet 10 perccel korábban, bazzzzz! Ez is miattad van - jóvan na, az óra sem ment jól." – hívott az infós barátném nagyon röhögve, nem sokkal azután, hogy eljöttünk Anyuval. Még figyelmeztettem is, hogy küldjön haza mindenkit előbb, erre komolyan vette jól, aztán meg keltette nekem a pánikot. Nem csoda, hogy szét van esve, ma született meg egy gyerekkori barátnőnk kislánya, ilyenkor ez természetes. EufóLia, vagy hogy mondják. (E örö, e bódottá (...), udanúd terettüt, mintha fijjú lett vóna. ) Anyámat próbáltam meggyőzni, hogy nem macit kellene venni, mert megfelelően kiválasztott LEGO-val is nagyjából ugyanakkor kezd el játszani, mint a plüssökkel, de nettó fél óra sakkozás volt, hogy akkor melyik medve a megfelelő. Persze csak miután a bababoltban már ugyanennyi időt eltöltöttünk, szigorúan a tudományosság jegyében, két sarokkal odébb. Nem kaptam agyf@*zt közben, csak majdnem. Durva, hogy milyen horror babajátékok vannak – kezdve a kiszeltündés szemöldökű Micimackóval, a jujlila bohóc-szamár hibriden keresztül a baltásgyilkososan vigyorgó lencsibabáig. (Aztán még csodálkozunk, hogy milyen zombi gyerekek nőnek mostanság.) A hangszervásárlás ebben az esetben kizárva, mert szeretjük az anyukát. Titokban persze tudom, hogy miről álmodik a pici lány, de még nem tudja megmondani. Kis pink-fehér Superstarja már van kb. négy hónapja - pont jó lesz mire járni tanul - csak egészen a mai napig azon stresszeltem, hogy tényleg lány legyen, ahogy megjósolták, különben lehet bármilyen tündér a kiccipő, a pink nem kimondottan fiús, viszont határozottan lányos.
Holnap reggel megyünk bemutatkozni a kisasszonynak, remélem, nem fog behisztizni, hogy plüssmacit kapott Kratos figura helyett…