Szerettem volna egy autót. 13 éves korom óta rakosgattam félre a pénzemet, kötöttem le folyton, ahogy tudtam, majd össze is jött pár százezer, így már csak azt kellett kitalálnom, miből tartsam fent.
Egyik alkalommal eléggé megszorult volt Ofőm mondta, hogy ő most reklámújságot hord ki mellékkeresetként. Hát, nem ez volt álmaim munkája, de gondoltam, veszteni nem veszthetek vele, egyszer élünk, próbáljuk ki. Felhívtam a kapott számot, és augusztus végén el is kezdtem csinálni nagymamámtól sokszor kölcsönvett remek Matizával, az alig egy hónapos jogsimmal.
A IX. kerület egy részén hordom már lassan fél éve az újságot melegben izzadva, hidegben fagyoskodva, esőben szarráázva. Az utóbbi kifejezetten kellemetlen, mert ilyenkor az újság is ázik, és egy idő után elég undorító lesz.
Amúgy eléggé megedződtem, az első alkalommal az újságok bepakolásával, az utcák megtalálásával, és az egyirányú utak realizálásával eltöltött 5 óra később 3-ra csökkent, érezhetően gyorsabban ment, és megy most is, de mindezeken kívül rengeteg dolgot meg lehet tudni az emberekről.
-Az emberek szemében egyenlő vagy a nullával. Annyi "Jó napot kívánok" hagyta el a számat naponta, mint még soha, de jobb esetben is csak fele ennyit kaptam vissza. A személyiségem megszűnt. Senkit nem érdekel, ha bunkó, és nem köszön egy hülyegyereknek, aki csak a Photo Hallt hozza. Egyszerűen átnéznek rajtam, mintha ott se lennék. Esetleg elküldenek anyámba, hogy ne rakjam ide "azt a szemetet", illetve kedves jelzőkkel illetnek.
Nem hogy csak a nullával vagy egyenlő, de a stresszt is rajtad töltik le, amikor előtted dobják ki olvasatlanul a postaládába épp most bedobott szórólapot. És élvezte, hogy megbánthat, bár engem nem zavart, de róla kiderült, hogy milyen egy szánalmas alak.
-Az emberek nem tudnak parkolni.
-Az emberek szeretik más előtt becsapni az ajtót.
-Az emberek nem ismerik a jobbkezes utcákat.
-Az emberek közül az idősebbek tényleg kulturáltabbak, némi kivétellel.
-Az emberek, akiknek az a munkájuk, hogy leellenőrizzék az újságkihordók munkáját, mindenbe belekötnek, főleg ha Gazsika játszik, és dobálja szét a kerületi magazint. Mert ez is az én hibám.
Számos dolog van még, amit meg lehet tanulni egy ilyen munka közben, de sajnos itt is kiderült, hogy az emberek gonoszak, buták, hanyagok, a többi pedig a három keveréke. Ez persze erős túlzás, és egy kerületi tapasztalatból lehet, hogy nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni, de kíváncsi lennék, hogy milyen lenne ugyanezt a munkát végezni mondjuk a VIII, vagy a XII. kerületben.
Egy szónak is száz a vége, minden megemlített negatívumtól nekem bejött a munka, jó, hogy fizikai, mert a suli után ez nekem aktív pihenés, és sokat tudok közben gondolkodni. Egyébként pedig nem fizetnek rosszul. A kitűzött célomat pedig remélem hamarosan el tudom érni...
Ja, valami azért még fontos:
-Az emberek egyébként szerethetőek
Az ilyenek költözzenek tanyára, semmi keresni valójuk egy nagyvárosban. 
