Bár az előző írásom rendkívül kritikus és persze egyben tökéletesen míves munka volt, túlságosam szakmaira sikeredett, ezért elhatároztam, hogy írok valami egyéb tényről, mely szignifikánsan hozzátartozik mindennapi életünk nyugalmához, illetve bosszúságaihoz.
A probléma a fogkrémek tubusával és annak kidolgozásával van. Pontosabban nem a fogkrém a hibás, hanem az ember, aki rosszul használja.
Mivel nem tartom valószínűnek, hogy a kedves olvasó eddig bármily halovány szikráját is felfedezte volna az értelemnek az imént elhangzott mondatokban, kifejteném világfájdalmam egyik gyöngyszemét, mely sosem hagyott nyugodni.
Tehát: Mi a szarért nem lehet a végén megnyomni azt a rohadt fogkrémestubust és miért a közepét kell, amikor olyan nyamvadtul csoffadt lesz a formája utána???
Hát nem ocsmány?
Természetesen rájöttem a megoldásra, melyre drága barátosném fürdőszobájában döbbentem rá. Egészen egyszerű. Nem ilyen fogkrémet kell venni!
Hanem ilyet!
A fogkrém kinyomása után a levegőnek szabad útja és helye van, hogy visszaáramoljon a tubusba, megtartva annak formáját!
Mióta a probléma megoldódott, kapcsolatunk számottevően kiegyensúlyozottabbá vált.
nemma
meg h a vöcöpapir melyik felén logjon a tekercsnek 
.
(és magadban zsörtölődni... 
