Ismét vissza kell, hogy utaljak előző írásomra, amely szerintem kissé megemészthetetlen volt bizonyos embereknek, mások szerint pedig egyszerűen erőltetett volt a stílusa és hülyeségről szólt. Bár a stílusom most sem fog hatalmas változást mutatni, megpróbálom kordában tartani iszonyatos vágyamat a totális képzavarok iránt.

A dolgom itt némiképp könnyebb is lesz, mivel egy "szakmai" részen belüli írás lát most napvilágot.
Régóta terveztem már, hogy megírom a mobiltelefonok iránti érdeklődésem kezdetét, egészen mostanáig bezárólag. Bár legiaap fórumtárs előbb "publikálta" írását és meg is ígértem neki, hogy nem nyúlom le előle a témát, végül pedig arra jutottam, hogy mivel várhatóan mégis más tartalma lesz a két cikknek, talán nem fog megsértődni.

Az egész 2000. márciusában kezdődött, mikor édesapám megvette első készülékét, egy Nokia 5110-est. Rá pár hónapra édesanyám is beújított magának egy ugyan ilyen telefont a jó öreg Praktikum Classic csomagban 8100Ft lebeszélhetőséggel(fontos ez?)
Rengeteget babráltam mindkét készüléket, tényleg nagyon érdekelt és elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, nekem is kell egy telefon.

Féltégla, 170 gramm, de még mindig működik!

Végül 2001 augusztus havában tört meg a jég, mikor megkaptam első telefonomat, egy Nokia 3310-est. Iszonyat vagánynak éreztem magamat, persze közrejátszott az is, hogy felsőkategóriás készülék nem volt a családban, így nekem akkor ez annak számított.

Mission:Impossible csengőhang? Simán...

Kétlem, hogy részletes specifikációkat kéne írni a telefonról, mindenki ismeri és majdnem mindenkinek volt is.
Imádtam, hogy volt benne rezgés, üzemmódlogó, mosolygó fejecske a bekapcsolásnál, nagyon jó gombok a villámgyors sms-íráshoz, szóval örültem a fejemnek, egészen addig míg el nem lopták egy fociedzésen a tanáriból(!)

Akkor nagyon szarban voltam, el sem hittem, hogy ilyen megtörténhet, viszont végül az ürömből nagy öröm vált, mikor...

...sikerült szerezni egy új 3510-est.

Bár lehetett akkor már 5210est is kapni, de tényleg semmit nem tudtam még akkor a felsőkategóriáról.
2003 elején nagyon menő voltam ezzel is(szaját szememben biztos).
MMS fogadás(!), polifónikus csengőhangok és bár méretét tekintve nagynak mondható volt, könnyebbnek éreztem a 3310esnél.
Arról már nem is beszélek, hogy 7 egységben jelezte ki a térerőt és a töltöttségi szintet is, ami a 4 után nekem szintén az újdonság erejével hatott.
Fontos még megemlíteni a külön játékvezérlésre gyártott előlapot is és a GPRS kapcsolatot. Nem tudtam pontosan, hogy mi az, de mondtam mindenkinek, hogy van ilyenem is ám!
Mikor már vakon barangoltam a menüben és ugyanígy írtam smst, mikor már az összes csengőhang nevét kívülről tudtam(sorrendben) és előlapot is cseréltem rajta, akkor már tényleg untam kicsit szegénykét.

Így lett 2004 nyarán egy 3100-ám

4096 színű kijelző, hozzácsatolható kamera, sötétben fluoreszkáló előlap, MMS küldés, fogadás és végre kompaktabb méret a batár 3510 után.
Jók voltak a játékok is rajta és a készenléti idő is tényleg hosszú volt. De nekem ez sem volt elég.
2005-ben, egy dél-franciaországi nyaralás során épp egy könyvtárban neteztem, mikor ráakadtam kémfotókra és idegen nyelvű topikokra egy készülékkel kapcsolatban.
Ő volt a Nokia 6280. Szerelem volt első látásra.

Innentől fogva felsőbb szintre léptem, elhagytam az alsókategóriát, ezért a cikknek itt végeszakad.
A címből kiindulva pedig még folytatás is várható...