Nem tartom magam édesszájúaknak, de vannak gyenge pillanataim . Most is elcsabitott egy régi íz emléke és mivel úgy is bevásárolni indultam, hát nosza , adott az alkalom .
Oda érve vizslatom kedvenc csemegémet amit egyszerűen a föld nyelte el. Arra gondoltam , hogy ezt is utolérte a modernizálás íratlan alaptörvénye ~ minden ami jó és finom annak pusztulnia kell .
Csalódottságom mértéke szinte mérhetetlenségbe kezdet átfordulni , mikor az osztályáért felelős személy érkezésekor kérdésével irányult felém “ esetleg segíthet-e ? “
-Köszönöm ,ezt keresem .
-Van! Tőlem jobbra zöld csomagolásban , hiszen megújult csomagolásban kapható. Tán ezért is nem vette észre . Bár megértem , mivel több évtizede sárgás csomagolásban ismerhettük meg . Mondta ezt az eladó legnagyobb meglepetésemre és megköszöntem a segítségét.
Gyorsan vettem is kettőt , mert hát nem Is mohóságból fakadóan , csak pusztán az ijedtség mértéke miatt . 
Kibontásával , majd az első harapást és ízlelését követően lett igazán nagy a boldogságom , mert ami igazán a legfontosabb az íz , igen az íz az ami nem változott és ezzel a tradíció folytatódhat tovább .
Elgondolkodtam azon , hogy mennyi régi finomság tűnt csak el a boltok polcairól , lásd Chokito-Ronda és finom és társai ,de nem csak édesség de maga az élelmiszer (ipar) minden egyes részéről elmondható ez.
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
