Itt a hétvége, végre van időnk pakolni . Költözés előtt aki ezt átélte nem kell elmesélnem mivel is jár ez.
De néha olyan dolgok kerülnek az ember kezében ami képes egy kicsit a nosztalgia asztala elé ültetni és végig csámcsogja az akkori hozzá fűződött élmények sokaságát.
Most sem lett másképp, párom kérdezi hogy ez még kell nekem? Majd mikor ránéztem a kezében található kissé már viseltes csomagolásra, dobtam is el mindent és vettem ki kezéből azzal a felkiáltással, juj ez még meg van?!

Gyorsan kibontva, tokjából kivéve szinte érintetlen állapotban vettem szemügyre fiatalságom egyik meghatározó készülékét amit még szüleimtől kaptam.
Majd jött is a kérdés ,vajon még működik? A dobozban a megannyi papírok mellett a töltőjét kivéve pasztáztam a legközelebbi konnektort és tettem fel tölteni. Kis idő után életjelet adva boldogság öntötte el szívemet hogy ez a remek német eszköz még mindig késztetést érez hogy a mindennapi feladatokat újra megtegye.

Menüsorokba léptetve és a hozzá tartozó menühangot hallgatva libabőr és az izgalom együttes hatására keresem kedvenc játékomat. (Stack Attack)

Nicsak! Még megvan és a rekordom is megjegyezte a kis öreg! 3680 pont! Még most is büszkén gondolok vissza rá mikor iskola szüneteiben lépcsőn ülve ezen "kockultam".

Párom mint sem értette , hogy lehet valaminek ennyire örülni, de a hozzá kötött megannyi iskolás emléket elmesélve hatalmas nosztalgia kerekedett felül a pakolás tetejére és a kissé feszült állapotot egy könnyed délelőtti program vette kezdetét.

Ha eddig elolvastad, akkor köszönöm és ha van számodra hasonló érzelmi alapú tárgyad akkor írd meg te is.