...amelyben igazából nem történik semmi
Bocs a hosszabb szünetért, dolgom volt
Szóval ott tartottunk, hogy megvan a telek, ezzel a szélmalmot még nem hagytuk el, de azért közeledünk felé. Ekkor jön el az a rész, hogy biztosítani kell az építkezéshez szükséges anyagiakat.
Mindenki hallott ugyebár a kormány családoknak szóló otthonteremtési kedvezményéről, 10+10 millió JMF, csak potyogtatni kell érte a gyereket, és máris dől a lé.
Nos, mi nem tervezünk három gyereket. Bocs attól, aki miattunk (is) vizionálja a nemzethalált, de nekem is csak egy öcsém van, páromnak is egy bátyja van, ketten kétfelé tudunk szaladni, ha kell, úgy látjuk, hogy ennyi, amit jó eséllyel tisztességesen fel tudunk nevelni.
Szerencsére a magyar állam a hozzánk hasonló, 2 gyereket tervező renitenseknek is felajánl az idei évtől 2.600.000 Ft-ot.
A bökkenő a támogatás nevében rejtezik: családok otthonteremtési kedvezménye, mi pedig nem vagyunk család...
Tavaly még 1.3M-t adtak két gyerek után, az építkezés összköltségéhez képest ez kellően elenyésző összeg volt ahhoz, hogy ne bolygassam fel vele mindenki lelkivilágát, a mostani viszont már azon a lélektani határon túl van, ami miatt elgondolkodtunk a dolgon.
Az állam akkor tekint bennünket családnak, ha összeházasodunk. Ezzel nincs is feltétlenül gond, én egyszercsak el akarom venni, ő meg majd hozzám akar jönni. Na de mindennek a módja...
Itt két nagyon különböző világ ütközik. Nagyon-nagyon különböző.
Részemről tökéletesen megfelel, hogy bemegyünk a polgármesteri hivatalba, aláírás, virág, pezsgő, és a frissensült Lengyelné mehet is az okmányirodába új személyi igazolványért, Állam bácsi meg viríthatja a lóvét.
Párom viszont menyasszony szeretne lenni, fehér ruha, templom, lakodalom, stb. Plusz (és ez fontos) ezt várja el a Falu népe.
Számomra a házasság és főleg a lakodalom egy túlhypeolt műintézmény, ami az égegyadta világon semmire de tényleg semmire nem való.
Nem lesz tőle boldogabb a pár, nem lesz tőle jobb a kapcsolatuk, nem lesz tőle tartósabb sem. Nem jön el tőle a világbéke, nem lesz olcsóbb a gázolaj vagy a kenyér attól, hogy egy állami hivatalnok és egy pap is rábólint a dologra. A "nagy nap" előtti és utáni nap semmiben sem különbözik jobban, mint amennyire egy péntek és egy vasárnap szokott, azon túl hogy családilag szegényebbek lesztek egy vaskos összeggel, amibe ez az egész játék kerül.
Ehhez már csak a hab az esküvői tortán, hogy nem vagyok nagy partiarc, nem szeretem a felhajtást, a mulatós zenét meg a vicces népi játékokat. Szóval hát ja...
Mindezek ellenére ha egyszer sor kerül rá, mivel tudom, hogy neki fontos, így túlélem majd, mert nekem meg ő fontos.
A fentieket természetesen a párom is tudja, ahogyan azt is, hogy most sem időnk, sem pénzünk nincs megszervezni egy megfelelő esküvőt, mire kellene az állam által biztosított összeg. Attól is fél, hogy hiába beszéljük meg, hogy most csak a papír miatt polgári, aztán pár év múlva csinálunk egy rendes esküvőt is... abból már sosem lenne semmi.
Mindent megfontolva és mindent meggondolva úgy döntöttem, hogy mivel ebben a témában az én véleményem az, hogy egy aláírásért 2,6M Ft jó biznisz, és számomra az egész nem bír túl sok szentimentális jelentőséggel, ezért jobb, ha párom dönt.
Feladja a saját álmát a fehér ruhás esküvőről és átgázolunk a családja ugyanerről szóló határozott igényén, hogy kapjuk egy jelentősebb összeget vagy mindent hagyjunk megtörténni a maga idejében és módja szerint, az állam meg tartsa meg a pénzét?
Rajta múlik, még gondolkodik...
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
) inkabb az arat hozzak ajandekba.
Lenry oldala
