Ennyire nem jelentek senkinek semmit? Észre sem vesznek, hogy eltűntem?

Kicsit szarul érzem magam. Kihasználtnak. Levegőnek. Felmosórongynak.

Igyekszem figyelni másokra, és ezt azért teszem, mert jólesik. Igyekszem segíteni másokon, szintén hasonló okokból. Van rá energiám, örömmel teszem.

Viszont mostanában úgy érzem, hogy kifacsartak. Nem várok cserébe sokat, csak annyit, hogy odaköszönjön az utcán az, akinek segítő kezet nyújtottam. Csak annyit, hogy időnként megálljunk dumcsizni akár élőben, akár neten. Hogy ne csak akkor keressen, ha baj van.

Naív vagyok... és ostoba.

Egy kis bogárka a nagy fűben.