2022. július 4., hétfő

Gyorskeresés

Megerőszakoltak!

Írta: | Kulcsszavak: járvány távoktatás elvek

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Ez alapvetően egy szakmai portál. Csalódni lesz kénytelen, aki a cím alapján valami zaftosabb témára számított.

Lassan vége a tanévnek, vele együtt a digitális távoktatásnak is. Erről lesz most szó. Nem fogom boncolgatni az állami fenntartású intézményekben kötelező Kréta rendszert és használhatóságát – igazából ezt az IT café újságíróinak kellene megtennie, mint az ország többségét érintő informatikai problémahalmazzal, és feltenni kérdéseket az illetékeseknek, valamint a fejlesztőknek. Nem is arról írok, hogy a tanulók nagy részének nem áll rendelkezésére a távoktatáshoz szükséges technikai háttér (okos eszköz, internetkapcsolat, informatikai tudás), ezzel foglalkozott eleget az országos nemkormány-média.

Az már valamivel izgalmasabb kérdés, hogy sok milliárdnyi EU-s pénzt költött el a kormány az elmúlt években digitális tananyagok fejlesztésére címkézve. Ki látta ezeket? Hol vannak ezek? Miért nem kapták elő őket, hogy a központi egyentankönyvek helyett ezekből legyen a központi egyentávoktatás? Miért a tanároknak kellett saját eszközökkel, saját idejükben előállítani oktató anyagokat (amikért aztán lehet cikizni, vagy büntetni és megszégyeníteni őket)? Nomindegy, ez is a komoly újságírók dolga lett volna, bár néhány milliárd ellopásának manapság már tényleg nincs akkora hírértéke.

Én tehát megmaradnék a szigorúan szubjektív, családi élményeimnél. Hogy a járványhelyzet miatti egyéb korlátozások mellett milyen egyéb dolgokba, helyzetekbe kényszerített bele a távoktatás. Sok a gyerek a családunkban, kb. mindegyik másik iskolába jár. Minden, amiről írok, első kézből érkező élmény.

Először is, nem akarom, hogy a gyerekem emberek helyett képernyő előtt üljön egész nap. Nálunk otthon nincsen waldorfos-amish technikagyűlölet. (Nehéz is lenne egy szoftvermérnöknél. :) ) A kölkök kiválóan tudják használni a digitális eszközöket, azonban eddig megvoltak az egészséges korlátok, amiken most úthengerrel ment át a rendszer. Ha sokkal könnyebb is lenne őket képernyős bébisintérre kapcsolni, mi szeretnénk, ha lenne offline életük is. Gyerekek. Bringázzanak, mászkáljanak, barkácsoljanak/rajzolgassanak, társasjátékozzanak, beszélgessenek! Is.

Aztán nem akarom, hogy a (pénzkereső) munkám helyett nekem kelljen alsósok mellett ülnöm 8-tól 2-ig, mert egyedül nem képesek boldogulni a feladatokkal. Napi 2-3 A/4-es lap puszta végigolvasása is eltart nekik egy csomó ideig, hát még a feladatok értelmezése. Egy kicsi még a saját idejét sem tudja beosztani, vagy megtervezni a tennivalóit. Az eltöltött időn túl nem is értek a tanításhoz. Ha olyan lenne a személyiségem, tanítónak mentem volna. De nem vagyok olyan.

Azt sem akarom, hogy a (pénzkereső) munkám helyett nekem kelljen elmagyarázni a tananyagot a nagyobbaknak. A legdurvább az volt, amikor a nap folyamán először este 10-kor (!) volt olyan egybefüggő 15 percem, hogy a munkámmal tudjak foglalkozni „apaaa, apaaa!” vagy „anyaaa, anyaaa!” nélkül. Intellektuális munkánál ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy aznap egy sor kódot sem tudtam írni. Persze, a gyerekem, megteszem neki a tanára helyett. Csak aztán miből lesz a GDP és a befizetett adó a közszféra, az egészségügy és a nyugdíjasok eltartására?

Nem akarom, hogy arra szocializálják a gyerekeket, hogy a feladatok elvégzése helyett az osztálycsoportból töltsék le a megoldásokat, vagy hogy online dolgozat közben is chaten szétosszák a feladatokat és bediktálják egymásnak a válaszokat. Persze, nem az iskolának hanem az életnek tanulunk. Meg hogy milyen jó társas készségeket sajátítottak így el. De az legyen az alapvetés, hogy nem kell dolgozni, hanem majd valamelyik stréber úgyis megcsinálja, és az ő munkáját lehet sajátként eladni? Vagy ha mindenki így csinálhatja, az én gyerekem legyen az egyetlen lúzer, aki nem ezt teszi?

Továbbá eddig arra voltak nevelve a gyerekek, hogy ne töltsenek fel magukról videókat. Ezt most telibe fosta a távoktatás, amikor ez a viselkedés lett a kötelező. Aztán a kötelezően az osztálycsoportba, nyilvánosan feltöltött versmondásokon röhögik ki egymást, és készítenek „paródiát” a lúzerekről.

Ja, azt kifelejtettem, hogy nem normális, ha a feladatok letöltése, kiadott videók megnézése, a feladatok elvégzése, elkészítése, feltöltése a 45 perces tanóra 2-3-szorosát veszi igénybe. Többek között a család idejéből. Inkább szűnjenek meg az olyan töltelék tárgyak, mint az erkölcstan, dráma és tánc, média stb., amiknek a rendes tanrendben sincs semmi értelme a gyerek túlterhelésén kívül.

Ha már itt tartunk, az egyik kihívásokkal küszködő távoktatandó tantárgy a mindennapos testnevelés. Az egyik véglet napi 45 perc testmozgás felvétele és elküldése (approved by Pedo Bear). Máshol pedig semmi kötelező testmozgás, hanem YouTube videók magyar olimpikonokról napi 45 percben, majd egy A4-es esszé megírása valami sporttörténeti témáról. Ének és rajz szintén: mennyire fair dolog egy készségtárgyból művészettörténeti lexikális beadandókat kérni?

Azért a papír alapú bekérésnek annyi előnye vitathatatlanul megvan, hogy legalább lemásolni a saját kezével kénytelen a büdös kölök, és legalább annyi ragad rá. Meg az is, hogy saját maga oszthatja be a napirendjét, és nem okvetlenül 9:00-tól 9:45 között kell a gép előtt ülnie (amikor esetleg a testvéreinek is kellene ugyanezt tennie, mert nyilván annyi számítógép van otthon, mint ahány gyerek, plusz a felnőttek). Azt az ötletet is díjaztam, amikor a fizika tanár ugyanazt a feladatot adta fel mindenkinek – csak más számokkal. ;] Szinte mindenkinek karó, és még a másolás forrása is egyértelmű volt.

A másik oldalon meg ott van, amikor a dolgozatra a Canvasen ugyan csak a megadott időablak áll rendelkezésre, viszont a „csatolmányok” könyvtára folyamatosan elérhető – benne a következő napi dolgozattal. A haveri körben nagy volt az örömködés. Egészen addig, amíg egyszer az egyik hülye a dolgozat kezdete után 1 perccel nem küldte be a kidolgozott feladatokat.

Levezetésnek már csak a Zoom meetingek maradnak (az ezernyi sebből vérző biztonsági dolgaival), benne kattingatás az átküldött linkekre – amikkel eddig az volt az útmutatás, hogy ne tegyék, még az ismerőstől érkező üzenetekben sem. Az én hajam meg égnek áll, megőszül, kihullik; tetszőleges sorrendben. Nem a tanárokat hibáztatom, elvégre ők nem informatikusok. Oktatást, központi útmutatást nem kaptak, még a legalapvetőbb infobiztonsági kérdésekben sem.

Vajon mi lesz most ezután? Mennyi energiába fog kerülni, mire visszaigazítom a gyerekeim az eddig megszokott online etikettre, itthon hallott biztonsági megfontolásokra? Mennyi konfliktussal fog itthon járni, hogy ezentúl nincs 0/24-ben WiFi? Nekem kell majd lehoznom őket a szerről, amit a közoktatás ész nélkül tolt beléjük.

Hozzászólások

(#1) UnA


UnA
Korrektor

"Nálunk otthon nincsen waldorfos-amish technikagyűlölet. (Nehéz is lenne egy szoftvermérnöknél.)"

Én fejlesztő vagyok, és a gyerekek mind Waldorf-iskolába jártak – és ott sincs gyűlölet, csak a természetes és valódi dolgok szeretete, amit te is éppen emlegetsz az írásodban. :)

(#2) hcl


hcl
félisten
LOGOUT blog

Azaz, az a kérdés eddig nem hangzott el, hogy akkor mi az eredménye az eddigi oktatáspolitikának...

"De az legyen az alapvetés, hogy nem kell dolgozni, hanem majd valamelyik stréber úgyis megcsinálja, és az ő munkáját lehet sajátként eladni?"
Az meg eddig is ment...

Veszek _hibás_ LCD monitort,fényképezőgépet, objektívet, routert ---- Mutogatni való hater díszpinty

(#3) Silεncε


Silεncε
őstag

Én ezt az időszakot tanuló oldalról éltem át (csak az egyetemen, illetve öcsémen keresztül volt rálátásom a közoktatásra is). Voltak problémák, az kétségtelen (bár nekem annyiból szerencsém volt, hogy ez volt az utolsó felevem, így volt összesen 2-3 tárgyam), de ha valaki akart tanulni így is tudott. Ez egy kényszerhelyzet volt, ezt sikerült kihozniuk belőle (most arról ne kezdjünk el vitatkozni, hogy mennyire is volt ez a helyzet komoly...)

"De az legyen az alapvetés, hogy nem kell dolgozni, hanem majd valamelyik stréber úgyis megcsinálja, és az ő munkáját lehet sajátként eladni?"

Ezt én sem értem, miért olyan meglepő. Az iskolapadban töltött 15 évem (ebben benne van az egyetem is :D ) alatt mindenhol ez ment

[ Szerkesztve ]

(#4) bambano


bambano
titán

ez a három hónap nem arról szólt, hogy mi a legjobb a diáknak meg neked.
ez a három hónap arról szólt, hogy beborult minden, és az abszolút nulla eredmény helyett lehet-e egy kicsivel pozitívabban kijönni a történetből.

tehát nem úgy kell nézni, hogy a 100%-os korábbi minőséghez képest most volt 20%, akkor az 80% veszteség, mert erre nem volt senkinek ráhatása. hanem úgy kell nézni, hogy a nagy nullához képest lett 20% és az plusz 20%. Plusz nem ment teljesen a kukába a komplett tanév, nem kell mindenkinek egy évvel többet járnia iskolába.

sok mindent fel lehetne hánytorgatni, ez tény, de a tanulságokat nem a korlátozási időszakban kell levonni, hanem utána.

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

(#5) _drk


_drk
senior tag

Azzal dolgozni milyen jó lehetett. Messengerben működött a dolog, Zuckerberg megoldotta az állam helyett.
Anyám tanérként sokat mesélt, majd fél óra múlva megmondtam neki, hogy ne idegesítsen. Van nekem is elég ideg a munkában...
A legrosszabb a hátrányos helyzetűek. Vagy nem hátrányos, de átlag család 3 gyerekkel már csak 1 géppel.
Egyébként minek több?
Aztán a legrosszabb, hogy otthon van a gyerek mint a te esetedben. A szülők bírták a legkevésbé az egészet.

(#4) bambano
Teljesen jó hozzá állás! Én is ezt mondtam, hogy valamit csinálni kellett. Tanárnak is meg gyereknek is.
Legtöbb helyen nagy f@szságok se voltak, de hát minden tankerület más...

(#6) joghurt válasza Silεncε (#3) üzenetére


joghurt
addikt
LOGOUT blog

Ez számomra eléggé szomorú. Épp arra igyekezném nevelni a gyerekeket, hogy ők ne így álljanak hozzá.
Nem az egészséges együttműködés ellen vagyok, hanem amikor valaki nulla befektetéssel akarja letudni a feladatát.
Igen, lehet így is boldogulni. Multis környezetben kifejezetten sikeres lehet valaki ilyen hozzáállással. Más kérdés, hogy számomra ez erkölcsileg kevéssé elfogadható.

@bambano: A százalékok szempontjából speciel nálunk a nagyobbaknak 100 feletti érték jön ki. Egészen egyszerűen azért, mert haladhattak a saját tempójukban, és nem kellett végigülniük az x*45 percet unatkozva. (Aki kitalálta azt a remek ötletet, hogy az angol csoportokat ne tudásszint szerint, hanem véletlenszerűen osszák szét; egyberakva azt, aki addig csak németet tanult, és azt, aki már 4+ éve angolozik...)

Az írásom – szándékaim szerint – épp nem a különleges helyzet túléléséről szólt, hanem hogy ennek során milyen értékek, elvek sérültek, akár végzetesen. Sok esetben minimális odafigyelés, átgondolás, esetleg a szülők megkérdezése elég lett volna. Van olyan gyerek, ahol a távoktatás első két napján szünetet tartott az iskola, amíg a tanári kar együtt kidolgozta a kereteket. Ott kevesebb problémába is futottunk bele.

Alapvetően azért pammpogok, mert a minisztérium szerint minden szuper volt, az összes résztvevő élvezte (tanárok, diákok, családok), és ősztől szívesen folytatnák. Konkrétan felmerült, hogy néhány évfolyamot hazaküldjenek 1-1 hétre (akkor is, ha nincs járványhelyzet).

A tej élet, erő, egészség.

(#7) UnA válasza joghurt (#6) üzenetére


UnA
Korrektor

"Konkrétan felmerült, hogy néhány évfolyamot hazaküldjenek 1-1 hétre"

Erre kíváncsi lennék, hol írták ezt?

(#8) hcl válasza joghurt (#6) üzenetére


hcl
félisten
LOGOUT blog

Viszont a különböző tudású tanulók összerakása szakmailag indokolt is, mert egymást tudják segíteni. Csak ahhoz olyan tanár is kell, aki ezt tudja kezelni.

Veszek _hibás_ LCD monitort,fényképezőgépet, objektívet, routert ---- Mutogatni való hater díszpinty

(#9) joghurt válasza hcl (#8) üzenetére


joghurt
addikt
LOGOUT blog

Igen, a gyengébbnek ez nagy segítség. De a jobbat masszívan visszahúzza, hogy mindig csak gyogyó van, és nem mondjuk az ő szintjükön kell beszélgetniük. Neki ilyen alapon egy felsőfokú vagy anyanyelvi csoporttárs járna, nem? Azt se mondd, hogy normális, ha már harmadik éve nulla iskolai tanulással szín 5-ös. A kezdők meg magántanárhoz járnak, hogy valahogy tudják tartani a lépést.

@UnA: “Az a tömeges igény, hogy a későbbiek során nagyobb jelentősége legyen az ilyen oktatásnak” - ezt Kásler Miklós, az emberi Erőforrások minisztere mondta kedden egy facebookos videóban a távoktatásról. A miniszter szerint a diákok, a pedagógusok és a szülők is élvezték a online tanítás előnyeit.

A tej élet, erő, egészség.

(#10) janeszgol válasza joghurt (#9) üzenetére


janeszgol
nagyúr

Hat igen. Kasler biztosan tudja. Ahol tobb gyerek van, ott brutalis szivas volt. Ahol 1 gyerek van, de mindket szulo dolgozott ott is. Ezt szurtem le.

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2022 PROHARDVER Informatikai Kft.