Hm.
Nem tudom mi tévő legyek. Lehet, feleslegesen várom a csodát, lehet, hogy épp egy főnyereményt fogok megütni, ha türelmesen várok.
Csakhogy az a fránya „HA” szócska nem lenne. Ez a mindig ott lévő feltételes mód mindenhol. Ez az, ami zavar. Lehet, feleslegesen várom, hogy előrébb lépjünk, és addigra elszalasztok pár ritka lehetőséget.
De mindegy. Ha tényleg ő az, akire vártam, akkor megéri várni. És eddig sem siettem mást találni. Most hogy végre lehetőség nyílik arra, hogy saját szobám legyen, így majd esetenként ő is eljöhet ide fel pestre hozzám De ez még annyira a jövő, hogy magam sem tudom, hogy így fog-e alakulni.
Egyelőre ott tartok, hogy várom a gyógyulását. És majd utána majd elválik, hogy mi lesz, merre haladunk tovább.
Az is jelzés értékű lesz, hogyha pár napig nem küldök neki semmi sms-t sem, és ha ő magától ír nekem, akkor az jelzés, hogy igen, valóban akar valamit Bár az írásai alapján az előző mondatom értelmét veszti, hiszen, akkor nem lennénk abban az állapotban, amiben most.
Röviden ennyi. Kb.
Jó Hétvégét.