Szevasztok!
Nah, éppen olvastam a Virtuális társkeresés című honlapot ([link]) ahol az egyik írás éppen arról szólt, hogy a csajok miért is buknak az olyan pasikra, akiknek van kocsijuk. És miért alapelvárás hogy legyen.
A kommentek között olvasgatva eszméltem, hogy igaz itt vagyok fennt Pesten, külön a szülői háztól. Van egy állásom a mekiben, keresek viszonylag jól, DE az az állapot nem tartható fent sokáig, hogy albérletben lakjak. Ez egy átmeneti megoldásnak kell lennie.
Egyszer majd ott állok 30 évesen, és majd csak nézek, hogy nincsen egy kis házam, ahol lakhatnék, mert eddig csak albérletben laktam. Nem élhetek örökké albikban, de a nettó 90k-s (ami változó nem mindig van meg annyi ) fizumból nem lehetséges egyhamar házat vennem.
Elöntött a rémület, hogy így mi lesz velem, lesz -e valaha saját házam. Olyan érdekes, még nem vagyok annyira öreg, csak 23 éves, de azért nehéz belegondolni, hogy mégis mit hozhat a jövő. Lehetséges, hogy a megtakarított pénzem egy részét be kellene fektetnem valahol, hogy addig sem a bankszámlámon pihenjen, hanem legalább hozzon egy kis hasznot. Érdemes kockáztatnom, hogyha kelleni fog az a pénz, amit befektettem, nem lesz elérhető?
Hm, nem tudom mitévő legyek, oké, nem alapelvárás, hogy 5 éven belül legyen házam, de azért valamikor kellene egy... Hogy hol, azt magam sem tudom még, valószínűleg itt valahol Pest közelében.... Hiteleket nem akarok felvenni, mert azt nagyon sokáig kellene visszafizetni, de ha nem lesz más... Sajnos sokan szorulnak rá, a szüleim is hitelből építkeztek, és már több mint 50 évesek. A hiel még nem járt le még van hátra pár év. A mao viszonyok között az sem lehetetlen, hogy az unokáim is a hitelt fizetnék helyettem. Ez olyan kiábrándító.
Vajon mit hoz a jövő?
Erről le is tehetsz. Marad az albérlet. Keress egy olcsóbbat. Ki lehet fogni. 
