Noh, beszéltem a lánykával. Szerencsére megbeszéltük a dolgokat, és megkérdeztem a véleményét rólam. Szeretem tudni, hogy ki mit gondol rólam, és az ő véleményére most nagyon kíváncsi voltam, mert ő egy úgymond egy ismeretlen lány.
Azzal kezdte, hogy nagyon csalódott bennem, bár szerintem, ez a csalódás elsősorban saját magában képződött rólam, mert elképzelt egy személyiségképet rólam, és nem azt kapta, amit elképzelt. No, ez mindegy is, a lényeg, hogy negatív gondolatokat osztott meg velem rólam. Azt írta, hogy nem domináltam a találkozón, ami igaz is, mert eleve nem vagyok egy nagyon domináns, főnökös jellem, és nem is leszek. Írta azt is, hogy megpróbált közvetlen lenni, amit részben észre is vettem a gesztusokból, meg nem is, bár eleinte furcsának tűnt, hogy ha a személyes terébe kerülök nem húzódik el. Írta, hogy nem fogtam meg a kezét, de egy találkozó szempontjából nem volt értelme, mivel én ezt nem egy randinak fogtam fel. Ő lehet, de én nem. Meg sem fordult a fejemben, hogy megfogjam a kezét, és sérelmezte is kicsit, bár ha olvastam volna a gondolataiban, akkor biztosan megfogom : ) Azt is írta, hogy depressziós vagyok, ami lehet igaz, de én nem gondolom annak magamat, jó, tény, hogy vannak sötétebb napjaim, de azért vannak jókedvű és vidám napjaim is, mint mindenki másnak szerintem. Az igazat megvallva, kicsit sajnálom is hogy kihagytam ezt a hajót, de ez van. Valahogy még tanulnom kell, ahhoz, hogy ilyen szituációkat le tudjak kezelni rendesen. Említette még azt is, hogyha felhívtam volna magamhoz, itt is aludt volna, viszont lehet elfelejtette, hogy épp aznap este dolgozok, így ez eleve kivitelezhetetlen lett volna.
Örülök, hogy megosztotta velem, ezeket a gondolatokat, mert ezekből is tanulok, és valahogy mégiscsak jó volt megtudni mindezt rólam, mégha ezeket alapvetően már tudtam magamról.
További esőmentes, vidám Vasárnapot.
