Sziasztok!

Ismét billentyűzetet ragadok. Lehet, tök feleslegesen, meg lehet semmi értelme sem lesz… de ennyit megér.

A világon sok mindenkivel előfordult már, hogy szerelmes lett, és a szerelemnek vége is lett, még mielőtt igazából elkezdődhetett volna bármi is. Nem árulok el nagy titkot, hogy velem is ez történt.

Még ez év januárjában elkezdett egy lány chat-elni velem egy chat oldalon. Tudom, ebben nincsen semmi meglepő. Eleinte egy-két hónapos kihagyással, folytattuk a beszélgetést, semmi komoly nem volt még. De ez idővel megváltozott. Egyre többet írogattunk, és elérkezettnek láttam az időt, hogy felhívjam, és meghalljam a hangját. Nagyon izgultam, meg minden, és jó volt hallani is, nem csak azokat a betűket látni, amiket bepötyögött a gép előtt ülve. Egyre többször hívtam, míg el nem érkezett a személyes találkozó ideje majd 10 hónap elteltével. E hónap 6-án utaztam el hozzá, egy viszonylag hosszú és fárasztó úton. Elég messze lakik tőlem, a Balaton környékén, míg én itt Pesten. Végül is, nem fél világ választ el minket egymástól, de vonattal elég sokáig tartott, mert ugye a MÁV fantasztikus gyorsasággal közlekedteti a vonatokat. Mellesleg meg a sínek sem mai darabok voltak.
Na, szóval, elérkezett az idő a találkozásra. Ő teljesen oda volt értem, és én is őérte. Mit ne írjak megtetszett nekem. Emlékszem, mikor elérkezett a nyári szünet, akkor nem nagyon tudtunk chat-elni sem, meg telefonálni sem, mert a térerő arrafele nem igazán volt jó, ezért kicsit szomorú lettem. De eljött az ősz, és ismét felvettem vele a kapcsolatot. Jó volt ismét hallani a hangját. Nem sokkal később meg is beszéltünk egy időpontot a találkozásra. Ez volt az Okt. 6–a. Féltem, hogy nem jön el, vagy lesz valami baj, de nem lett végül semmi. Ott állt az állomáson, és elsőre felismertem. Elmosolyodott, és én is. Olyan volt, mint a képen. Tudom, ez furcsának tűnik, de a mai világban bármi lehet.

Szép volt, egyszerűen csodaszép, egyáltalán olyan volt, mint amilyennek a képen mutatta magát. Mondjuk az is hozzátartozik, hogy egyáltalán nem képzelődtem, hogy pontosan hogyan is fog kinézni (csak arcképet láttam róla), elfogadtam, hogy olyan lesz amilyen. Bár írta nem egy modell alkat, de a még bőven belefér kategóriába tartozott számomra. Volt egy kis pocakja is, de az olyan kis bájt adott neki, hogy csak, na. Eleinte nem sokat beszéltünk, sok volt a kínos csend, de a vége felé egészen belemelegedtünk. De akkorra, sajnos elérkezett a búcsúzás időpontja. Olyan 4 és fél órát tudtam vele lenni, és utaztam 8 -9 órát ezért a 4 óráért, de teljes mértékben megérte, és nem bántam meg. Érte érdemes volt.
Annyit még hozzá kell tennem, hogy neki egy 2 éves kapcsolata van. A sráccal csak együtt van, de saját bevallása szerint nem szerelmes, és nem is volt belé sosem. Erről a srácról mindvégig tudtam, és ennek tudatában utaztam le hozzá. Látszott a lányon, és írta is meg mondta is, hogyha nem lenne párja, akkor megszerezne engem . Na mondom oké Én meg őt. Egészen 6-áig úgy éreztem, hogy lehet lesz egy lány az életemben.
Viszont kétségeim támadtak. Az nem is érdekelt, hogy van párja, teljesen hidegen hagyott (de bocsi, ez van… Igazából úgy is a lány dönt mi legyen, nem?), viszont a távolság, az baj volt. Igaz sosem volt még távkapcsolatom, de több ismerősöm tapasztalatai révén tudtam milyen is lehet. Én személy szerint bele is mentem volna egy ilyen kapcsolatba, ha a lány azt mondta volna, hogy legyen, próbáljuk ki. De a „kapcsolatunk” a lánnyal még elég képlékeny volt, hiszen neki ott volt a barátja.

Miután elindultam haza, búcsúzóul megöleltem a lányt és ő adott egy szájra puszit, ami egyértelmű jele volt, hogy bejövök neki, és én sem titkoltam, hogy ő is nekem. Evvel a tudattal indultam haza, és máris hiányzott… Küldtem neki egy sms-t amit persze hogy a párja olvasott el… Ez kb az inulás után 1 órával történt.
Jah, hogy eddig nem lett volna világos, ős semmit sem tudott rólunk, de leesett neki a tantusz. Elvileg azt mondta a lánynak, hogy fel fog hívni, de ebből semmi sem lett… Mondjuk a srácnak nem hazudtam volna semmiről. De nem tette meg, amit korábban is írtam.
A lány időt kért, hogy dönthessen, hogy akkor marad-e a korábbi barátjával, vagy velem kezd el kapcsolatot.

Azt tudni kell, hogy őt a suli, meg a jövőbeni ideiglenes munkahelye is abba a városba köti, ahol tanul, engem meg a munka köt ide Pestre. Szóval egyhamar nem kerültünk volna közelebb egymáshoz. No mellesleg meg sűrűn nem is tudtunk volna találkozni, mert lemenni a lányhoz egy fél nap. Ez még nem is baj, mert kibírja az ember egy lányért, csak hát az a fránya munkahely, megkötötte a kezem. Szabit akármikor nem vehetek ki, és a szabadnapjaim sem fixek… De ez már mindegy.
7-én felhívott a lány, hogy döntött, és a jelenlegi pasiját választja helyettem. Hallottam a hangján, hogy szomorú, mert tényleg nagyon tetszettem neki, az én hangom sem volt éppen vidám. Mondta, hogy ne haragudjak, és hogy egy ideig nem akar velem beszélni. Ezt megértem. A párja adott neki még egy esélyt. Nekem nem adott… De majd akad másik lány…

Röviden így ért véget egy kb. 10 hónapos „kapcsolat” ami, nem is igazán volt kapcsolat, de azért jól esett ,hogy van olyan lány, akinek én is tetszhetek, és viszont, még hogyha semmi érdemleges semmi lett belőle, mint egy szájra puszi.

(Nem tdom, ki hogy van vele, de ő volt az a lány, akinek még a szépséghibáit is nagyon szerettem, szeretem még most is Ugyanis pigmenthiányis kicsit, a kezén , meg a szája körül egy kis részen, de annyira aranyos és szeretnivaló vele. Ettől olyan egyedi, és szép ÉS Cukika No meg sokminden mástól is)