Hellósztok. Ma valahogy teljesen demotiváltan értem magam... Pedig még a demotiváló.com-ot sem néztem meg hozzá...

Érzem, hogy én vagyok a világ legnagyobb loosere. Érzem, hogy ennél már csak az lenne a rosszabb, ha egy ablak nélküli szobában lennék 0-24-ben teljes sötétben. Valahogy megszakadt valami... Érzem, hogy lassan új munkahely kell, mert a mostani egy fos. Este már féltem, hogy visszafordulok, és nem megyek e többé.

Túl sok negatív emlék köt mind a munkahelyhez, mind az albérlethez. Valahogy érzem mindkettő lehúz, és ebből a lehúzásból nem látom, hogy lesz-e valaha is felemelkedés. Akiket szerettem már régen messza járnak, és talán boldogabbak mint eddig valaha. Ez nem önsajnálat akar lenni, mert minden agyban dől el, de érzem az én agyhelyem már valahogy nem képes arra, hogy teljesen és maradéktalanul lássa a jót, a szépet... Most valahogy úgy vagyok mindennel, hogy fekete minden, hogy sötét, borús, és demotiváló. Pedig még a magnóból is vidám zene szól, csak valahogy már nem bír ez sem felvidítani...