Nagy lendülettel kezdtem neki az előző írásnak, melynek írása közben realizáltam, hogy érdemesebb egy kicsit nagyobb kontextust adni a történetnek, így az egy elő-előtörténet lett, külön bejegyzésben (így sem eresztettem azért bő lére).

Tehát valamikor a 2019-es év elejére tehető, mikortól tudatosan kezdtem a Quadrifoglio, a Giulia ikerturbós V6-os változata felé orientálódni. Egy jó barátom ültette el a bogarat a fülemben. "Ennyi pénzből már új autó helyett vehetsz inkább egy használt QV-t, ami mégis csak a csúcsmodell"

Tavasztól kezdve folyamatosan a mobile.de-t és az autoscout-ot pörgettem, ismerkedtem a felhozatallal. Nem szűkítettem le túlságosan a szóba jöhető konfigurációkat, de leginkább a Misano kék színűeket néztem, esetleg a sötétszürkét (Vesuvio) vagy a feketét (Vulcano), piros vagy sárga féknyereggel.

Szempont volt, továbbá, hogy az autó ÁFÁ-s legyen (nyíltvégű lízing). Valamint, ha nem akartam belefutni valami nagy meglepetésbe, el kellett kezdenem ismerkedni a külföldről való autóvásárlás sajátosságaival és buktatóival. Ami, valójában azért nem elhanyagolható mértékű kockázatot hordozott. Bennem volt továbbá a kétely az előélet bizonytalanságával kapcsolatban is, ami mondjuk egy 2 év körüli autónál még nem kellene, hogy igazi probléma legyen, de ez nem egy átlagos autó.
Ezt az autót arra veszik, hogy rendesen meghajtsák és az ebben lévő technika valószínűleg érzékenyebb is, mint egy szögegyszerű szívóbenzines. Aki pedig 1,5-2 év alatt el is adja, annak valószínűleg főleg nem volt szempont az autó körülményeknek megfelelő használata. Nem azt mondom, hogy kímélése, nem kell ezt túlságosan kímélni, a sportos vezetésre tervezték. De arra azért oda kell figyelni, hogy a megfelelő üzemi körülmények fennálljnak, pl. bemelegítet hűtővíz és motorolaj egy komolyabb megsarkantyúzás előtt.
Ezen felül pedig még az is ott volt, hogy bizony ezt az autót ennyi idő alatt már többször is eldobhatták és helyreállíthatták, amit nem biztos, hogy ki tudnék szűrni egyszerűen, pedig érdemesebb lenne nem olyat venni.

A fentebb vázoltakon túl, az EMEA piac vizsgálata során rájöttem, hogy Magyarországon jóval olcsóbban adják ezeket az autókat újonnan, mint a környező, leginkább euro-övezetbe tartozó országokban. Az anyagi körülményeim továbbra is jobban alakultak a konzervatívan tervezettnél, így mindent egybevetve, arra a döntésre jutottam a nyárra - amit még egy évvel előtte nem nagyon tudtam volna elképzelni -, hogy érdemesebb nekifutni itthon egy új Giulia Quadrifoglio vásárlásának. A cél egy november-decemberi rendelés volt, addigra bejönnek az év végi pénzek, az autó pedig a gyártási, szállítási és papírozási időket is belekalkulálva, tavasz elején érkezhet, tehát nem kell egyből ~1,5 millióért(vagy több?) téli felni + gumi szettet is venni hozzá.

Innentől őszig nagyjából annyi dolgom volt ezzel kapcsolatban, hogy véglegesítsem a konfigurációt, amire majd az ajánlatot kérem. A Misano kék és a Vesuvio szürke között vacilláltam, féknyeregből a piros, amit fixáltam, sötét felnivel (nyilván egy csomó minden más is része volt a konfigurációnak, külső megjelenés szempontjából ezek a legmeghatározóbbak).

Végül a kék mellett döntöttem, mert az nagyon megtetszett elsőre, mikor kb. egy évvel a modell bemutatása után elérhetővé tették. Bár nem voltam 100%-osan elégedett, el kellett ismernem, hogy a kék-piros kombónak van egy kis disszonanciája, de - gondoltam - ezen majdcsak túl tudom valahogy tenni magam, ha már benne ülök

Ekkor jött el az október, majd az Alfa Romeo bejelentette, hogy a modellév váltással együtt lesz egy modell frissítés is. Még nem facelift, csak egy kis update. Ez lett az ún. MY20 modell. A '19-es modellekre a rendelések leadását leállították október közepén. Ekkor még nem volt világos, hogy mikor jön ki az árlista a MY20 modellekre. 2-3 hétre tippeltem. Gondoltam, legkésőbb november közepéig megjelentetik és decemberben már indulhat a rendelés.

Nos, teltek a hetek és bár a MY20-as modellek reklámkampánya nagyban zajlott, a sajtónak is ki voltak adva a sajtós autók tesztelésre, de az árlista, mely alapján a rendeléseket le lehet adni, nem érkezett meg az importőrtől. November vége felé már próbáltam különböző forrásokból információt szerezni, de nem igazán volt semmi hivatalos ezzel kapcsolatban. Azt suttogták, hogy csak december végén, de lehet, hogy csak januárban érkezik. Nem tetszett a dolog, de egy hónap csúszás nem a világ vége, ha már ennyit vártam eddig is.
Persze folyamatosan követtem az aktualitásokat és egy külföldi fórumon egy olyan posztba futottam bele, mely szerint a Quadrifoglio alatti modellek ugyan kijönnek januárban, de a Quadrifoglio csak 2020 Q2...
Kezdtem a komfortzónámon kívülre kerülni és itt kezdődött el igazán az egész kálvária.

Persze, eléggé 1st world problem-nek tűnhet, ha valakinek az a baja, hogy nem tudja elkölteni a pénzét egy drága sportkocsira (persze minden relatív), de amikor az ember kitűz egy célt egy bizonyos határidővel, úgy, hogy a saját részéről mindent teljesít annak eléréséhez, majd tőle független okokból ez mégis meghiúsul, az rendkívül frusztráló tud lenni. Vegyük hozzá azt a bizonytalanságot is, hogy nem is látszott, hogy nagyjából mikorra lehet bármi a dologból, mindössze pletykák voltak.

Szóval elérkezett a január, kb. a 3. héten megjelent az árlista az alapmodellekről, a Q-ról viszont semmi hír. Egyre biztosabbnak látszottak a decemberi pletykák. Próbáltam megtervezni az ütemezést, a rendelést annak függvényében, hogy mikortól lesz elérhető. Ha Q2, akkor az akár április is lehet és ha mindent intézek gyorsan, nyár elejére már meglehet az autó.

Idő közben eltelt a február is és már kezdett kibontakozni a koronavírus járvány. Még nem látszott, hogy mi lesz belőle, de egyre rosszabb hírek jöttek. Közben egyre nagyobb érdeklődéssel figyeltem a piacokat, a tőzsdéket. Régebben viszonylag sokat foglalkoztam vele, de már sok éve nem követtem közelebbről az pénzügyi világ eseményeit.

Ahogy telt a március, a járványhelyzet elkezdett eszkalálódni és a tőzsdék elkezdtek beszakadni, úgy döntöttem, hogy ideje revideálni a terveket. Még mindig semmi hír arról, hogy mikor lehet majd az autót rendelni, viszont épp egy évtizedente (vagy több évtizedente) egyszer visszatérő alkalom kezd most körvonalazódni, amit meg kell ragadni. Így az autó rendelését elhalasztottam egy bizonytalan időre (becslésem szerint 6-8 hónap), és másra kezdtem fókuszálni. Ez egy nagy váltás volt részemről abban az időszakban, itt olvasható a blogbejegyzés, melyet ezzel kapcsolatban akkor írtam.

Természetesen, fél szememet továbbra is mindig az Alfával kapcsolatos híreken tartottam...