Nos, hozzávetőlegesen 10 perccel ezelőtt egy gépjárműben ültem, amelyet én, galád gyökér vezettem. Elkövettem azt a bűnt, hogy miközben álltam a gépjárművel a 4-es fő utat keresztező kis földúton, és vártam a soromra, hogy ki tudjak hajtani, ezzel elérve azt, hogy valamikor hazaérjek, akkor úgy láttam, hogy "na, akkor mehetünk", ugyanis csak egy autó közeledett, de az is 200 méterre, és ugye lakott területen vagyunk, tehát simán kiférek, és még csak nem is vagyok állat. Kifordulok, és mikor egyenesbe álltam (ekkor már 50-el mentem) akkor láttam meg, hogy a seggemben van az a kocsi, ami előbb még 200 méterre volt és (!) Közeledik... Na, akkor ez se megy, 50-el. Lehúzódok, hogy legyen helye (bár senki nem jött szembe), erre megelőz a kedves úri ember, dudál, mert hát mit képzelek, hogy szabályosan közlekedek. Aztán istenségünknek ez nem volt elég, fogta magát és mikor elém ért satufék. Végül is kit érdekel, hogy a hátsó ülésen édesanyám ül, és egy 2 éves kislány. kit érdekel. hisz ő az isten. Ő dönti el, hogy ki élhet és ki nem. De még ha én is hibáztam. Oké előfordul. Rosszul mértem fel. No de mi sem természetesebb, hogy ez az elintézési módja? Ez...ez felfoghatatlan. Előfordul az is hogy siet az ember. No de akkor miért fékez le? Milyen alapon sodorja veszélybe más életét, még ha talán a másik szabálytalanságot követett el? Nem vagyok ideges egyébként, csak a kezem remeg, de nem is akarom túlcifrázni... Ha az a sofőr olvassa majd ezt akkor legyen szíves elgondolkodni azon, hogy milyen alapon teszi kockára mások életét? Hány embert ölt már meg? Ember ölni senkinek sincs joga!! Persze lehet mondani hogy most nem is halt meg senki, meg az ijedségen kívűl más nem történt, de ez nem rajta múlott, és nem is rajtam!

Végül köszönöm szépen az élményt kedves sofőr, mondanék még pár szép jelzőt a kedves úriember életvitelére, illetve anyuciját is emlegettem egy csöppet, de ilyet nem illik "papírra" vetni.