Ugyan itt sokan rengeteg tapasztalattal rendelkeztek, de én kis 18 éves létemre még mos tanulom a dolgot és bizony vicces és kellemetlen esetek egyaránt történnek velem. A mostani írásomban az első tapasztalataimat osztom meg veletek.
Történt, hogy új telefon vásárlásra került sor, azonban ezt, hogy felelősséget tanuljak saját keresetemből kellett / kell finanszírozom, ugyanis az előfizetéses vásárlás mellett döntöttem.
Első dolgom volt bemenni a helyi diákszövetkezethez intézni a melót. Ez nem lenne olyan bonyolult művelet azonban az emberi butaság és oda nem figyelés ezt rendesen megnehezíti. Közölték, hogy szükségem lesz 3000 ropogós magyar forintra a tagsági díjhoz, rendben. Másnap mint a vadalma beállítok, hogy szeretnék fizetni.Ekkor a csinos titkárkisasszony közli, hogy a szavait idézve: " jaaa bocsikaa kell ám a tüdőszűrős papír meg az iskola látogatási papír is." Lenyeltem a gombócot és mosolyogva elballagtam (nem, nem engedtek fizetni sem 
) Mikor végül pár napi szaladgálás és a tüdőszűrő felemelő légkörével megérkeztem sikerült lezavarni a papírmunkát és meg is kaptam a munkához szükséges orvosi engedélyt. Gondoltam én, hogy majd jelzik ha van szabad állás, ám itt is rá kellett jönnöm, hogy ne várjak sokat a helyi csapattól. 2 hét után megelégeltem a várakozást és személyesen is jelentkeztem, hogy mégis mi a helyzet. Ezzel elértem a célom munkát is kaptam, Tesco, árufeltöltő... Nem egy álommeló, de kezdésnek egész korrekt. A közvetítőm a szétszórtság, a komolytalanság és az elmebaj keveréke, ami azért megalapozta "kettőnk kapcsolatát" 
Iskolában éppen utolsó órán, mint derült égből villámcsapás, 1 bejövő hívás... Ismeretlen szám, fel is vettem a közvetítőm szólt, hogy 10 perc és irány a meló. Ekkor mindenki hangosan felröhögött a teremben, de végül sikerült 1 órát kiharcolni. Étlen szomjan érkezek is a személyzeti helységbe, a portás úgy néz rám, mintha még nem látott volna munkába készülő kamaszt. Végül fél óra szervezés után sikerült a portára hívni az aznapi főnökömet. Ketten be is mentünk a személyzeti ruhában (kék TESCO-s póló 
). Annyit kell róla tudni, hogy 24 éves és annyira laza, hogy már már széthullik a nagy igyekezetben. Odavitt az vizes osztályra és az első kérdése: Látod azokat a vizeket a polc tetején ? Na azokat kezd el lepakolni, megmutatta, hogy mégis hogy is kell csinálni, majd mint aki jól végezte dolgát lelépett. El is kezdtem lepakolni, 2 sort megcsináltam, majd jött hogy mást kellene csinálni. Bevezetett az általam csak a "titkos rengetegnek" nevezett raktárba és rejtett folyosókra. A továbbiakban általam Value Vadernek becézett 50-es fickóval dolgoztam (gégeműtét után érdekes hangszínben beszélt), igazgatás, kisebb dolgok pakolása. Az első napom ezzel 10 órakor véget is ért.
Második napom a Tesco-ban, 1 napra rá vasárnap következett, ami nem volt 1 pörgős nap. Délután beballagtam és kerestem a főnökömet. A raktárban meg is találtam azonban rendesen megöregedett, igen 1 másik főnököt kaptam aznapra. 40-es fickó lehetett először nagyon kimérnek és udvariasnak találtam és picit féltem is tőle. Kiderült, hogy hiába, mert nagyon rendes és emberséges volt (azóta is a kedvenc főnököm). Mindent szépen megmutatott és annyira nem hajtott, hogy még el is küldött pihenni, mondván vasárnap van nem kell nagyon kapkodni. Aznap egyedül dolgoztam végig (hiányzott VV), de tettem a dolgomat. Kicsit fárasztó volt, mert kis semmiségeket kellett csinálni, de azt sokat. Ez a nap ebben a komótos tempóban telt, a munkaidő vége előtt közölte a főnököm, hogy menjek haza nyugodtam így is túlteljesítettem, ő pedig gondoskodik arról, hogy igazoltan legyek távol. Így is tettem hazafelé vettem az irányt és ő tartotta is a szavát.
Harmadik nap.
Ez már alapjáraton furán indult, mert a "központba" kellett mennem fél 9-re. Bent is voltam 10 perccel korábban (mindig rohanok, utálok késni). Mint kiderült könnyű kertészkedésről lesz szó és a közvetítőm visz ki a helyszínre. Kis autózás után 9-re meg is érkeztünk 1 kis magánházhoz. Itt már rossz érzésem volt, mondván itt nem lesz fegyelem. Hát nem is volt. A főnök aznap a háztulajdonos volt, egy 20 as éveiben járó apuci anyuci kedvence jó magyar költöző kölök. Amikor elkezdte ecsetelni, hogy mi lesz a feladatom már tudtam, hogy " na ezt megszívtam mint a torkos borz". Rámutatott 2 nagy halom földre, ők voltak az én barátaim aznap őket kellett talicskával 1 sziklakert alapjára hordani, illetve az udvaron szétteríteni. Rajtam kívül 1 fiatal srác és 1 leányzó volt kint a diákok közül. A leányzó kreatív munkát végzett és ültetett, az úriember meg parkettát csiszolt az árnyékban. Én a hülye meg a napon hordtam a földet egész nap. 
Azonban ez nem lett volna elég, olyan mondatok hangzottak el a mindenes főnök szájából, aminek hallatán még most is röhögnöm kell. A kedvencem, figyelj mááán Sanyi (a helyi öreg) meg kellene vágni a betonvasat a gyémánttal), A másik örökzöld: Saaaanyiiiii figyelj mán, a gyémánt mé nem viszi a betont. Ezek a mondatok mindent elmondanak arról a napról. A munkaidőm végén már menekültem onnan, gondolván ide se jövök többet. Azóta nincs meg a fizetésem arra a napra és még most is azért rohangálok, hogy számoljanak el. 
Ezek a munkakezdés apró örömei, de még sok ilyen előttem áll ezért örömmel megyek legközelebb, hátha összefutok még ilyen szakképzett profikkal akiktől mindig tanulhat az ember. 
