Az állatvilágban nem kérdés, nyersen, vagy suttogva, hogy ne mondjunk csúnyát, úgy terjedt el, hogy az erősebb kutya baszik. Az állatvilág nem ismeri a liberalizmus fogalmát, ezt csak az emberekre erőltetik rá. Érdekes megfigyelni pl. a méhek világát, hogy mikor kezdenek telelni, és a boly már nem hord, akkor az összes herét kinyírják, mert azok haszontalanok. Vonj szabadon párhuzamot, hogy az emberi társadalomban kik a herék. Ha nem is meg kéne ölni őket, de legalább leemelni a piedesztálról, hogy ne járjon a pofájuk annyit. Természetesen ez utópia, mert, amióta a világ világ, a rejtett kéz irányít a saját farkába harapva, ő az Uroborosz. Gondoskodik róla, hogy bármerre nézel, megtaláld magadnak a számodra szimpatikus eszmét, pártot, vallást, ami mögött Ő maga áll. S azt is elintézte, hogy ne higyj a létezésében. Ha valaki megemlíti, nevetségesnek tartod. Jó kis móka.
Na de a lényeg, jött egy csoport, fiatal konszolidált pár, bevásároltak, berakták a hűtőbe szépen a bort és a vodkát, amit megvásároltak, s felcímkézték a nevükkel. Majd leléptek szórakozni. Késő este tértek vissza, s azonnal nyugovóra tértek. A csoport, akikkel érkeztek, viszont még hangosan vígadt, ropogott a tűz, sütögettek, s hajnaltájt elfogyott az innivaló.
Már elég részegek voltak, így nem okozott gondot körülszimatolni a hűtőben, mivel már minden egység zárva volt. Hamar megtalálták a mások által behűtött, s felcímkézett italokat, nem csak a konszolidált párét. Mindet megitták reggelre, s dülöngélve bújtak a párnák közé, nehézkesen halkultak el, még a házból is kihallatszódott egy két artikulálatlan üvöltés, röhögés.
Eljött a délelőtt, s álmosan bóklásztak az emberek, akik késő reggelig tivornyáztak, még húzták a lóbőrt. Megérkezett a reggeli, s az emberek keringtek a hűtő környékén tétován, hogy ki ivott az ágyacskámból (ágyas pálinka), ki evett a cipőcskémből? A hét törpe lealázva, sápadtan, s riadtan, hogy vattafakk. Mire a reggelivel végeztek, felébredt a nyers csapat is, akik hajnalig tolták a ropot. Harsányan léptek az étkezőbe, hogy mi van faszom? S röhögve néztek a társaságon körbe, hogy kákabélűek, nem tudnak élni.
Elhangzott az első óvatos kérdés, hogy nem tudjátok véletlenül hova tűnt a borom? Megsúgom a helyes módszert, először ütsz, utána kérdezel, hatásosabb. Emberünk nagy mellénnyel, és totál másnaposan düllesztett, hogy tudja a faszom, biztos megittad csak olyan hülye vagy, hogy nem emlékszel rá, aztán vihogott.
A fiú kikérte magának, s elkezdett magyarázkodni, hogy ráragasztotta a nevét. A barátnője mellette ült, s már neki sem tetszett a kialakult helyzet, éppen levegőt vett.
A nyers meg benyögte, hogy ki a faszomat érdekel, azért jöttünk ide, hogy jól érezzük magunkat, mit számít egy üveg pia, hogy kié? Majd veszünk a boltban, s pótoljuk. Ne aggódd már szét a bulit gyökér!
A konszolidált és a barátnője majdnem lenyelte a nyelvét. Ilyen bort nem tudsz akárhol vásárolni, ezt erre a hétvégére vettük egy borászatból, nem holmi lőre, évfordulónk van.
A nyers azonnal kontrázott, hogy na és? Ki nem szarja le, hozok kannás bort, attól is be lehet baszni. Vagy keresek valami falusi parasztot, s hozok tőle háztájit, ne parázz már annyit nyomi! Vihogott a markába, s körbenézett, hogy ki támogatja.
Egyedül volt, s nehezítette a helyzetét, hogy mások is szóvá tették, hogy az ő italuk is eltűnt éjjel a hűtőből.
Szó szót követett, a vita elfajult kiabálássá, a konszolidált barátnője tette fel a pontot. Állítsd már le a luvnyádat buzigyerek, hogy ne visítson, mert szájbaverem! Ekkor a konszolidált férfias kötelességének érezte, hogy megvédje a szíve választottját. Ám arra nem számított, hogy ellenállásba fog ütközni, mert galamblelkű volt, szelíd, aki távol tartja magát az erőszaktól. Ám most olyan emberrel került szembe, akinek nem okozott gondot a pofonok osztogatása. Képen vágta a konszolidáltat kétszer is, hogy elterült, majd megkérdezte, hogy akarsz még hülyegyerek? Megrugdossalak? A konszolidált a földön összegörnyedve, a barátnője a kezét a szája elé kapva némán. Ezzel a dolognak vége lett, a bulira ráült a nyomott hangulat végleg, s még hátra volt két nap, amit a nyers hangosan hahotázva tombolt végig, s éjjel a magasba tartotta a sört a kezében a zenére. Ennek a történetnek akár vége is lehetne, de én szemlélődő typ vagyok, mindezt végignéztem. Csak azért írtam le, hogy tanuljatok belőle, egy vegyes 20-30 fős társaság mindig magában hordozza ezt a konfliktust, s hogy mi a megoldás? A nyers emberkét nem véletlenül nevezem annak, ösztönlény, nem tud gondolkodni, nem lelki, nem tud tervezni, csak az ösztönök hajtják. Meg kell szelidíteni, s aztán a tenyeredből eszik.
Előbb mondok egy nem idevaló párhuzamot, utána azt is, hogy miként gondolom, de ez nincs kőbe vésve, ezerféle ember. A napokban hozzám került két nyúl és két tyúk, elég vadak és bizalmatlanok voltak. Szabadon járnak kelnek az udvarban, éjjelre zárom el őket. Szerettem volna kiépíteni egy bizalmi kapcsolatot, hogy ne féljenek tőlem. Tudod, ilyen kisherceges téma a rókával. Azzal kezdtem, hogy csak járkáltam fel s alá az udvarban, hogy szokták a jelenlétem. Ezzel elment egy délelőtt, de végre már nem futottak el, ha kifújtam az orrom, vagy telefonáltam. Babra munka. Másnap annyit elértem, hogy megközelíthettem őket becézgetve, de még mindig sandán bámulnak rám. Nem nyúzom a rétest, most ott tartok, hogy a tyúkokat nem érdekli, hogy jövök vagy megyek, hiába egy centire tőle, akár fel is emelhetem, s ha ásót ragadok, akkor lihegnek oda és kapkodják egymás elől a gilisztákat.
A nyuszikat már gesztikulálva irányítom, ha intek nekik, bemennek a helyükre, és kergetés nélkül el tudom őket éjjelre zárni. A nyuszikért egyébként többen is lebasztak, hogy szabadon vannak. Pedig ahogy kiengedem őket, élvezik, egymást kergetve futkároznak és hemperegnek a homokban a mancsukat az égnek dobálva. Na ez pl. dominancia. Úgy érvényesül az akaratom, hogy nem alkalmazok erőszakot, s megteszik örömmel.
Egy kis kitérő, hogy a magyarokat hogyan pusztítják. Úgy, hogy örömmel fizetnek érte, s nevetnek is rajta. Nagyon mély a téma, most nem boncolgatnám, de mindenki beteg, elvált, s boldogtalan, meg panaszkodik, vagy karakánul kijelenti, hogy soha nem nősülök, nem megyek férjhez, nem vállalok gyereket. Vagy buzi. Külön szeretem azokat az embereket, akik már rég elmúltak 40, s 25-nek hazudják magukat, akár nő, akár férfi. 2 hétnél hosszabb kapcsolatban még nem éltek, az anyjukkal egy fedél alatt osztják az észt a gyereknevelésről, szociológiáról, úgy, hogy maximálisan begyöpösödött antiszociális viselkedésük van, amit teljesen természetesnek vélnek. Élnek a szavazati jogukkal, s nem is tudnak róla, hogy nincs kire szavazni, de azt legalább vehemensen megteszik, s még ezek a báránykák is minimum négy táborra oszlanak. Jiobbik, balik, szarik, meg a libero, hogy legyen mibe beleszarni.
Hja, és elmegy külföldre, majd onnan fenyegetőzik, hogy majmok.
Nahhh, mindegy, térjünk vissza az alfahímre, hogy jó focistaként, hogy kell lekezelni a labdát. Nem az egónkat kell siratni, s nyeretlen bánatként szembeszállni a nyers erőszakkal. Le kell kenyerezni mosolyogva, hogy ő is mosolyogjon, s jókedve legyen, s derűsen csengessen minimum háromszor annyit, mint, amit lenyúlt. Az elmével kell legyőzni őt, mert nem vagyunk állatok.
Amikor utoljára kerültem ilyen helyzetbe, vihogva legyintettem rá, oda se neki, de legközelebb te fizetsz! S kaján vigyorral néztem rá. Értette, hogy az adósom, s ez volt a lényeg, lenyűgöztem vele, hogy nem kezdtem el kiverni a palávert. Akkor a tisza partján voltunk, Algyőn, a nudista strandon, egy szál bögyörőben sétáltunk a forró homokban, direkt nem vittem magammal pénzt. A büfénél ő állított meg, hogy szomjas, jólesne egy jeges sör, meg ha már itt vagyunk, akkor egy melegszendvics. Még mindig kajánul vigyorogtam, hogy nincs kifogásom ellene, de nálam nincs semmi, a sátramban hagytam. Bőkezűen fizetett mindent, egészen addig, amíg el nem homályosodott a tekintete. Onnantól mindegy volt, a beszéd és az elme elmosódott, úgy sem fog emlékezni semmire, én meg akkor jöttem formába. Rendeltem a söröket rakatszámra egészen estig.
Ne viccelj már, lenyúlta a piámat, s utána egész nap ő fizet boldogan legyintve?
Remélem érted a lényegét. Az én szememben helytelen módon viselkedett a nyers és a konszolidált is, mindkettőt le tudnám kezelni, ahogy érkezik a labda, s a jó focista nem jön zavarba, vagy nem üvölt rá, hogy ugorj már a kapuba! Mindkét fél részéről garantált öngól. De ez nem a gyanú árnyékában 
