Szólj anyádnak, hozzon pénzt!

2007 augusztusában ellátogattunk Bánkra házat nézni, s megláttuk az üdülőterületen az embereket felhőtlenül sétálni, törölköző a vállra vetve, fürdőnadrág, strandpapucs, kezükben egy bederesedett dobozos sör. Kertekben izzott a parázs a bogrács alatt, finom illatok terjengtek a levegőben, hagyma, fokhagyma, sült szalonna és kolbász.
Hmmmm, beleszagoltam hosszan, annyira idilli volt a látvány, hogy részesülni szerettem volna belőle, éreztem a zsigereimben, hogy haza érkeztem.
Költözésünk után minden reggel felmentem a nagyobbik fiammal a bánki hegyre szalonnát sütni. Korán keltünk, hátizsákba finom, húsos szalonna, friss kenyér, mindenféle hagymajóság és egy kupica pálinka. Fent a hajnali, nyári erdőben egy földbe vájt lyukba tüzet raktunk, evés után elheveredtünk, s mire felkelt a nap, már a tóban fürödtünk.
Igyekeztünk bepótolni a Budapesten elvesztegetett éveket.

Nálunk május elseje igazi sátoros ünnep, attól a naptól kint alszok a kertben a nagyobbik fiammal. Felállítjuk a sátrat, kivisszük a matracokat, tüzet rakunk, zenét hallgatunk, és egész éjjel halkan szól a Kossuth rádió. Elalváshoz a rádiószínház tökéletes, bár én szeretem az esti krónikát, ami 22h-kor kezdődik, utána még pillázok egy darabig, majd egy orbitális ásítás kíséretében elmedvésedem.
Hétvégenként, ha az idő engedi, s eső nem esik, akkor kiköltözök a kertbe.
Felállítom a bográcstudományt, pukkantósra veszek egy demizson bort, a Kossuth rádió szinte állandó társam. Van pipám is, megtömöm finom dohánnyal, és ebédet főzök.
Halászlé, sertéspörkölt, csirkepörkölt, messzire viszi a langy szellő az illatát.
Ebéd után felhajtok még egy pohárka bort, esetleg még egyet, s az elalváshoz is.
Egyet meg bekészítek, mert mi van, ha felébredek?
Aludni a fa alá húzódok be egy plédre. Hamar elnyom a szendergés, az éjszakai alvást nem pótolja, de igazán kellemes. Leszámítva a legyeket, apró bogarakat, azokat elhajtom félálomban is, csak hessintek egyet és elmegy.

Kossuth rádióra elaludni a legjobb, azt hiszed, vagy valahol, a hangok képekké válnak, észrevétlenül billenek át az álom küszöbén, folytatódik.
Valamiről beszélnek a rádióban, nem logikus, az arcokat sem tudom kivenni, nem ismerősek, a hangjuk sem. A helyszín sem, de elég tárgyilagos, nem hozzám van szabva, szeretnék nyugodtabb helyre menni. Becsukom az ajtót magam mögött, de a hangok jönnek velem, körbevesznek. Konvergencia, mélyrepülés, államadósság, korrupció.
Olyan tónusú hangok, és olyan szavak, amikkel nem tudok azonosulni. Szeretném magam megválogatni az álmaimat, ez nem a te szobád!
Álmomban repülni szoktam, felszállok, úszok a levegőben, mint ha vízben lennék. Fel a fák fölé, ügyelve a villanyvezetékekre, azt szeretem a legjobban, amikor a saját lakóhelyem körül repkedek, s látom a helyszínt pontosan.
A repülés most elmaradt, jönnek utánam durcásan ezek a nagyon komoly hangok, mély, öblös beszéd, mint ha barlangba lennék.
Halkan beúszik egy zenekar, szabott ritmus, ismétlődő, ismerős.
Az öblös még mindig a sarkamban van, vagy a fejem fölött és a déli áramlatról beszél.
Mi az a déli áramlat? Megindulnak a vonatok a déliből?
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí, közelebb jött a zenekar, indul a vonat.
Majd megint közelebb kúszott, talán egy dudás, lehet hason csúszik és azért szól így?
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí, hogy Magyarország energiaellátása több lábon álljon.
Ezt a dudást vontatják a magyar-orosz vegyesbizottság pénteki ülésén.
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí kormányközi bizottság ülését megelőzően az energiabiztonság növelésének jelentőségéről beszélt.
Idegesítő, idegesítő, egyre zavaróbb, behatol az agyamba ez a dudás, és az öblös hang is folyton követ, nem tudom lerázni.
Ez az éles hang trá-rá-rá-rá-rá-rííí…

Lassan felébredek, szusszanok egy nagyot, ahogy a kutya szokta, s az orra előtt felszáll a por, majd prüszköl tőle. Álomittasan és csalódottan nyitom ki a szemem, tűz a nap, az árnyékban védve vagyok. Csak a hangoktól nem.
Mi ez?
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí…
Ez nem a Kossuth rádió, ott valami gazdasági hírek megy.
Family Frost, hogy a jó bánatba, ez is pont akkor jön, amikor az ember a legjobbat horpasztaná a hűvösön.
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí…
Nejem leszolmizálta egyszer ( dó mi ré fá mi szó dóóóóóó), pont kijön rá, hogy: SZÓLJ ANYÁD-NAK-HOZ-ZON PÉÉÉNZT!
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí…

Borzasztó, velünk szemben egy faházban kisbaba alszik, az anyukája csípőre tett kézzel kijött a ház mellé, mert a fagylaltos kocsi pont az ablakuk alatt ment el. Szemei villámot szórtak, ahogy távolodott a szirénázó, trillázó, sárga autó.
Utca végén egy utcával feljebb megy, na ott biztos nagyon fogják szeretni.
Valahol a tó fölötti részen elég sok befolyásos, híres ember él, csodálkozom rajta, hogy még nem vásárolták fel a Family Frostot, hogy a csönd, és a pihenés érdekében csődbe vigyék.
A házak előtt parkoló autókból lehet következtetni, hogy a társadalmi ranglétra mely fokán helyezkednek el.
Főleg, ha vendéget is hívnak.
Elegánsan kiülnek, diszkréten hatnak a tőzsdére, drága borokat bontogatnak a finom ebéd után, elfüstölnek egy jó szivart, sztereóból Hájdünnn szól, és kispárna a kerti szék ülőkéjére.
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí…
SZÓLJ ANYÁD-NAK-HOZ-ZON PÉÉÉNZT!

A sárga autó leparkol egy sarkon, vár.
Ezeknek van pénzük, nem csóró réteg.
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí…
SZÓLJ ANYÁD-NAK-HOZ-ZON PÉÉÉNZT!
Egyre kínosabb, sehol egy neveletlen gyerek, amelyik rángatja az ebéd után kellemesen elpillent anyja szoknyáját jégkrémért.
Na még egyszer.
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí…
SZÓLJ ANYÁD-NAK-HOZ-ZON PÉÉÉNZT!
Nem nyílnak a kapuk, sehol egy nyikorgás és lélekszakadt várjommá, el ne menjen!
A sárga fagylaltos autó végül elunja, és egy utolsó trillával elindul a lejtőn, ki a faluból.

Én is felhörpintettem egy pohárka bort, hogy megvigasztaljam magam, s a jobb oldalamra fordultam a pléden. Szusszantam egy biztatót, hogy sikerül még egyszer álomba szenderülni.
Kossuthon hírek, évek óta hallgatok híreket, de nagyon kevésre emlékszem, a mondatok jellegtelenek, de még is megnyugtató, hogy szól a háttérben a rádió.
Várható időjárás, ország keleti részén hektopaszkál, délen narancssárga riasztás.
Szerencsére mi északon vagyok, nem ide mondja a vihart.
Jóleső bizsergéssel tölt el a langy szellő, s a tudat, hogy nem ide mondja a bajt.
Nincs baj, nincs semmi baj, nem lesz semmi baj.
Szusszanás, orrom előtt elhajol egy fűcsomó.
A távolból felhangzik egy megafon, a hangja irritáló, a hangsúlyozás még inkább.
Ebből már nem lesz alvás, ez is feljön, és szünet nélkül mondja.
Ócskavasat veszeeek! Mindent, ami feleslegeees! Rossz kályhát, kádat, bojlert, akkumulátort, mindent az Édadtaegyvilágon!
Elkezdek anyázni, szitkozódni, pulykavörös vagyok, párhuzamos utcák, legalább egy félóra, mire körbemegy. Addig hallgathatom a visítozó, undorító hangját.
Mint, ha valami piacon lennék, egymást kiabálják túl a kocsikkal.
Néha elakad a hangja, nem elég hogy teleordítja a szarával ezt a nyugodt vasárnapot, még a megafonja is rossz. Recseg, ropog, sistereg…mulátort, mindent az ÉdadtaEgyvilágon!
A fülkében hangos a Padödö…

Hot-dog, a kávé, a sült limonádé
Hot-dog, a kávé, a sült limonádé
Mindent megveszünk

Itt a strandidő végre, itt a nyár
Most figyelj itt van, itt a nyár
Szombaton délre, itt a nyár
Ez nekünk jár

Egy ledurrant Renault master, fehéren koszos, a hátsó ajtaja nyitva, vascsövek állnak ki.
Elhasznált, sok rossz napot látott arcú ember a volánnál, tekergeti a nyakát minden irányba.
Ha mozgást lát egy kertbe, akkor megáll és vár, hátha befigyel valami jó kis alkudozós üzlet.
Hello főnök! Hello! Ne menjen el! Van valami jó, valami régi?
Jóval feljebb szomszéd, akivel csak inteni szoktunk egymásnak, mert ritkán jár ki, épp a gereblyét tologatja. Idegesen leinti a sofőrt, nem szól egy szót sem hozzá, értse a mérges legyintésből, hogy mit gondol róla.
A sofőr immunis a mérges legyintésekre, megszokta már, egész nap ezt látja, mindenhol leintik, még is kerül a kocsira valami, Ő azokért megafonozik recsegve.
Visszaül az autóba, magára rántja, csak úgy pukkan, porzik, egy darab drót lifeg a kilincs helyén, gázt ad és újra lejátssza a kedvünkért.
Rossz k……, dat, boj…, umulátort, mindent az ÉdadtaEgyvilágon!

Lentről a faluból a mozgó hentes megafonja hallatszódik, hétvége van, kirajzottak a haszon reményében. Bánk nyáron üdülőfalu, ide pihenni járnak az emberek. Eltelni jó étkekkel, finom borokat kortyolgatni, hátradőlni a kerti széken, s élvezni, ahogy a nap finoman cirógatja az arcát.
Ebbe nem tartozik bele, a friss hús, kerekes hús van az oldalában.
Tanyasi tyúkot tessék, friss marhahús, sertéshús, füstölt áru.
Tessék, csak tessék. Monoton, unalomig szajkózott.
Úgy sem megy ki a házakból senki, ez itt a hétvége.
A faluban élők már bevásároltak, akik meg az üdülőkbe jöttek hétvégére, elintézték Pesten.
Kicsi az esélye, hogy valaki a homlokához csap, hogy atya ég, nem vettem csirkét és megörül, lelkendezve integet, hogy ha már itt van, mérjen ki egy kappant is sebtiben.

Hátamat a fának támasztottam, csüggedten, kialvatlanul töltöttem még egy pohár bort, s elképzeltem hogy másnap bemegyek a Family Frost telephelyére.
Egész nap egy idegesítő megafonnal fogok ordítozni, hogy A-LUD-NI SZE-RET-NÉÉÉK!
SZE-RET-NÉK SZU-NYÓ-KÁL-NÍÍÍ! DUR-MOL-NÉK-EGYET AZ UD-VA-ROOON!
Tárá-rá-rá-rá-rá-rííí…ebéd utááán!