Stimmel-zumm

Néhány példa a kerek dolgokra: Eötvös inga, pitypang, az emberi fej, dinnye, varázsgömb, Egri János nyeremény hangszórója, diszkó gömb, labda, egyhalas akvárium, strandlabda, erőbajnokságon kőgolyó, víztározó torony gömbje, hőlégballon, a hold, és a föld, a földünk is. A legtöbb dolog a létező világban kerek, nem is értem min problémáztok, vegyétek úgy, hogy el van intézve

Csendet! És mondjátok meg nekem: mi lebeg még a vízen?
- A kenyér!
- ... alma is!
- Picike szikmag!
- Hulla!
- Hasas bankó...
- Na, na... nem... nem... - rázta a fejét az elöljáró, de óvatosságból ezúttal már sisakrostélyát megtámasztva.
- Olaj!
- A szöcske, a szöcske!
- Nem, nem, nem! - intett végre türelmetlenül az emelvényen álló.
- A kacsa!
Az elöljáró az utoljára szólóra pillantott, aki nem volt más, mint Arthur.
- Öömm... ez az! - biccentett elismerően - Vonjuk le a logikus következtetést! No! - fordult újra a csőcselékhez.

A történet úgy folytatódik, hogy egy darabig kéretik magukat, meg bekiabálják, hogy boszorkány, mindenképpen az, s biztos fából van, meg, ha így van, akkor ugyanannyit nyom, mint egy kacsa, s mérjük meg. Az elöljáró hozatja a legszebb ünnep és vásárnapi mérlegét, megmérik, s tényleg nem nehezebb a kacsánál, ugyanannyit nyomott. A boszorkány már csak az orra alá zümmögi, hogy: a fene egye meg lebuktam, s aztán bedobják a mocsárba.

Vegyük sorba, hogy mi az, ami még kerek, vagy nincs utána hiányérzetünk: pénztárnál sorban állva az, hogy haladunk, s nem molyol senki, egyszer csak kitisztulnak a gondolataid, és beütik a gépbe azt, ami, aki szíved választottja, vágyaid netovábbja. Pakolod be a csomagtartódba, és slusszkulcs, majd rece-fice bumm bumm bumm. Így kerek.
Vagy büfé, rendelsz, kapod, megeszed, törlöd a zsírt a szájad széléről, visszafogott büfi, még egy korty üccsi rá, aztán nyiha, ez is kerek.
Vagy valami elromlott, hívod a szerelőt, udvarias, mosolyog, sürge megoldja, kevés küvecsekbe kerül, futva elköszön, a nyomába sem érnél, működik újra, elégedett vagy, húú de kerek. Vagy, hogy legyen valami lélek is, szerelmes vagy, izzik a szemed, elepedsz érte, tombol benned egy vihar, felrobban egy bomba belül, zaklatott vagy, s egyszer csak viszont csókol, s egy helyre temetnek benneteket. Ez is kerek, minden érző emberi lény szeme előtt ez a példa lebeg, a többit már csak megmagyarázza. Ha nem stimmel-zumm, akkor szüksége van ideológiákra, hogy saját magát megnyugtassa.

Vegyük sorra, hogy mi az, ami nem kerek: kockás füzet, kockás fülű nyúl, postán fizetendő csekkek, keksz, néha a szex, mézes zserbó, nemzeti zászló, birodalmi lépegető, bűvös kocka, építési terv, kigyúrt hasizom, a templomon a kereszt, dobókocka (még is gurul), útjelző táblák, sebesség korlátozás, meg hogy település, ahova éppen megérkeztél. A kocka Rama sem kerek, nem vaj, nem tej, nem semmi, még is keresett cikk, bár ez itt nem a reklám helye.
Az sem kerek, ha valaki úgy fekszik a férje ágyába, s puszit lehelve a homlokára, ha előtte valaki más faszát szopta, egyáltalán nem kerek. Vagy rakjunk ki az üzenőfalra egy olyan férjet, aki szélesre tárt karokkal öleli magához a családját, és előtte tövig nyomta valakibe, akiről vehemensen lerángatta a bugyit, hogy te vagy a mindenem. Ez sem kerek, inkább amorf, s nem is kocka, alaktalan, jellemtelen, de nem, nincs kész, hiába a történet.

Ki az, aki nem szereti, ha a dolgok rendben mennek, s nincs min agyalni, nincs mitől kifordulni emberileg? Életemben megvolt néhányszor, hogy úgy alakult, kihúzták a talajt a lábam alól. Nem stimmelt semmi, a munkámat nem tudtam végezni, ha szóltak hozzám, csak legyintettem, hogy ne most, még egy buszjegyet sem tudtam volna megvenni hibátlanul, annyira zaklatott voltam. Ilyenkor az ember keresi a kapaszkodókat, minden hely foglalt, a terem zsúfolásig megtelt, a személyes szférád sérülékeny, bárki bekopoghat az ablakon, hogy hahó. Erre szokták mondani, hogy a bili kiborult. Közhelyes, de ha belegondolsz, hogyan fest egy kiborult bili? Kapkodsz fűhöz-fához?

A mese sem szép, ha félig van elmondva, s nem kerek, még ha ott is játszódik a kerekerdőben. A félbe hagyott dolgaink, az eltitkolt gondolataink jövedelme előbb-utóbb a nyomunkba ér. A leplezés magában hordozza a hibázás lehetőségét. Az ember nem tökéletes, hiába nézi hülyének azt, akinek a puszit a homlokára lehelte, hiába tárja szélesre a karját, hogy gyertek kicsikéim, ha a fejében lévő gondolatok nem stimmelnek. Ő is tudja, hogy, amit a száján kimond, az nem őszinte, színtiszta hazugság. Ha még is felmerül valami kétség önmagában, azonnal gyárt egy ideológiát, ami csak és kizárólag önmaga számára megnyugtató. Fából van, boszorkányság, dobjuk be a mocsárba.

Én másik kérdést teszek fel a: mi lebeg még a vízen helyett.
A lelkészünk egyszer azt mondta, hogy az emberi lélek egy folyóhoz hasonlatos, a felszíne lehet tiszta, s néha kellemesen, csobajosan hullámzó, de a hordalékok lent vannak, a folyó nem szereti felszínre hozni a hordalékait, mert akkora teher neki, hogy nem is tudná megtenni.
Mi az, ami nem a víz felszínén lebeg? Hogy tudsz úgy élni, hogy a hordalékoknak gyártasz ideológiát? Rád férne egy alapos kotrás! Neked is, és a folyónak is könnyebb, s utána nagyobb a sodrás.

Van egy ismerősöm, egy hölgy, lány, vagy asszony, anya, nő, de a lényeg az, hogy a szemembe nézett, s sokáig hallgatott, s végül kinyögte, hogy valami nem stimmel.
Csalja a férjét, nem tudom miért nekem mondta el, de részletezte.
Van két közös gyermekük, egy fiú, egy lány, mindkettő kirepül lassan a szülői házból.
Egyszer csak azon kapta magát, hogy valaki csak rá figyel, egy férfi, ő pedig egy nő, nem sok kellett hozzá. Unalmas házas évek voltak mögöttük, szinte az egész csak megszokásokra épült. Reggeli kávéfőzés, hajtépés, hogy a gyerekek időben a suliban legyenek, megint egy korty kávé, de már hidegen. Valami reggeli hirtelenjében és az üres pénztárcából, valami szennyeseket is kimosni, valami mosogatás, valami munka, valami hazatérés, valami hirtelen ötlettől vezérelt üres vacsora. Ízlett? Ühmm, jó volt, valami tv sorozat. Kikapcsolnád? Aztán alvás, és a mókuskerék, színes kavalkád az álmaiban, nem tud szabadulni.

S végre egy férfi, aki kérdéseket tett fel, csak is neki, az ő személyének címezte, rá volt kíváncsi. Persze, hogy a nyakába ugrott, s egy pillanat múlva le is szopta, le is nyelte.
A férje hiába kérlelte évekig, hogy mindent nyeljél le, nem ment neki, öklendezett tőle.
De ez, de EZ, EZ valami más volt, örömmel megtette, kérés nélkül. Miközben öltözködött, vádolta magát, hogy nem helyes, amit tesz, egyáltalán nem kerek, hazamegy és megsimogatja a férje vállát, hogy minden rendben volt ma? Persze drágám, mi a vacsora? Kérdés itt is elhangzott, de nem róla szólt, hanem a faszi beléről.

Van egy ismerősöm, férfi, fiú, vagy éppen pubertás, már bajszos, egyszer szakálla is volt kender, de soha nem lett bölcs, csak ember. A szemembe nézett, megnedvesedett a pupillája, valami nyomta a szívét, hogy semmi sincs rendben, az ő története sem volt kerek. Nem stimmel-zumm, és nem is ugrált boldogan, hogy rece-fice bummm, bummm, bummm.
Úgy kezdődött, hogy a belét kidolgozta, hogy valamire jussanak, s hiába gürcölt, hiába erőltette, hiába másodállás, egyre lejjebb kerültek, egyre több a kocka alakú sárga csekk, egyre többet problémáztak, s vágtak egymás fejéhez meggondolatlanul. Este morcosan feküdtek az ágyba, egymásnak hátat fordítva, csak azt figyelte, hogy a neje mikor alszik el, ha hallotta, hogy egyenletesen szuszog, majd horkolásba csapott át, akkor engedett fel. Lassan az ágyékához nyúlt, a farka megmerevedett, lassan, érzékiesen húzogatta rajta a bőrt, egyre jobban beleélte magát a titkon kikölcsönzött pornófilmekbe. Azok a csajok csak azt akarták, csak a FÉRFIT, lökd, keményen told belém, élvezz ahová akarsz, bele a számba, a szememre, csücsörített hozzá, és a hajára is ráspriccelt. A bal kezében előre elkészített papír zsebkendőt tartotta oda az utolsó pillanatban, hogy a neje ne vesse a szemére, hogy milyen lett az ágynemű, ne kérdezzen semmit.
Munka után ment haza, s az út szélén kurvák kellették magukat, gondolta, ha megáll, és kérdez, abból nem lehet baj. Lehúzta az ablakot, s megérdeklődte, hogy mennyi egy fuvar, meg egyáltalán, hogy megy ez? Mit tartalmaz az ár? Szórólapot éppen nem kapott, de az egyik bögyös, bájosan kerekded fenekekkel miniszoknyában, még a világoskék bugyiját is látta, behajolt az ablakon, hogy apukám, neked 3000, van benne szaxi, és bármi, de csak is gumival. A te autódban, rendszám felírva, és ide visszahozol. Ha itt leparkolsz, akkor két lány vesz kezelésbe, és csak 5000.

A fickó elköszönt, a pénzt félrerakta, s egy délután a munkahelyi zuhany után félreállt. Ugyanazt a lányt választotta, mert már ismerte a hangját és kívánatos, kerek mellbimbói voltak, titkon bízott benne, hogy egy halovány kék bugyit talál rajta, indexelt, és a lány mutatta az utat. Nem kell messzire menni, itt mindjárt jobbra van egy erdei út, ha ott befordulsz, akkor van egy sétány, és parkoló, oda nem jön senki, még egy kamion is simán leparkol, már ha érted. A fickó nem volt kíváncsi semmire, nem is értett semmit, az ösztönei hajtották, csak belemarkolni a fenekébe, letépni róla a bugyit, behatolni, beleélvezni a picsájába úgy, hogy közben jajong kéjesen. A kurva értette a dolgát, 60 másodperc múlva egy durung ágaskodott a farmerében, s a lány simogatta, becézgette, olyat hallott, mint még soha.
Húú de fickós vagy, ez aztán kemény kémény, régen voltál nővel? Alig várom, hogy belém döfd és az ujjaiddal megmarkold a fenekem, s hozzá olyan volt a mosolya, hogy azonnal a szájába durrantott volna, hisz ezért fizetett. A kurva félrehúzta a fehér melltartóját és gyöngéden nyögdécselve a szájába adta a bal mellbimbóját. Nem tudta eldönteni, hogy élvezi vagy megjátssza, de nem is volt rá ideje, hogy végig gondolja, a lányt akarta, de nagyon, azonnal a magáévá akarta tenni.

Úton hazafelé mélységes szégyen fogta el, teljesen megsemmisült, vagy a titkon kielégülés, de súlyos volt, komor, és nyomasztó önvádlás. Kereste a szavakat, hogy szabadítsa magát önmaga előtt, hogy képes volt erre, de volt egy húzó erő, jó volt, édes, és mámorító.
Hazaért, átölelte a családját, mindenki a karjaiba ugrott, főleg a gyerekek, örömteli, s nem hagyta nyugodni a gondolat. A kurva azt mondta, hogy két lány 5000. Életében nem volt még két nővel. Kiszorította a pénzt, meló után zuhany, és azonnal index jobbra, a lány ott állt, s már ismerősként üdvözölte, a nevén szólította, s bizalmasan közölte, hogy nagyon remélte, hogy visszavágyik hozzá. Már nem voltak fenntartásai, pénzen vett szex nem különb egy hamburgernél, amit a büfében kikér, s önfeledten elfalatoz. A két lány beült a hátsó ülésre, mentek előre száz métert, szóltak, hogy itt már jó lesz. A bugyijaik elővillantak, neki azonnal ágaskodott, nem beszéltek semmit, egyik után a másik vette a szájába, a golyóját szopogatták önfeledten, a combját markolászták, amíg az egyiket dugta, a másiknak a melleit szorongatta és nyaldosta, mint húsvéti sonkát. Azt latolgatta, hogy melyiknek élvezzen bele a szájába, s azt a lányt választotta, akivel először kefélt, köztük már volt egy bensőséges kapocs. Gyere, gyere, most vedd a szádba, hadd élvezzek a nyelvedre, beletúrt a hajába, az ölébe húzta, s izgatóan hatottak, ahogy a makkjára burkolta a rúzsos száját vigyázva, hogy a fogaival nehogy megsértse. Átadta magát, elfeledett mindent, teljesen kerek a világ, beleélvezett a kurva szájába, egy darabig még tartotta a fejét, amíg lenyugodott, a másik visszahúzódva úgy tett, mint aki asszisztál, s ugyanúgy élvezi, kiváló színész volt.
A pénzt leszámolta nekik, s elköszönt tőlük, hazafelé vette az irányt, valamivel könnyebb volt, már nem vádolta önmagát, bármikor képes lenne megtenni újra.
Elhatározta, hogy legközelebb mindkét lány szájába beleélvez, felváltva, és hangosan kimondja a száján, hogy kurva, kurva vagy, egy orbitális ribanc, nyiss ki a szád, te kurva, ribanc, s aztán elengedi magát. Már csak erre vágyott a pénzéért, az, hogy egyszerre két lánnyal lehetett, nem téma, nem nagy dolog, szolgáltatás.

- Gyerünk, mérjük meg... megégetjük valahára! - özönlött ki a tömeg a rétre.
- Ide a lányt! - rendelkezett az elöljáró.
- Na, ülj csak be... így! - tuszkolták be a nőt az egyik kalitkába.

- Csendet! Pöcköt kiverni... rajta!
Egy pillanatnyi néma csend, aztán kitörő öröm, ahogy a némber kalitkája
mozdulatlanul egy szintben maradt a kacsáéval.
- Boszorkány! Boszorkány! - hangzott a megfellebbezhetetlen ítélet.

- A fene egye meg, lebuktam - suttogta maga elé a halálraítélt.

- A mocsárba vele!... Véged van!... Ugyanannyit nyomott! - kiabálták a népek, ahogy a borsipkás és a koszosképű elvezették a nőt. A nyurga a nyomukban, utána az egész falu. Csak az elöljáró maradt a mérleg mellett és Arthur, a koronás fő.

Péld 20,9
Ki mondhatná azt: megtisztítottam szívemet, tiszta vagyok az én bűnömtől?
Ef 5,13
Mindezek pedig megfeddetvén, a világosság által napvilágra jőnek; mert minden, a minapvilágra jő, világosság.

A férfi is hazament a családjához, hazament a nő is, magokban hordozván az nehéz terhet, melyet kibeszélniök terhes lőn. S a folyó hordaléka egyre nehezebb lett, az élet is egyre kívánta, hogy szabaduljanak tőle, mert hordozni valamit. Minek önmagunkat terhelni?
A biblia is mondja egy helyen, hogy a leprás akkor tekinthető tisztának, ha az egész testét elborította a lepra. Ha van még egy csöppnyi reményed, hogy jó ember vagy, s magadat tisztogatod, akkor van mire várnod, a folyód csak akkor adja ki terhét, ha a saját terheid alatt összerogysz, nem tudod tovább cipelni, s legszívesebben üvöltenél.

A nő ült a karácsonyi asztalnál, megterítve, finom illatok, már túl vannak az ajándékokon, s egyre csak a férfi járt az eszében, ha most vele lehetne.
A férfi ült a karácsonyi asztalnál, akár egy gondosan elkészített díszlet, mosolygott, s folyamatosan az járt a fejében, hogy vajon azzal a két kurvával mi lehet?
A két kurva is ült a karácsonyi asztalnál, az egyik gyereket nevelt, a férje verte, s elváltak, nem talált magának munkahelyet, a kényszer vitte rá, s nem is esett nehezére, megpróbálta élvezni a napjait. A másik kurva bejglit szeletelt, örült az ajándéknak, amit a stricijétől kapott, bár pontosan tudta, hogy naponta a százszorosát leadja ennek az értéknek, és még el is tesz magának öregebb napjaira.
A férfi, aki megkapta a nőt, csak sóvárgott utána, egyedül ült az asztalnál, gondolt rá, hogy rendel egy pizzát, karácsonyfája sem volt, ajándéka igen, de mikor adja oda annak, akiért a szíve dobog?

Ember! Asszony! Hol járt az eszed, s egyáltalán ki vagy te, aki velem szemben leült ugyanahhoz az asztalhoz?
Nem ismerjük önmagunkat, vagy ideológiákat gyártunk hozzá, hogy nyugalmunk legyen.
Elmarad a kérdezz, s felelek. Nem is szívesen válaszolunk, nem őszintén, csak azt, amit a másik hallani akar, s megannyi fifika, egy csipetnyi ideológia.
Képzeld el magad, hogy meztelen jársz az utcán, ahol mások a kirakatot bámulják, nincs lepleznivalód, meztelenül jársz, nincs, ami eltakarjon, nincs rajtad ruha. Te vagy, ahogy.
Megalázó, kiábrándító, az ember teljes lénye kipakolva, hogy bárki szemügyre vehesse, és felháborodjon rajta. Nincs abban semmi felháborító, amilyenek vagyunk, csak a kérdések hiányoznak, s hozzá a válaszok. Soha nem kérdezi senki, hogy ki vagy te, miről szól az életed, mit leplezel? Képmutató sablonok, hogy ezt vettem, azt vettem, s ebből nekünk már kettő is van, hogy érezd valamivel több nálad, de semmiképpen sem meztelen, nem akar annak látszani. Mindent megtesz annak érdekében, hogy látszódjon valaminek, fontos, életmentő, az utolsó szalmaszálba is.

S, hogy miért? A választ mindenki önmagában hordozza, csak ő tudja, hogy miért ül le kényszeresen vigyorogva a karácsonyi asztallaphoz, s miért lehel puszit apu, anyu homlokára, miközben előtte más faszát szopta, más pináját nyalta rojtosra, s sikongatott, hogy még, még, ez most nagyon jó, ne hagyd abba.

Mt 12,36
De mondom néktek: Minden hivalkodó beszédért, a mit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján.

Lehet előbb is, nem kell megvárni. Meztelenkedni jó, levetkőzni azokat a ruhákat, amik…