Zvolenszki üzenetet küldött neked.
Zvolenszki Istvánné 2011. február 8., 6:29
Tárgy: Miért?
Miért is kell csodálni a Zvolenszkiket? Te vagy a góré. Én elfogadom. Csak miért kellene csodálni benneteket? 3 olyan tulajdonságot mondj, amitől Ti különbek vagytok. Ha 2-őt mondasz az is elég. Csak miért kellene csodálni?
Kezdjük előröl, a [kiindulási] alap az volt, hogy: Ha nem értesz egy Zvolenszkit, akkor csodáld!
Mint minden embert, elsőként egy Zvolenszkit is érteni kell. Ha valaki nem ért meg egy másik embert, sokféleképpen reagál. Megvonja a vállát, odébb áll. Bombát dob rá, vagy bicskát döf bele. A szemébe mondja, hogy én nem értelek téged, jobb lenne elválnunk, mert ha ezt az elején tudom, már hozzád sem megyek. Tételezzük fel, hogy nem tetlegességről van szó, egy szadista, és erőszakos Zvolenszkiről, csak egy sima, kaukázusi Zvolenszki Kefír, akinek túl sok olyan gondolata van, aminek. Sőt nem is aminek, hanem mindnek, első hallásra egy külső szemlélő számára se füle, se farka. Ábrándos lelkű Zvolenszkiről beszélünk, nem olyanról, aki ittasan megy haza, és kiosztja a maflást a családnak.
Az én kisebbik fiam Zvolenszki Benjámin 7 éves, és igen csak meg van áldva gondolatokkal.
Amikor én voltam 7 éves búvó patak és a szüleim nadrágját rángattam, hogy apa, anya! Arra gondoltam, hogy… Nem hagyták, hogy végig mondjam, kollégiumba dugtak, ott voltam hosszú évekig. A nagyok meghallgatás helyett vertek, a kollégium igazgatóját lecsukták pedofília miatt, s a sérült rigót, amit fogtam, annak kitekerték a nyakát. Pedig azért rejtegettem a pulóverem alatt, hogy meggyógyítsam.
Kegyetlen világ, sohasem érthetem meg, így nincs más választásom, mint csodálni.
A rácsodálkozás valamire feltételezi azt, hogy nyitott vagy. Látsz valami újdonságot, nem zsigerből utasítod el, hanem tágra nyílt szemmel meglesed, s véleményt alkotsz. Aki elutasítja, annak csak az elutasításról lehet véleménye, abba kapaszkodik. Akinek meg van az oldalán egy Zvolenszki, hát kegyetlen világ. Ha nem érted, ajánlott csodálkozni 
Szóval van az én 7 éves, első osztályos Zvolenszki Benjáminom. Aki még óvodásként magától megtanult írni, olvasni, ahogy ült a számítógép előtt. Mert egy 7 éves forma kinderpulya agya még, olyan, mint a szivacs. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az autóban ülve nagyon lassan betűz valamit. Cseeee, csee, ööö, cseee-meeee-geee, csemege, bóóólll, csemege bolt, s ahogy összeállt a kis buksijában a szöveg, hangosan, diadaliattasan kimondta. Mi meg csak pilláztunk, s le is lassítottam. Nejem hátraszólt, hogy Benjámin te tudsz olvasni? Hááát perszeee. Neki ez teljesen természetes volt, mert már annyit ült a számítógép előtt, annyit kombinált, hogy mi mit jelent, hogy kibogozta a dolgokat magától. Simán elszámolt százon felül, meg összeadott dolgokat.
Nem csodálatos? És Zvolenszki.
A nagyobbik fiam Zvolenszki Levente, első látásra kissé bohókás alkat, de már nagyon sok idegentől kaptuk vissza, hogy: milyen okos ez a gyerek, nahát, tisztára, mint egy felnőtt, úgy beszél. Nem véletlenül, ennek is megvan az oka. Soha nem voltak barátai, nem volt szerencséje, mert kiközösítették. Jobb híján ezért a szabad idejét mellettem töltötte a számtech szervizben, ahová csupa felnőtt ember járt be. Ott ragadtak órákra, zárás után is. Hoztak egy láda hűtött sört, gyereknek túrórudit, üdítőt, és heccelték, egyenrangú partnerként kezelték. Kivéve a sört. 4-5 év alatt megtanult a felnőtt emberek nyelvén kommunikálni, mixelve a saját egyéniségével, s nem vallott kárt. Sosem mondták, hogy guga küld már be a gyereket, mert terhes, nem lehet tőle beszélgetni. Kérdezték őt, reagált. Majd visszakérdezett, s így nőtt fel, hogy azok vették körül, akik engem is. Azoknak örült, amikor csengettek, akiknek én is.
2010-ben elvittem magammal egy 4 napos GOA fesztiválra.
Technikus voltam, 5 színpadot építettünk, hatalmas terület a hegyek között, végig mellettem volt, segített. Éles esze van, és jó szeme. Megfigyelt dolgokat. Hajnali kettőkor őgyelgett a színpadok körül, s az egyik fellépő dj-nek problémája akadt. Nem tudta elindítani a műsort, mindenki egyik lábáról a másikra várt. Ő meg lazán odament, hogy mutasd csak, s megoldotta egy perc alatt. Hát te meg ki vagy? Levente, Zvolenszki Levente…
Egy-ké-há, hadd szóljon, és feldübörögtek a hangfalak, mindenki táncra perdült.
Persze, hogy csodálatos.
A Nejem nem Zvolenszki, hanem Bene Annamária, pechjére egy ízig-vérig Zvolenszkihez ment férjhez, s ha bemutatkozik, mint Zvolenszki Zoltánné, már nála is visszakérdeznek. Mi? Mit mondott, hogy? Nem értem, mondja már lassabban.
Zvo-len-szki. Zvolenszki.
Ezért, ha olyan helyre kerül, nem szokott kínlódni, nem szerencsétlenkedik velük, a saját nevét használja. Bezzeg én nem mutatkozhatok be az ő nevén
Erről az oldalamról inkább ő tudna mesélni, de mindig sikerül meglepnem valamivel, mindig van mire rácsodálkoznia. Amellett, hogy kiszámítható vagyok.
Már a megismerkedésünk elején bizonyította, hogy nem adja fel, neki egy, legalább egy, minimum egy Zvolenszki kell :Đ egy Zvolenszkinél nem adja alább.
Lehazudtam neki a csillagokat az égról, hogy esti egyetemre készülök, meg elviszem apám birtokára, kajak túrára. Szobafestő szakmunkás vagyok, apám rég eladta a tanyáját, s a nagy dunai árvíz miatt lemondtam a kajak túrát. De azért meghívtam őt kirándulni a diósjenői hegyekbe. Előtte bementünk a kocsmába, legurítottam vagy két felest, meg egy pohár bort, s utána elmeséltem neki egy szűzmárjás viccet.
Később derült ki, hogy gyülekezetbe jár, hisz Istenben, és gyűlöli az alkoholt.
Azóta együtt hiszünk Istenben, s együtt iszogatjuk a finom borokat a tv előtt.
Csodálatos. Persze voltak húzós időszakaink, amit más családok úgy vészelnek át, hogy apu, vagy anyu csomagol, s karácsonykor azon veszekednek, hogy kinél töltse a karácsonyt a gyerek. Nagy nehezen megegyeznek, kiskarácsony, kisült e már, ha kisült már ide véle, s elhalmozzák a gyereket drágábbnál-drágább ajándékokkal. Versenyt futnak érte, hogy megnyerjék maguknak, vesznek neki ölős játékot a fa alá. Szerencsétlen telepíti, s mindjárt meghúzza a ravaszt, hogy ááááááááááááááááá, neszeeee, megöltelek.
Szóval ebből kimaradtunk, de lassan a karácsonyból is. Ha van képmutató és gusztustalan, hányingert keltő ünnep, akkor a karácsony az.
Egyszer elhatároztuk, hogy kész, nem lesz fa. Sem ajándék, sem semmi, nem érdekel bennünket a karácsony, felejtsenek el. Hidd el nehéz, de csodálatos döntés, amikor a markodba röhögsz azon, hogy mint a félőrültek rohangálnak, bontogatják a dzsingülbellszt, s lesik, hogy örül e neki: Nahhh, tetszik? Az meg kínosan vigyorog, hogy igen.
Aztán otthon megbeszéli a párjával, hogy ez mekkora hülye, pont ezt vette nekem?
Januárban meg szaloncukrostul dobják le a negyedikről a fenyőfát, amit nagy áhitattal álltak körbe szenteste, hogy csitt, csenget a kisjézus.
Nahhh, mindegy is. Lement a karácsonyi mizéria anélkül, hogy érintett volna bennünket.
Csak a gyerekeknek vettünk ajándékot.
Erre szilveszterre bejelentkezett anyósom, hogy: hogy vagytok gyerekek?
Arra gondoltam, hogy apátok úgy is dolgozik, felmegyek hozzátok Pestre, és ott töltöm a szilvesztert nálatok.
Ennyi, homlokhoz csapás. Nincs karácsonyfánk, mit fog szólni, biztos itt fog hüledezni, meg kétségbe esni. Kiszaladtam az utcára, emlékeztem hogy nem messze a sarkon volt egy fenyőfa árus. Ugyan szilveszter van, se híre se hamva. De az égiek megkegyelmeztek. A fal mellett ott volt egy utolsó, eladatlan, összekötözött karácsonyfa. Fúúú, nagy izzadság cseppek letöröl, mert már kezdtem azon gondolkozni, hogy valamelyik szomszédtól kölcsönkérek egy feldíszített fenyőfát. Hazavittem, rendes családhoz méltóan feldíszítettük, még ha kicsit megkésve is. Volt nagy bepárásodott szem, hogy Betleeeheeem, Betleeeheeem, meg mézes süti. Erre mikor már pont jönne anyósom, telefonál, hogy még is inkább bemegy apósomhoz a munkahelyére, és vele tölti a szilvesztert.
Szóval csodálatos asszony, sok ilyet tudnék még mesélni.
„3 olyan tulajdonságot mondj, amitől Ti különbek vagytok.”
Ezt kérted.
3 a magyar igazság, egy a ráadás, na ez leszek én 
ha rám is kíváncsi vagy, akkor [olvasgass], van mit, 12 éve írok a neten.
Csak annyit kérek, hogy ezt is küldd tovább minden Zvolenszkinek
Egyébként, ha van 100 ismerősöd, aki nem tud magával mit kezdeni, fordulj hozzám bátran, gyártok nekik ideológiát ha történetesen mind Zvolenszki, akkor olyan, mint ha 19-re lapot húznál 
