Kecskehűs a háztetőn

1985

A dobozi úti tanyán laktam, 5700 Gyula [Nagyfenék 9.]
Békési László mostoha apám a kőröstály mgtsz tehenészetében aplikált, anyám ugyanott csak a csirke lovardában, napos csibéket neveltek kilósig, aztán bevagonírozták.
A tanyánk széle s hossza is egy kilométer volt. Akácerdő, patak, lucernás, magas domb, fácánzat, ugra-bugra nyuszik és egy vadászaton megsebesült vizsla a Lilla, meg két tacskó, a Kormi és a Princ.
Életünk szerves részét képezte a gazdálkodás, hely és takarmány volt, csak korán kellett kelni.
Hajnal 5h-kor már lapátoltam a disznószart, a tehéntrágyát. Volt húsz bikánk, négy tehenünk, libák, kacsák, tyúkok, disznók, gyöngyösök, pulykák.
S még valami, a tanyánk éke, dísze, játékos mozgatórugói, a négy darab kecske.
Normál esetben egy kecskének Gizi lenne a neve, de ezek olyan hülye kecskék voltak, hogy nem érdemelték ki.
Három leányzó és egy bak, veszélyesek, csintalanok, örökmozgók, fűnyírók.
Előttük nem volt titok, kifürkésztek mindent, ha nyitva maradt a konyhaajtó, akkor észrevét titkosan beballagtak és már csak arra lettünk figyelmesek, hogy lerámolják az asztalt.
Anyám egyszer vadászoknak szerezett vendégséget. Hajnalban mentek ki az erdőre és kora reggel jöttek vissza a dűlőn. Hozzánk mindig betértek házi pálinkára, áldomásra, jó szóra, pár falatra, ejtőzésre a befűtött sparhelt mellett. A vadászoktól kaptam a Lillát is a vizslát, mert véletlenül meglőtték, onnantól nem lehetett vezényelni neki.
Anyám megterített az asztalon. Dobozról hoztuk a házi kenyeret, vekni, kemencében sült, hatalmas karéjokat lehetett szelni belőle és egy hétig friss volt.
Kávét főzött, tojást sütött, házi szalámit rakott ki az asztalra, megadta a módját.
A konyha ajtaja véletlenül nyitva maradt vagy szellőztetett nem tudom, a kecskékre figyeltünk fel, ahogy a mellső lábaikkal az asztalon felgyűrték az abroszt és fejükkel féloldalasan szürcsölték a kávét, morzsálták a vekni kenyeret és lerántották a tojásrántottát.
Nahhh, anyám adott nekik a sodrófával, kikergette őket, emíssztek ám a jó anyátokba, rühes kecskék. De azért sajnálta is őket.
Az udvarban nem csinálhattam semmit, állandóan körülöttem sziszlettek, megrágták a villa nyelét, meghúzkodták a nadrágomat, böködték a szarvukkal a combomat, próbáltak játékosan provokálni.
Ha vendégek jöttek, elsőnek köszöntötték, minden új, idegen embert körberajongtak, aztán mikor látták, hogy nem kapnak semmit, elandalogtak. Lukucz Pista tehet az egészről, Ő szoktatta rá őket a háztartási kekszre meg a kockacukorra. Lukucz Pista állatorvos volt, sokat járt hozzánk az állataink miatt, mert néha felfúvódott a tehen ha bement a lucernába, disznók ha ellettek, kecskék száj és köröm fájás…
Szóval Ő rontotta el, elkényeztette mindet.
Azt hitték jön valaki, mindjárt a csőrükbe tol valami finomságot.
A Kozel reklám nem vicc, a bakkecske tényleg öklel, számtalanszor megtapasztaltam, hogy játékosan, ám de fájdalmasan bepróbálkozik.
A tanyánk hosszú, sátortetős, a végében disznó ólak, amelynek teteje a sátortetőhöz csatlakozott és az ólak melletti trágyadomb olyan magas volt, hogy kényelmesen felsétáltam az ólak lapos tetejére, onnan a ház sátortetőjére és a gerincére.
A tanyánk előtt öreg gesztenyefa biztosította az árnyékot nyáron.
A gesztenyefa lelógó lombja csemegének számított a kecskék szemében, az ágakat és a leveleket, rügyeket egészen addig lerágták, amíg fel tudtak ágaskodni vagy ugrani.
Miután lelegelték a lombot, kétségbeesetten ugráltak és sétáltak a fa alatt, de hiába.

Egyik reggelre azonban nyoma veszett a kecskéknek, eltűntek szőrén-szálán.

A tanya közút felőli oldala kerítés, a másik oldala nyílt, lucernás de a kutyák értik a dolgukat, mi nem értettünk csak az egészből semmit.
Hol lehetnek a kecskék? Elkóboroltak éjjel a kutyák tudta nélkül? Soha nem tettek ilyet, takarmány is van előttük bőven, nem éheztek. Átkutattuk a tanyának minden zegét s zugát, de a kecskéket nem leltük meg.
Eltelt egy nap és megint egy éjjel, a tanya üres volt az ugrándozó kecskék látványa nélkül.
Szomorú volt mostoha apám és anyám is, de én sem találtam a helyem. Megszokott dolog volt, hogy rendetlenkednek, incselkednek és olykor jótékonyan az ember odasózott nekik egyet, hogy tudják hol a helyük. De most semmi, csend van a tanyán, a fű is megnől.
Megkérdeztük a szomszédokat nem e látták, Lukucz Pistánál is érdeklődtünk, Ő bejáratos más tanyákra is. Kecskéknek se híre.
Eljött a harmadik nap és leszegett fejjel végezte a dolgát mindenki. Anyám is zord arccal kanyarintotta le magát a bicikliről, mostoha apám is ízetlennek találta a zöldszilvánit és csak forgatta maga előtt a poharat.
Négy kecske nagy veszteség, nem a hús miatt, lelkileg. Az életünk része volt, hogy mindig lábatlankodtak, és úgy kuncsorogtak finom falatokért, mint ha éheztettük volna őket.
Egyszer faternak megették a cigarettáját, kint hagyta a gangon a hokedlin. Odaszimatolta őket az ösztön, először csak tologatták az orrukkal, de utána nekiestek, és darabokra cincálták a dobozos Románcot.

Hiányoztak nagyon.

Negyedik nap délelőttjén arra lettünk figyelmesek, hogy akik a Szanazugba kerékpároztak családok, asszonyok, gyerekek, azok érdeklődő pillantást vetnek a tanyánk felé és mindenki nevet, meg ujjal mutogatnak menet közben.
Már a többedik eset után szóltam faternak, hogy valami gond van, a népek rajzunk vihognak.
Kiült a gangra és várta a hatást, rágyújtott egy cigarettára és figyelte a fürödni készülő népeket, ahogy bikiniben és lengén öltözve, komótosan kerékpároztak a folyó fele.
Az egyik menet szintén felnevetett, hogy nézd már, kecskék a háztetőn, ni csak gyerekek, ott vannak a kecskék.
Faterral mi is kimentünk a ház elé az udvarra, hogy szemügyre vegyük a házunk tetejét, és lám, négy kecske horpasztott kényelmesen elfeküdve és jóllakva a gesztenyefa tetőre lógó lombja alatt. A trágyadombról felkapaszkodtak a lapos tetőre, onnan a tanya sátortetőjére és megbújtak a sűrű lomb alatt csendben. Mit sem számított nekik, hogy mindenki őket keresi, rá sem hederítettek. Befalták a gesztenyefa lombját és hűsöltek.
Nekem kellett felmenni a tetőre és a mellső lábuknál fogva egyenként leadogatni apámnak.
Erősen mekegtek, és hangot adtak nem tetszésüknek, hogy micsoda ilyen dolog történik velük.

A kecskékben az igazi öröm a kis kecske, mikor ott vagy és segítesz világra hozni, drukkolsz és utána látod, hogy remegő lábakkal talpra áll és később böködi az anyját a tejért.
Volt szerencsénk hozzá, részesültünk belőle, jött a kecske áldás. Lukucz Pista infrázta őket éjjel. Beguggolt az ólba, maga mellé vett és mondta, hogy tartsam a lámpát, azzal melegítettük őket.

Apám egyszer megharagudott rám, hol vagy te kölyök, szíjat hasítok a hátadból, gyere elő de azonnal, fújtatott, mint a bika.
A gesztenyefa lobja alatt hűsöltem, lábamat magam alá húzva és vártam, hogy elvonuljon a vihar.