Szakadó hóesés, dobozi út, temető, tópart, vasúti sín. Jólesik a hideg levegő, ami az arcomba vág és hunyorgok a hótól. Kabátomat összehúzom magamon és a kézfejemet lenyomom a zsebem aljára, még csörög benne valami fémpénz és cigaretta maradék, már rágyújtani sincs kedvem. Jó lenne otthon lenni, ágyban, még ha fűtetlen is a szoba, majd a vastag takaró alatt felmelegedem.
Vékony hang a távolból, valaki rikoltozik a hajnalban, lehet vagy 3 óra. Még legalább 5 kilométert kell gyalogolnom a város végétől a tanyavilágban.
Kocsmák már zárva, mind végigjártam ami nyitva volt. Mindenhol haverok és talponállók, nevetés, hideg esték. Valaki rikoltozik, hogy háelpk vagy mi hadarja a szöveget. A hófüggöny mögül feltűni egy alak sziluettje, aki ül a padon félmeztelenül és a feje felett forgatja a kabátját és üvöltözik, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok és pörgeti a kabátját. Csiga bazmeg, ismertem meg a hangját. Hát te meg mit csinálsz itt? Közelebb megyek, országos cimborám és az egész estét együtt töltöttük, rengeteg sör fogyott. Kérdezem hát te mit csinálsz itt?
Józanodom s vigyorog hozzá meg pedergeti a bajszát. Mióta egyszer hajnalban magára rántotta a ruhákkal teli fogast és az egész család felébredt, az anyja meg leüvöltötte a haját, hogy hol lettél ilyen részeg Attila? Másodjára meg leült a konyhában és lehajolt kikötni a cipőjét, reggel az anyja ébresztette fel, ahogy a széken előredőlve aludt. Szép látvány volt az biztos, de az ólajtót azt tette be mikor csigát bevitték detoxikálóba abba a kórházba, ahol az anyja dolgozott.
Mindenhol híre ment, mert Piri néni köztiszteletben álló ember volt.
Csiga azóta nem mer hazamenni részegen. S most még mindig az, én is. Jólesne egy sör, ki vagyok száradva.
Csiga a buszmegálló padjának támláján ült és a szakadó hóesésben levetkőzött félmeztelenre. Arra számított, hogy így hamarabb kijózanodik. Velünk szemben egy hatalmas épület, valami hangárféle lehet, a vízműé. Lakodalmas nép ropja a táncot és húscafat lóg ki mindenki szájából, üvegek csörrennek egymás felé megbillenve, egészségedre. Csiga artikulálatlan hangon próbálta meg felhívni magára ismét a figyelmet, hogy hellósztok pinák, hellósztok faszok.
Neki is ugyanaz járt a fejében, valahogy kivenni a részünk ebből a forgatagból, egymásba kapaszkodó derekak, egyet jobbra, egyet balra tünc, tünc, tünc, négynegyed.
Én rocker gyerek voltam. AC/DC, Iron Maiden, Saxon, Helloween, Metallica, szegecselt bőröv még a vállamon is, a csuklómon is és a nadrágom citromsárga s fekete csíkos, mint a Scorpions gitárosa. Miközben ezt írom is Venomot hallgatok, segít felidézni azt az időszakot a hangulata.
Csiga azt javasolta, hogy előbb járjuk be a hivatalos utat, beállt a hangár bejáratához félmeztelen és miközben esett, zuhogott a vállára a hó megkérdezte, hogy elvihetne e két sört? A násznép kipenderítette. Amíg nyalogattuk a sebét elszívtunk a padon egy simphony-át és vázoltam neki az én tervem. Megkerüljük az egész telepet és hátulról közelítjük meg a hangárt, csak találunk valami ajtót. Felöltözött és mentünk vagy tíz percet még erdőben is, bokáig ért a hó. Csoszogtunk és porzott a friss hó a bakancsunk előtt, hajnal három múlt. Mit keresünk itt? Nem is érdekelt, enni és inni akartunk.
Ajtót azt nem találtunk de egy ablakot igen, ami résnyire nyitva volt, csak át kellett szakítani a szúnyoghálót és benyúlni az egész grill csirkéért. Kettőt vettem ki és arrébb álltunk marcangolni egy fenyő mellé, hallottuk, ahogy a konyhások ki s be járnak, sürgetik egymást, hogy azt a tortát is hozd, levesből van még a bal oldalon? Megint kimentek és ismét edénycsörömpölés, tedd abba bele, azt holnapra hagyjuk. Jaj de hát már ma van és közben röhögnek, megint eltűnnek a fehér kötényekben. Dobáltuk a félig lerágott csontokat a hóba, szó szerint zsíros vigyor, ahogy egymásra néztünk. Belemosakodtunk a hóba. Osontunk a fal mellett, mert inni is kell valamit. Egy utánfutón rekeszek voltak, elemeltünk egyet és ráérünk majd később rágódni rajta, hogy mi az. Kőbányai sör, egy egész rekesszel, gondolom utánpótlás lett volna ha elfogy. Az erdőben megálltunk és egy kulcs csomóval bontottunk fel belőle, fogtuk a hasunkat, röhögő görcs, hogy bazmeg de állatok vagyunk, na mindegy igyunk.
Nem azt mondtad nem mész addig haza, amíg ki nem józanodsz?
Majd megyünk aludni hozzád Zolikám, aztán pödört egyet a bajszán.
Gyalogoltunk az úton kezünkben a rekesszel, ketten fogtuk. Sehol semmi élet, sztorizgatunk az elmúlt nyárról, hogy Csicsó mikor jött, meg a Bozó Robi, tényleg mi van Böcével?

A marha s közben hazaértünk. Nyitom az uccajtót, mert be volt téve.
A havat takarítom el vele félkörívben és megyünk be a gangra sutyorogni.
Hang nélkül próbálunk bejutni a szobámba, de közben vihogunk ahogy csörögnek az üvegek a rekeszben, Atya ég ha Apám felébred mi lesz? Mit mondunk neki, hogy mi a szart keresel itt hajnal háromkor egy rekesz sörrel?
Nagy nehezen bejutottunk a szobámba és felkapcsoltam a villanyt, baromi hideg volt bent. Egy vert falú vályogház tanya, két szobás. A szobában egy régi, ódon diófa szekrény, cserépkályha, egy régi ágy és tükrös szekrény, azon tartottam a relikviáimat. Mint lemezjátszó (már sztereó), walkman a lemezjátszón kierősítve és egy fordított kereszt. Csigától kaptam, azt mondta ez a sátánizmus jele és elég kemény dolog. Az ablakot becsuktam, mert általában nyitott ablaknál aludtam még ha mínuszok is voltak, de most vendég is van. Csiga azon vihogott, hogy totál hangerőn be kéne rakni valami zenét, mondjuk Krokus-t és kirohanni a házból, megnézni mit csinál Apám.
Ittuk a söröket és egyre nagyobb gondban voltunk a vizeléssel, nem mertünk kimenni, mert ha Apám felébred az ajtónyitásokra, akkor balhé lett volna.
Fogtuk a kiürült üvegeket és belepisáltunk, közben visszafojtva vihogtunk, hogy mekkora állatok vagyunk. A szoba közepére gyűjtögettük a vizelettel teli üvegeket és az ágy melletti rekeszben voltak a sörösek. Egyre sűrűbben álltunk fel brunyálni a hideg szobában s suttogva röhögtünk hi-hi.
A végén már annyit ittam, hogy nem emlékszem semmire, elaludtam s Csiga utólag mesélte el, hogy Apám reggel benézett, a szoba közepe tele sörösüvegekkel, a szőnyegen hányás és én Csigával alszom egy ágyban a takaró alatt ruhástól. A szoba meg jéghideg, mert nem fűtöttem be a kályhába. Hajnal három felé nehéz lett volna.
Áldom az Istent, hogy nem támadt kedve egy kis sörre munka előtt éhhomra és nem húzott bele egyikbe sem, ami a szoba közepén hevert.
Csiga felébredt az öregemre és összenéztek, Apám a szőnyegre, látta mi a helyzet és jobbnak látta nem balhézni. Csigának csak annyit mondott, hogy azt majd takarítsátok fel, ne az anyjának kelljen. Elment.
Csiga csak annyit mondott, hogy belehánytam a saját tenyerembe és Ő meg lefordította, hogy Zolikám ezt tedd le és úgy került a szőnyegre.
Utána mellém feküdt és lehúzta rólam a takarót.
Másnap reggel vagy is pont aznap, mert hajnalban jöttünk meg rohantam a kinti budiba. Fagyos volt az ülőke, odaragadt a seggem és kegyetlenül spriccelt ki belőlem az előző nap emléke. Le kéne fürdeni, fáj a fejem, nem is vagyok ember, botorkálok vissza a hóban. Anyám a segítségünkre siet, hogy ott egy kis pálinka, Apád ott hagyta nektek.
Ültünk a konyhában bambán, ma ne menjünk iskolába, jelentsünk beteget. Mért nem vagyunk azok, nézett rám Csiga kérdőn és elröhögte magát, ittunk még egy kis pálinkát, marta a belem, de jól esett.
Anyám megkért, hogy etessük meg a disznókat. Melegített vizet és baromi jól esett kavarni a forró moslékot könyékig, adjál hozzá hideget mondtam Csigának, mert kiégeti a malacok belét és betegek lesznek. A vályúban hó, disznószarszag és ott röfögnek, túrnak az orrukkal, meg böködik a vályút, ami tele van hóval. Belöttyintem és nyomban elolvad a hó, egymást túrják arrébb és visongva méltatlankodnak, csám-csám-csám, hangosan.
Erre igyunk egy kis pálinkát és bementünk. Tiszta disznó szagú volt a ruhám meg a kezem, de már mindegy volt egy ilyen éjszaka után. Bementem a szobába, hogy eltüntessem a nyomokat. Előbb a szőnyeget vittem ki, hogy felmérjem mit szól Anyám, utána jöhetnek az üvegek. Fiam azzal mi van?
Lehánytam éjjel, megyek leslagolom. Morgott érte, de elengedett. Az üvegeket a rekeszbe szedtem és kisurrantam vele hátra a disznókhoz, ráöntöztem a trágyára.
Mire Apám hazajön el kell tüntetni, ne emlékeztesse a reggelre.
Elkéne menni orvoshoz igazolást kérni. De már előre félek, hogy ha meglátnak, akkor a markukba kuncognak. Múltkor is mikor volt a kezemen egy nyílt seb és mentem be a rendelőbe. Kérdik neve? Zvolenszki Zoltán. Hol lakik? 5700 Gyula, Nagyfenék 9. és összeborultak vihogni mind a négyen még a gyakornokok is, ahogy ott álltam a szegecselt műbőrdzsekimben, citromsárga-fekete csíkos gatyában, mint a Scorpions gitárosa és adtam a kemény gyereket.
Hol? Kérdeznek vissza és már fuldokolnak a röhögéstől. Gyula 5700 Nagyfenék 9.

Na fiam, akkor üljön le és mutassa mi baja, de már törölgette a könnyét. Tehettem én róla, hogy ez volt a címem?

Menjünk el tejért, mondtam Csigának. De vegyünk hozzá kenyeret is, akkor előbb a boltba menjünk. A boltban aztán bontottunk még kőbányait, hogy szellősebb legyen a napunk. Finom illata volt a kis közértnek. Friss péksütemény és illatszerek, felvágottas pult. Vettünk kenyeret, aztán irány Apám a tehenészet. 7 decis befőttes üvegből ittuk a frissen fejt , langyos tehén tejet. Tépkedtük hozzá a meleg, omlós kenyeret, jóllaktunk és még guggoltunk egy darabig a fal mellett, néztük, ahogy Apám tehénről megy tehénre és aggatja rájuk a fejőgépet.

Aztán még kötelességünknek tartottuk elmenni a csirketelepre, mert ha becsöngettünk, akkor egy asszony jött ki az erkélyre szoknyában, hogy ki az és lehetett látni a bugyiját.
Csókolom teccik tudni mennyi az idő? Valakit várhatott, mert idegesen mondta oda, hogy mindjárt dél lesz és kivillant a világoskék bugyija, ahogy kilógott a fanszőrzete és odapréselte a combjához. Beteltünk a látvánnyal és vihogva néztünk egymásra, hogy láttad? Van egy délután is, de annak akkora feneke van, hogy felérne kilenccel.

A képek nem ott, de abból az időszakból.

[link]
[link]