A férje buszsofőr volt, mulatós zenét hallgatott, amíg távol volt, s járt hozzá egy férfi, mivel a férje impotenciával küszködött. A menetrenden volt a hangsúly, amíg egyszer csak fel nem borult. Egészen addig minden rendben volt. A nő nem ismerte Istent, de a férjével megegyezett, hogy így fognak együtt élni azon a tanyán, tyúkok, kacsák, kicsi ház. A férj tudomásul vette, nem ellenkezett, beismerte, hogy nem tudja elvégezni a dolgát.
Történt, hogy éppen hetyegtek mulatós zenére, s a férj beállított, mert leépítették. Tudott róla, hogy a felesége tüzes, s mással hetyeg, s odaadja magát, de látni, tudni, elborult az agya.
Az ágy, amiben aludtak minden éjjel, s a paplan, ahogy emelkedett. Lesújtóan hatott rá, a kéjes nyögések. Nem vették őt észre, kiment a fejszéért, a fát minden nap ő vágta. Tudta, hogy hol a helye. Miután lesújtott a férfira, a nej első kérdése az volt, hogy most hogy tüntessük el? Nem szerette, csak kellék volt, mármint a dalbika. Elvégezte a munkát, akár egy felfogadott kertész, aki a füvet lenyírja. A nő szerette a férjét, még nem volt 50-en, voltak testi igényei, és még nőnek érezte magát.
Drágám! Nincs semmi baj.
A férje megfogta a lábánál a tenyészbikát, vonszolta, bedobta a vízbe lesúlyozva, a házuk mellett egy folyó. Utána szótlanul ültek, s nem néztek egymásra. Mindketten szerettek volna mondani valamit, de a tv nihilje felülmúlta, nem is tudtak rá figyelni.
Az asszony törte meg a csendet. Szeretsz?
A férfi konok volt, hiába tudta, hogy mi történik a háta mögött, hiába egyezett bele, borzasztóan fájt a lelke. Hogy kérdezhetsz ilyet ezek után? Épp most öltem meg egy embert miattad! A nő csak pislogott, s a melleit igazította, mert szét volt dúlva a hancúrpandúr után.
Sokáig nézték a tévét bizalmatlanul, csöndben, s várva arra, hogy a másik megszólaljon.
A férfi törte meg a feloldhatatlan csendet. Szerinted mit kéne tennünk ezek után?
A holttest a vízben van, mélyen, hozzád tartozom, 40 év házasság van mögöttünk, nem foglak elhagyni. A nő a fejét fogta, a tenyereibe temette a fejét, olyan közönséges vagy. A házasságunk java a rutinról szólt, aztán már nem működött. Soha nem volt köztünk lángoló szerelem. Nem vonzódtunk egymáshoz, csak együtt voltunk, a két gyerek felnevelése csak rásegített, hogy eltávolodjunk. Soha nem hoztál virágot, nem kedveskedtél, nem nőként tekintettél rám, csak voltam, mint egy mosógép. Főzzek, takarítsak, aztán hazajössz a munkából percre pontosan, s megkérded, hogy van mit enni? Soha nem dicsérted meg a főztömet, csak megetted, s én csikartam ki, hogy ízlett?
Dalbika elfogadta, hogy a hölgy annak nevezi. Ittak néhány pohár bort, s lehámozta a nőt. Mindent megadott neki, amit kívánt, benyalt a lábai közé, úgy élvezett el, hogy azt kiabálta hurrá. Mint, ha gólt lőtt volna a kedvenc csapata. Közös volt bennük a mulatós zene, mindig arra keféltek, buta érzelmes dalok. A csaj akkorákat élvezett, hogy lengett a csillár, amikor belé élvezett.
Dalbika nem fogadott hívása a végzete volt, de még nem tudott róla. Megnézte a számot, negédesen hívta vissza, s hogy mikor menjen. Szemei előtt már a szoknya alá nyúlás, néhány pohár bor, a feneke formás és kemény, aztán a bugyit, nem is kell látnia, hogy milyen színűt vett fel, a melleit markolássza szenvedélyesen. Csókolgatja, amíg kemény nem lesz, a megkeményedett farkával izgatja a lábai közét, érzi a fanszőrzetet. A csajban van még szenvedély, alig tudja visszatartani, hogy ne élvezzen el, amikor marokra fogja, másra gondol, valami rettentőre, neccesre, mert olyan hévvel teszi a dolgát.
A férj leszegett, komor arccal, szótlanul. Nem tudta mi tévő legyen. Van egy felesége, aki vagy szereti, vagy nem. Sok év van mögöttük, testileg már kevesebb. Érzelmileg vagy gyakorlatilag kötődnek egymáshoz, nem tudta eldönteni. A nő kisegítette. Figyelj ide egy kicsit! Látod, hogy ki vagyok, vagy csak a szükséglet? Kíváncsi vagy rám? Ismersz engem?
A férfi zavarban volt, nem számított húsba vágó kérdésekre. Persze, hogy tudom ki vagy, a feleségem. Szereted a tyúkpörköltet, a nokedlit, és a savanyú uborkát, a kedvenc filmjeidet is tudom, a zenéket is, a ruhákat, a színeket, amit szívesen felveszel, a kedvenc virágod.
A nő várt egy kicsit, hatásszünet, majd nagyot nyelt, ennél sokkal durvább vagyok, de még soha nem beszéltük meg. Még egyszer sem nyúltál hozzám úgy, hogy izgató legyen, csak rám feküdtél. A férfi maga elé nézett, nem akart válaszolni, kellemetlen helyzet volt, mint, ha vetkőztetnék. A nő folytatta, akarsz valamit tudni rólam?
A férfi bólogatott, de számított rá, hogy nem akarja hallani, mert sarokba szorítja a neje nyíltan. Még soha nem nyaltál ki!
A férfi nagyot nyelt. A felesége szemébe nézett, feloldozásra várt. Azt hittem nem szereted, s visszataszítónak találod. A nej összecsapta a tenyerét, s nagyot nevetett. Soha nem próbáltad, honnan tudnád nekem mi a jó? Ha egyszer is eljutattál volna a csúcsra, nem kerestem volna mást 10 év kielégületlenség után, ami kész szenvedés volt. Soha nem beszélgetsz velem! Hazajössz a munkából, s mit van enni, mit főztél? Tiszta ruha? Cselédnek vagyok, nem nőnek, nincs, s nem vagyok, csak te létezel! Legyen minden rendben, ahogy te gondolod, de ha belül nincs valami rendben velem, arról nem akarsz tudomást venni.
A férfi vett egy levegőt, felállt, s kiment a kicsiny szobából a tyúkszaros udvarra, nem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel. A nő mögé lopakodott a fejszével, amivel a dalbikát csapta le a férje. Ezzel a történetnek nincs vége.
A hozzászólásokat izé, nem szeretek belemenni, hogy guga te hülye vagy, nem jól látod, persze, ez mindenkivel megesik, ahogy ez a sztori is, már, ha megél 40 év házasságot, vagy sokkal előbb, s a kérdések, konfliktusok. Vagy a családjában, s Istenről még nem is beszéltem, de fogok 
