Láttam a spektrumon a Kosz-kommandó c. sorozatból egy epizódot.
Most nem magáról a filmről szeretnék írni csak egy részletre térnék ki, a csótányirtók és az éttermek viszonya. Aki az irtást végezte menet közben azt nyilatkozta, hogy mióta ez a munkája nem jár étterembe, inkább otthon főz.
Azt gondolná az ember, hogy tőlünk nyugatabbra, ahol volt már idő, hogy túllépjenek a saját emberi korlátaikon ilyen nem fordulhat elő.
Tudom, hogy ezek szélsőséges esetek és a film is azért készült, utána rögtön szemügyre vettem a konyhánkat. Többször is megemlítették, ne csak a fő helyeken takarítsák az étterem konyháját, hanem nézzenek be a résekbe, húzzák el a bútorokat rendszeresen.
Magamról/magunkról azt tartom, hogy alapvetően higiénikusan élünk. WC hetente egyszer alaposan kitakarítva, lakás naponta s szükség szerint hipós vízzel felmosva. A gáztűzhely az necces, az előző oldalán vaskos zsírréteg volt, a mostani meg még fiatal így jobban ügyelünk rá.
A gáztűzhely felett lévő szekrény alját közvetlenül éri a főzés közben keletkezett pára, oda be sem merek nézni. Lakásfestés alkalmával levakarom és fertőtlenítem.
Mi is beleesünk abba a hibába, hogy csak a fő helyeket takarítjuk, a bútorok közti rést nem.
Mikor elhúzzuk a faltól jönnek a madárlátta kanalak, kések, egy darab csont, aprópénz, felbontatlan ELMŰ-s csekk, a gyerek útlevele (már rég lejárt), morzsa hegyek, a rég elveszett csavarhúzóm.
Van két gyermekünk, főleg a kisebbik gondoskodik róla, hogy a rég eltűntnek hitt tárgyaink biztos helyre kerüljenek. Játszik vele, megunja és bedugja egy résbe s ott marad, amíg gondunk nincs az alapos takarításra.

Találtam érdekesebb dolgot is, egy gombát. Nem tudom milyen márkájú, én konyhagombának neveztem el. Furcsa, hogy eddig ilyesmit nem tapasztaltam, pont egybe esik a filmmel, mint ha csak ösztönözné a témát. Ha a gombát nem látom meg, nem fotózom le akkor most nem írnék erről.
A fiammal közösen terveztünk egy kisfilmet, a saját lakásunkban le is forgattuk, összevágtuk és került alá zene. De a terv az volt, hogy más lakásában filmezzünk olyan helyeket, amit alapból nem lehet látni vagy nem merné felvállalni, hogy megmutassa, hogy ne essék csorba.
Ilyenek a rések, repedések, szekrény teteje, hátulja, alja, ágy mögött.

A 90-es években dolgoztam a zuglói önkormányzatnál, mint környezettanulmányos. Bérlakásokra jártam ki és felmértük, hogy jogos e a szomszéd panasza, vagy ha segélyt kért, akkor milyen körülmények között él, stb.
Egyszer az Ilka utcába kellett mennem, mert az egyik lakó feljelentette a fölötte lakót, hogy ázik a mennyezet tőle és büdös.
Négy magyar vizsla volt a lakásban és egy idős asszony. Majdnem elhánytam magam, amikor ajtót nyitott. Áporodott húgyszag tódult ki a lakásból. Beléptem és az arcom elé téve a kezem, hunyorogva körbenéztem.
A parketta fel volt púposodva a kutyák vizeletétől, nem vitte le őket sétálni. A fal tiszta vér volt egy helyen, ruhák hegyekben a sarokban, hatalmas rumli és kosz, rohadás.

Szintén az Ilka utcában egy idős néni, aki Izraelben élt, de meghalt a férje és hazatelepült. Se lakása, se nyugdíja. Az önkormányzattól kapott egy szoba, konyhás lakást, wc kint, fürdés lávoárban. Segélyből élt, amit igényelt és vagy kapott, vagy nem. Iszonyat igénytelen körülmények, az asztalon mosatlan lábasok, birka faggyú szaga, ott is majdnem kiraktam a taccsot. Kiszellőztettem nála és kérdeztem tőle, hogy miért nem rak maga körül rendet?
Őnéki már jó így is, nem jár hozzá senki, neki meg megfelel, elhagyta magát.

Magamon is észreveszem, hogy ha 2-3 napig nincs itthon a nejem, akkor nem figyelek oda semmire, igénytelenedni kezdek. Nem rend szempontjából és a takarítás, pont ellenkezőleg. Ha nincsenek itthon van időm alaposabban kitakarítani a lakást.
De ma reggel pl. nem főztem kávét, úgy gondoltam kisétálok a kisboltba és ott iszok egyet, de végül elvetettem, mert a kisboltban köcsögök az eladók és nincs kivel diskurálni, vihogni kávézás közben, mert fagyos a hangulat. (ez egy másik téma lesz).
A kávézás elmaradt, de elmaradt a reggeli is. A hűtőben van kaja, de egyikhez sincs kedvem, kisboltba meg köcsögök az eladók, inkább maradtam.
Az ebéd? El is felejtettem, inkább szomjas voltam. Délután ettem dinnyét, jó hideg volt és lefeküdtem utána aludni. Tényleg, ti megeszitek a magját? Rühellem, mikor valaki félórákig kotorja belőle, én úgy ahogy van megeszem, de az almát is csutkástól, vörös hagymát meg úgy harapom, mint az almát. Paraszt vagyok?
Most 21h van, a vacsora is kimaradt, nincs kivel egyek, nincs gyerek zsivaj, már előre tudom hogy holnap reggel sem eszem. De csak azért, mert 4h után kelek és megyek utánuk vidékre, majd ott reggelizek.

Megértem azokat az idős embereket, akik nem fordítanak figyelmet magukra. Nem néz rájuk senki, így nincs is kinek rendben tartani a lakást, a magány meg nem vonja felelősségre.

A bogarakkal nincs gondunk a lakásba, 10 éve költöztünk ide, az első fázis katasztrófa volt. Éjjel arra ébredtem, hogy a nejem sikít. Kiment éjjeli edényre és meglátta a falon a csótányokat, szépen kikövéredett példányok voltak. Kérdeztem a lakókat, hogy az elődeink így éltek? Nem zavarta őket.
Ciki is volt mikor a lakásavatóra rokonokat, később barátokat hívtunk. Egyik kollégám ment kezet mosni és a szép fehér fürdőkádban ott csücsült egy méretes csótány, nem tudott elszaladni csak evickélt, a sötétben belepottyant.
Háromszor hívtuk ki a csótányirtót, végül eltűntek, de még ma is néha lesem a falat éjjel.
Azt mondják tisztán kell tartani a lakást és elkerülhető. Ez csak félig igaz, mert ha a szomszéd nem ügyel és rákapnak a mocskára, akkor hozzám is bekukkantanak a fal repedésein át.

Tavaly augusztusban meghalt egy nő a házunkban, én találtam rá. Egy hétig feküdt a hőségben a járópadlón. Miután elvitték bementünk a fiammal, hogy rendet rakjunk, mert elég igénytelen módon élt.
Gyerek rögtön nyitogatta a szekrényeket, hogy apa tartsuk meg, ez de jó.
Teszed le! Ne nyúlj semmihez! Nikotinfólia a falon, a bútorokon, az ajtón minden ragadt, a falból bűz áradt. Jött a nő lánya is, körbenézett és távozott, nem kellett neki semmi.
Kiraktam az utcára az összes bútort, a hűtőt, a tévét, mikrosütőt, minden kacatot, személyes holmiját. A falból még a szegeket is kihúztam. A wécében centis férgek iszkoltak, vastag döglegyek ki-be az ajtón.
A berendezést egy óra alatt eltakarították az utcáról a népek, pedig a lakók ott sipítoztak, hogy jaj mi lesz, ők nem is tudják.
Az önkormányzat tulajdona a helység, ők szemetes konténert nem küldtek, megoldottam saját hatáskörben.
Miután kisepregettem egy napig sósavat spricceltem a járólapra, csempére, wécébe, majd klórmésszel áztattam egy hétig. Az ajtót és ablakot levettem, hogy szellőzzön folyamatosan, de így is brutál volt. Háromszori festés után átérződött a falon a bűz.

1 perces kisfilm 8mb. megtölt, lenéz: [link]