A panaszkodás nem vidítja fel az embert, de reméli hogy talán meghallgatásra talál a panasz, és az illetékesek lereagálják. Természetesen reménytelen hogy ezt a bejegyzést, Debrecen bármely ez ügyben kompetens vezetője olvassa. Annak még kevesebb az esélye, hogy valahogyan lereagálja, annak a lehetősége pedig egyenesen a zéró felé konvergál, hogy pozitív cselekmény legyen a végeredmény.
Engedjétek meg, hogy részletesebben feltárjam miért ráncolom most "digitális értelemben" a homlokom.
Adott 2 utca egymással párhuzamosan, kb 200 méterre egymástól melyek ugyanarra a műútra nyílnak. Ezeknek a végében egy harmadik utca,mely összeköti a két utcát, és amely a műúttal párhuzamos.
Vagyis ez a három utca egy "U" betűt rajzol, két szára a műútra merőleges.
Ha eddig így érthető akkor most folytatom, ha nem olvasd el még egyszer. 
Sok sok év, évtized telt el. Először a vezetékes vizet hozták be ebbe a három kis utcába. Majd a gázt. Kb tíz év múlva a szennyvízhálózatra köthettek rá az itt lakók.
Mindig ígéretet kaptunk arra, hogy igen lesz aszfalt út. Először a gáz után, majd a csatorna után.
Az itt lakók próbálták helyreállítani az utcát amennyire lehetett, de minden egyes közmű vezeték fektetés után a helyzet csak rosszabbodott.
Pld a szemetes autó úgy megdőlt, a csatornázás utáni esőzésekben felázott utcán, hogy majd az egyik ház udvarán landolt. Vagy egy autó úgy ahogy van felakadt a csatorna fedélen.
Úgy van ez hogy amíg egy Trabanttal szaladgál az ember, addig is bosszankodik, hogy jaj megint mekkora sár van, megint elakadtam. Meg megint úsztatni kell a kisliba zöld krokodilt.
De telik múlik az idő jönnek az ígéretek "természetesen le lesz aszfaltozva, csak meg kell várni a csatornázást", a Trabi meg minden sarkon lerohad, és úgy dönt a családi kupaktanács kell egy másik autó.
Aztán átül az ember egy kicsivel jobb autóba. Örül hogy de jó. De a csatornázás csak nem akar jönni, és mint tudjuk az az alapfeltétele hogy aszfalt legyen az utcán. Hát akkor kék delfint úsztatunk a sárban nem zöld krokodilt. De ezt már nagyon rossz kedvűen, mert a kék delfin nem szeret a sárban úszni. De az igazat megvallva ez a delfin inkább szárazföldi lény lenne, az meg már csak "hal a tortán" hogy japán létére nem vadászták még le a japók illetve dehogynem és kapott benzinszívet. És már nem hal kell neki hanem benzin, de akkor meg milyen delfin ez?
No de most hogy elvesztettük a hasonlat minden koherenciáját, visszatérnék az eredeti témára.
Szóval úsztatjuk, jó pár évig az acéldelfint. Egyszer, kétszer, kicsit felkoppan az hasa. Ilyenkor az embernek a szíve hasad meg. És mindenféle jókívánság jut eszébe, a város vezetőségnek címezve.
Ekkor öröm és boldogság, jönnek a munkagépek, csatornázás lesz. Van remény.........
Lesz itt aszfaltút. A munkagépek levonulnak, az utca az első komolyabb esőzések után rosszabb mint valaha. Autók elakadva, kukáskocsik megbillenve. Aztán jön valami gép és eltoszigálja a sarat. Valamivel jobb, de csak azért mert felfagy és van egy kis ösvény ahol ki lehet evickélni nem süllyed el az ember.
Kb 3 év telik így el. Az utcában van aki folyamatosan hívogatja az önkormányzatot, mikor lesz valami abból az aszfaltból, már a torka szorul el az autós delikvensnek, mikor autóval kell mennie. Mondjuk bevásárolni. És nem egy kis faluról beszélünk, hanem Debrecenről.
Nos lehet hogy a telefonálgató illető kitartásának is köszönhetően, pár év elteltével jönnek aszfaltozni az utcát.
Oooooooooooo................
Mmmmmmmm................
Gggggggggggg................
Hihetetlen. Az örömbe akkor keveredik üröm, mikor kiderül, hogy csak az egyik utcát aszfaltozzák. Sebaj de legalább lesz amelyik jól használható. Az utca elkészül. Tényleg minőségi munka.
Akkor esik arcra az ember mikor munka végeztével, kiteszik az egyetlen aszfaltozott utcára az egyirányú táblát. 
Ezt nem gondolhatják komolyan. De bizony. Vagyis van egy aszfaltozott utcánk amin be tudunk jönni de sárban kell kimenni. Mivel a többi bezony úgy maradt.
Vagyis nem mivel munkások jönnek. Kicsit megszedik az utcát, és kavicsot hoznak. Nem túl vastagon de megterítik a még le nem aszfaltozott utcákat. Kis pénzel támogatjuk meg az "alapítványukat", így akik megtették ezt a "szeretettől" indíttatva, azok előtt mélyebben szedik ki a földet, és vastagabban tesznek a kavicsból. Ez ki tart míg le nem aszfaltozzák. Mivel ezt is megígérték nekünk az önkormányzati illetékesek. Jó igen sosem voltak szegények ígéretekben. Eltelik egy év, megy a telefon, mikor lesz leaszfaltozva a másik két utca? Erősen romlanak az állapotok. Jövőre. Jól van.
Közben megy a gondolkodás, le kellene cserélni az autót. 10 éves, jönnek a gondok. Eltelik még egy év. Se híre se hamva az aszfaltozásnak, a kavics lassan földé válik, főleg így hogy nincs megoldva a vízelvezetés. Az utca egyre rosszabb.
Közben megtörténik az autó csere. Nyáron még elmegy a dolog. De most tél van.
Mikor harmadjára, negyedjére koppanok, a rossz úton, az autóval, a sárban, pedig mint egy óvatos lajhár úgy megyek, kerülgetve a tavakat, kezd felmenni a pumpa. Nem értem az egészet, mint ahogy a gázért vagy a csatornáért fizettünk, ugyanúgy ezért is megtennék, "nagy örömmel" ha arról lenne szó. Szóval sok minden eszembe jut, magamban jó kívánságok sorozatát küldöm az illetékeseknek.
És azon gondolkodom mi szüksége van Debrecennek kettes villamosra, miközben én itt úsztatom az autót. 
